A globális felmelegedés, a klímabevándorlók számának növekedése és az egyre kritikusabb energiaforrások utáni kutatás teszik az antarktiszi kontinenst nagyon keresett területté. A Mathias Corvinus Collegium „Budapest Lectures” előadás-sorozatának legutóbbi vendége Doaa Abdel-Motaal, a párizsi Sciences Po vendégelőadója volt, aki szerint a nemzetközi közösségnek sürgősen meg kell vizsgálnia, hogyan lehet békés módon felosztani az Antarktiszt.
A geopolitikai szakértő szerint az Antarktiszban rejlő elsődleges potenciál a lakóhelyként elfoglalt szerepe. A partmenti területek nyáron tűrhető hőmérsékletűek, egyre kevésbé jegesek, és a jövőben nagy embertömegek lakhatására adhatnak lehetőséget. A másik komoly lehetőség az ásványkincsekben rejlik. Az Antarktisz egykor a többi kontinenssel egy megakontinenst alkotott, és napjainkban is bővelkedik a hozzá viszonylag közel található területek ásványkincseiben: az Ausztráliában, Dél-Afrikában és Chilében megtalálható anyagok mind jelentős mennyiségben vannak jelen a hetedik kontinensen is. A harmadik nagy lehetőség pedig a vízben rejlik: a világ legnagyobb édesvízkészletét az Antarktisz jege adja. Felfoghatatlanul hatalmas mennyiségű, 30 millió köbkilométernyi víz található itt.
Kapcsolódó bejegyzések
Még nem késő megmenteni a nyugat-antarktiszi jégtakarót
A nyugat-antarktiszi jégtakaró olvadása potenciálisan 5 méterrel lenne képes megemelni a globális tengerszintet.
Az Antarktiszi Szerződés és a kapcsolódó megállapodások szabályozzák a hetedik kontinenst. A beszélgetés központi témáját is ez az 1959-ben elfogadott és azóta többször módosított egyezmény adta. Ezt az évet megelőzően csupán különböző országok területi követeléseiről beszélhettünk a kontinensen, melyeket a többi ország nem ismert el, így nem vonatkozott semmilyen egységesen elfogadott szabályozás az Antarktiszra.
Az egyezmény Abdel-Motaal elmondása szerint „befagyasztotta” ezeket a követeléseket: nem ismerte el őket, de nem is tagadta érvényességüket. Így napjainkban hét országnak van területi igénye a kontinensen, ezek: Argentína, Ausztrália, Chile, az Egyesült Királyság, Franciaország, Norvégia és Új-Zéland. Emellett irányító szerep jut az egyezmény rendelkezéseinek betartatásában és esetleges módosításában az USA-nak, Oroszországnak és Kínának. Az Antarktisz-egyezmény demilitarizált területté nyilvánította a déli kontinenst, melyen a béke és a tudományos kutatás háborítatlan kell, hogy legyen.
Az 1990-es években ezt kiegészítették a bányászat betiltásával, mely tiltást 50 évvel a bevezetését követően felülvizsgálnak majd. Abdel-Motaal elmondása szerint azonban ezek az előírások olyan időkben születtek, amikor vagy nem voltunk még tisztában az Antarktiszban rejlő lehetőségekkel, vagy nem állt rendelkezésünkre a megfelelő technológia a kiaknázásukhoz. Az Antarktisz jövőjére vonatkozóan nem bocsátkozott elhamarkodott jóslatokba, azt azonban valószínűtlennek tartja, hogy totális háború zajlana majd egyszer a kontinensen, sokkal inkább diplomáciai és geopolitikai csatározásokra számít az erőforrásokért.
Kapcsolódó bejegyzések
Fókák segítették egy antarktiszi kanyon felfedezését
Egy új kutatásban jeladókkal felszerelt fókák végezték a domborzati felméréseket.
Doaa Abdel-Motaal 2015-ben maga is részt vett egy antarktiszi expedíción, az ezzel kapcsolatos tapasztalatairól Antarctica, the Battle for the Seventh Continent c. könyvében számolt be. Elmondása szerint olyan érzés a hetedik kontinensen tartózkodni, mintha fekete-fehérben látná a világot, hiszen a kontinens hófehér, a Déli-óceán viszont szinte fekete, így eltűnnek a színek. A partokon nincsenek hivatalos kikötők, nincs határ- és vízumellenőrzés, így az ember nem egészen érti, hogy ez a föld kihez tartozik. Az infrastrukturális hiányosságok ellenére azonban egyre több, leginkább amerikai, ausztrál és kínai turista látogatja meg az Antarktiszt, évente mintegy 30 ezer fő.
Forrás: Mathias Corvinus Collegium
Kiemelt kép: Canva
