Immáron húszéves múltra tekintenek vissza a mikroműanyag-szennyezést vizsgáló tudományos kutatások. Az elmúlt két évtized során számos kérdést sikerült tisztázni a jelenséggel kapcsolatban, több probléma feltárása azonban még továbbra is várat magára.
Az Energiastratégiai Intézet elemzése szerint, a mikroműanyag kifejezést 2004-ben használták először tudományos publikációban. A húsz évvel ezelőtti anyag szerzői leírták, hogy a különböző gyakran alkalmazott műanyagok apró darabjai mind az Egyesült Királyság, mind az Egyesült Államok tengerparti zónáiban megtalálhatók, mennyiségük pedig jelentősen megemelkedett az 1960-as évek óta.
Rövid idő alatt kiderült, hogy ezeket a mikroműanyagokat az élőlények nagy valószínűséggel elfogyasztják, illetve hogy a műanyagszennyezés főleg a fogyasztói cikkekből (és részben az iparból) kerül a természetbe, ám a következő két évtized kutatásai azt is feltárták, hogy ezek az apró szennyező elemek milyen nagy mértékben vannak jelen a környezetben, illetve a legkülönbözőbb élőlények szervezetében.
Kapcsolódó bejegyzések
Mikroműanyag mindenhol! – A csapból is ez folyik?
Számos helyről hallhatjuk a hétköznapokban, hogy ne használjunk egyszer használatos műanyagokat, hanyagoljuk a plasztikcsomagolású termékeket, ne vásároljunk műszálas ruhákat, illetve ritkábban mossuk őket. De miért probléma a rengeteg műanyag a világban? Hiszen megkönnyíti az életünket, olcsó és könnyű anyag. Mik azok a mikroműanyagok, és miért olyan veszélyesek? Azt már tudjuk, hogy mit ne tegyünk, de ideje tisztázni azt is, hogy mit tehetünk a probléma elharapózása ellen hétköznapi emberként.
Az elemzésben olvasható, hogy mikroműanyagnak általában az 5 mm-nél kisebb, polimerekből álló műanyagdarabokat szokás nevezni. A fogalom több alkategóriára bontható, hiszen léteznek elsődleges, illetve másodlagos mikroműanyagok is. Az első csoport tagjait eleve ilyen apró méretűre gyártják, így ide tartoznak például az egyes kozmetikai termékekbe bekerülő mikrogyöngyök, a konfettik és a csillámporok, a műanyagok előállításához használt pelletek, valamint számos festékalapanyag is.
Ezzel szemben a másodlagos mikroműanyagok a nagyobb műanyagok használata közben, azok kopása révén keletkeznek. Ezek leggyakoribb forrásai a gumiabroncsok és a műszálas textíliák, de egyre nagyobb problémát okoznak a mezőgazdaságban használt műanyag bevonatú műtrágyák és mulcsfóliák, a halászatban alkalmazott kötelek és hálók, illetve a sportpályákat feltöltő granulált anyagok is. Ráadásul még az újrahasznosítás során is keletkeznek mikroműanyagok.
Kapcsolódó bejegyzések
Takarítás mikroműanyagok nélkül – Hogyan kerülhetjük el őket?
Úgy gondolod, a lakásod nincs tele mikroműanyaggal? Szinte biztos, hogy ebben tévedsz, azonban mutatjuk, hogy szabadulhatsz meg tőlük!
Az elemzés kiemeli, hogy a legtöbb mikroműanyag a környezetbe kerülő nagyobb törmelékek, hulladékok fragmentációjával jön létre. A folyamatban fontos szerepe van az adott műanyag tulajdonságainak és tartósságának, valamint a hőmérsékletnek, a páratartalomnak, illetve az UV-sugárzásnak, hiszen ezek mind befolyásolják a kémiai degradációt, míg a szél és a hullámzás a fragmentációt fokozza. A fenti tényezők bonyolult összhatása miatt azonban nem meghatározható általánosan az az átlagos időtáv, amely alatt a makroműanyagok mikro-, majd még kisebb nanoműanyagokká válnak.
A mikroműanyagokkal kapcsolatos teljes elemzés az Energiastratégiai Intézet weboldalán olvasható.
Fotó: Canva
