Erdőkertek menthetik meg az afrikai termőföldeket

Erdőkertek menthetik meg az afrikai termőföldeket
Erdőkertek menthetik meg az afrikai termőföldeket

Az erdőkertek visszaadhatják az életet, a talaj és diverzitás tekintetében egyaránt. Ez történik most Afrikában is.

A szubszaharai Afrika száraz és félszáraz térségeiben a klímaváltozás, az aszály, a túllegeltetés és az erdőirtás következtében hatalmas mezőgazdasági területek váltak terméketlenné. Ezeken a területeken a túlélésért küzdő közösségek számára az erdőkertek nyújthatnak fenntartható alternatívát. Legalábbis ezt állítják azok a szakértők és szervezetek, akik a Trees for the Future (TREES) nevű kezdeményezést vezetik – írja az Agroinform.

A TREES 2024-ben bekerült az ENSZ 7 globális helyreállítási projektje közé. A program célja, hogy regeneratív agroerdészeti megoldásokkal újraélessze a leromlott mezőgazdasági területeket 5 afrikai országban: Szenegálban, Maliban, Tanzániában, Ugandában és Kenyában.

Mi az erdőkert, és miért lehet megoldás?

Az erdőkertek lényege az, hogy a gazdák fákat, cserjéket, zöldségeket és gyümölcsfákat ültetnek saját földjükre, több szintben, éppen úgy, mint egy erdőben. A rendszer segít a talaj regenerálásában, mérsékli a mikroklímát, és biztosítja az élelmiszer- és jövedelemforrást. A program során a TREES 4 éven keresztül támogatja a gazdákat: felszerelést, vetőmagot és szaktudást ad, miközben 300–500 fős csoportokban dolgoznak együtt.

Ugandában, Tanzániában és Kenyában a modell már több ezer családon segített – állítják a szervezet munkatársai. A cél az, hogy 2030-ra 1 milliárd fát ültessenek el, és 188 ezer hektárt állítsanak helyre, ami ötszöröse annak, amit az elmúlt 9 évben elértek.

Gyorsan növő fafajokra van szükség, mint a Calliandra.
Kép: canva

A Száhel-övezet különösen nehéz terep

A Szahara déli peremén húzódó Száhel-övezetben különösen nagy a kihívás: a hőség, a szárazság, a csökkenő talajtermékenység és a társadalmi feszültségek együttesen nehezítik a gazdálkodást. Mohamed Traore, a TREES nyugat-afrikai igazgatója szerint a monokultúrás gazdálkodás, a sótartalom, a növénykárosító rovarok és a földhasználati konfliktusok mind hozzájárulnak a földek kimerüléséhez.

A TREES 2024-ben új projekteket indított Szenegálban és Maliban is, összesen 15 helyszínen, ahol 8700 gazdálkodóval működnek együtt. A szervezet hangsúlyozza, hogy az erdőkertek vegyszermentes megoldásokat kínálnak, természetes trágyázással és kártevőirtással csökkentik a költségeket, miközben jövedelmet is biztosítanak.

A vízhiány a legnagyobb ellenség.
Kép: canva

Kritikák és korlátok: a víz mindent meghatároz

A szakértők azonban nem mindenben osztják az optimizmust. Chris Reij, a Világ Erőforrásai Intézet munkatársa szerint az ilyen projektek a vízigényük miatt csak korlátozottan alkalmazhatók a Száhel-övezetben, ahol az egyik legnagyobb kihívás a vízhiány. Az is fontos szempont, hogy a program elsősorban a folyók mentén lévő területeken működhet, sok térségben azonban a talajvíz túl mélyen van.

Peter Minang agroerdészeti szakértő szerint az erdőkertek elve nem új, hanem egy ősi, jól bevált rendszer újraértelmezése. Sikerének kulcsa a rétegzett ültetési technika, amely megfelelő fényt biztosít minden növény számára.

Más kritikusok arra figyelmeztetnek, hogy a faültetési kampányok gyakran a látványos számokra fókuszálnak, miközben kevés a hosszú távú hatásvizsgálat. A TREES ugyanakkor azt állítja, hogy programjuk nem tömeges ültetésről szól, hanem közvetlen együttműködésről a gazdákkal.

Helyi hatások, globális célok

A TREES által ültetett fafajok között sok egzotikus, gyorsan növő faj is található – például Calliandra és Leucaena –, ám a szervezet szerint ezek nem invazívak, és alkalmazkodtak a helyi ökoszisztémákhoz.

A szervezet tapasztalatai alapján a gazdák többsége a program elvégzése után is fenntartja az erdőkertet, nem vágják ki a fákat, és megtanulják, hogyan tudnak komposztálni, vetőmagot gyűjteni és jövedelmet termelni saját földjük használatával.

Forrás: news.mongabay.com

Kiemelt kép: canva

search icon