Ezek a kis élő, bio spotlámpára emlékeztető bogarak nappal tökéletesen rejtve maradnak a szemünk elől, így sokan azt sem tudják, hogy néznek ki, és mit is kell tudni róluk. Cikkünkben a szentjánosbogarak nyomába eredünk.
A szentjánosbogár-félék a rovarok osztályában a bogarak rendjébe, azon belül a mindenevő bogarak alrendjébe tartozó család. Mintegy 2000 fajuk trópusi és mérsékelt égövben él, Magyarországon pedig három fajuk fordul elő.
A szentjánosbogarak közepes méretű (5–16 mm-es), gyengén kitinizált rovarok. Testük lapított és szögletes. Fejük a tor alá mélyen behúzódott, így felülről nem látható. A hímek szeme félgömb alakú, majdnem összeér, míg a nőstényeké átlagos fejlettségű. Csápjuk rövid és fonalas. Előtoruk félkörív alakú. Szárnyfedőjük a varratnál gyengén szétálló; a nőstényeknek pedig olykor nincs szárnyuk. Potrohuk utolsó szelvényeiben világítószerv található. Több fajnál jelentős ivari dimorfizmus figyelhető meg: a szentjánosbogár esetében a hímek szárnyasok, míg a nőstények szárnyatlanok, lárvaszerűek.
Nagy szentjánosbogár
A nagy szentjánosbogár Európában mindenütt megtalálható, de már csak kevés olyan – meszes talajú, réttel vagy erdővel borított – háborítatlan terület található, amely tökéletesen megfelel neki. A modern termesztési eljárások, a földterületek egyre nagyobb arányú megművelése és a fényszennyezés is szerepet játszik abban, hogy bizonyos területekről egyre inkább kiszorul.
A nagy szentjánosbogár nőstényének hossza 10–18 milliméter, a hímé 10–13 milliméter. A hím kisebb a nősténynél, és nagy, lefelé irányuló szemével kifejezetten jól lát. A nősténytől eltérően a felnőtt hímnek van szárnya, sőt védő fedőszárnya is. A nőstény szárnyatlan, szelvényekből álló teste pedig hasonlít a lárváéra. A nőstény fejét a félkör alakban ívelt és boltozatos, üvegszerűen áttetsző előtor felülről eltakarja. A világítószervek a potroh csúcsán, a hasoldalon találhatók. A ragadozó lárváknak erős, harapó állkapcsuk van.
Fénykibocsátó szerveik, csakúgy, mint a nősténynél, az utolsó három szelvény hasi oldalán találhatók. A világító sárgászöld fény kémiai úton jön létre. Ehhez a reakcióhoz oxigén, víz, luciferin és egy luciferáz nevű enzim szükséges. Ha a rovar megszakítja az oxigénfelvételt, a fény kialszik. A nagy szentjánosbogár csoportosan él. Nyirkosabb erdők, alföldi mocsaras, lápos helyek, kertek lakója, olyan területeké, ahol orbáncfűfajok is nőnek. A lárvák csigákat fogyasztanak, de az imágók nem táplálkoznak.
A nagy szentjánosbogarak az ivarérettséget 3 éves korukban érik el. A csendes, meleg estéken a hímek világítva röpködnek, a nőstények pedig a fű között világítanak. Párzás után nem sokkal az imágók elpusztulnak. A nőstény a petéit egyenként vagy párosával rakja le. A kerek, halványsárga peték átmérője 1 milliméter. A lárva petéből való kifejlődéséhez 2–4 hétre van szükség. Érdekesség, hogy a nagy szentjánosbogarat 2015-ben az év rovarának választották hazánkban.
Kapcsolódó bejegyzések
Segítsd a kertedben élő szentjánosbogarakat!
Sokkal több egy fénylő pontnál a sötétben: neked is érdeked, hogy a kertedbe költözzön a szentjánosbogár.
Kis szentjánosbogár
Erdőszélek, bokrosok, kertek, mohák és korhadó fák alatt fordulnak elő a kis szentjánosbogarak. A szürkületkor és éjszaka aktív, kifejlett bogarak alig táplálkoznak. A hímek repülve keresik a nőstényeket, akik növényeken ülnek, röpképtelenek, és zöldes fényükkel csalogatják a hímeket. A lárvák 3 éves fejlődésük alatt csigákra vadásznak, a zsákmányt pedig harapásukkal bénítják meg.
A kis szentjánosbogarak esetében a hím feketésbarna, az előhát elülső szegélyén pedig két nagy átlátszó „ablakfolt” látható. Szárnyfedői érdesek, finoman szőrözöttek, 3–4 hosszanti barázdával. A nőstény szárnyfedői csökevényesek, sárgásbarnák, a világítólapok a 6. és a 7., a világítófoltok a 8. potrohszelvényen találhatók. A hím, a lárvák és a peték is világítanak.
Törpe szentjánosbogár
A törpe szentjánosbogár testhossza 6–8 mm a hímek, és 10 mm a nőstények esetében. Családjában egyedülálló azzal, hogy mind a hím, mind a nőstény röpképtelen. A hím széttartó végű szárnyfedői csökevényesek, és legfeljebb a két első potrohszelvényt takarják; a nősténynek nincs szárnya. A hím hosszú és erős csápjai, valamint szögletes előháta alapján különíthető el a többi szentjánosbogártól, amelyek csápja karcsúbb, előháta rézsútos. A nőstény teste szürkésbarna, megnyúlt, a lárváéra hasonlít. A törpe szentjánosbogár nyolcadik potrohszelvényének hasi oldalán halvány foltpárként megtalálható a fénykibocsátó szerv. A szóban forgó faj lárvája külsőre hasonlít a többi szentjánosbogár-lárvára, csak kisebb, karcsúbb, és oldalain nincsenek halvány foltsorok.
Európában Portugáliától egészen Oroszország európai részéig megtalálható. Viszonylag ritka, egyes országokban veszélyeztetett faj. Erdőszélek, rétek, árterek, domboldalak lakója, néha kertekben, parkokban is előfordul. A változatos, sűrű növényzetet kedveli. Az imágókkal májusban, júniusban, esetleg az időjárástól függően kissé később is lehet találkozni. Nappal és alkonyatkor aktívak.
A párzás időszakában nem bocsátanak ki fényt, hanem a hímek feromonok alapján találják meg a nőstényeket, amelyeket nagyjából 20 méterről is képesek érzékelni. Veszély esetén a potrohukon található két foltból halvány biolumineszcens fényt sugároznak. Az imágók nem táplálkoznak, és csak egy-két hétig élnek. A hímek aktívabbak, felmásznak a fűszálakra, fatörzsekre, kövekre, és csápjaik billegtetésével keresik a nőstények feromonjait. A nőstények többnyire rejtőzködnek.
Biolumineszcenciáról akkor beszélünk, ha valamely élő organizmusban egy kémiai reakció fény (foton) kibocsátásával jár. A világításnak számos, a túlélést segítő szerepe van: a táplálék csalogatása, a támadó elijesztése, de lehet párválasztási segédeszköz is, illetve ezek közül akár egyszerre több funkciót is betölthet.
A törpe szentjánosbogarak lárvái kizárólag földigilisztákkal táplálkoznak, és maguknál jóval nagyobb zsákmányt is képesek elejteni hegyes rágóikkal és a sebbe bocsátott emésztőenzimjeikkel. 2–3 éven át fejlődnek, majd bebábozódnak, és imágóvá alakulnak. A törpe szentjánosbogár Magyarországon nincs védettnek nyilvánítva.
A szentjánosbogár élőhelye
A szentjánosbogarak a sarkvidékek kivételével az egész Földön megtalálhatók, de legnagyobb változatosságban a szubtrópusi és a trópusi területeken fordulnak elő.
Miért világít a szentjánosbogár, és hogyan csinálja?
A mindössze 10–12 mm nagyságú, sötét szárnyfedelű bogár világító része a hasán található. Az egyedek fényei nem öncélúak, hiszen ezzel kommunikálnak egymás között, és így keltik fel a számukra tetszetős párjelöltjük érdeklődését is. Aztán a fényük erősödésével jelzik, ha a randevú sikeres volt. Érdekesség, hogy nemcsak a bogár, de már a lárvája és a tojása is képes fényt kibocsátani. A jellegzetes sárgászöld fényt könnyen észrevehetjük a fűszálak között, azonban ekkor még nem a párosodás a cél, hanem a ragadozók elijesztése. Ezek ugyanis azt gondolják, hogy a fényhez méreg is társul, így inkább odébbállnak.
A hímek repülve keresik meg a fűben, avarban rejtőző nőstényeket; az ivarok egymásra találását pedig fajspecifikus fénykibocsátásuk (a biolumineszcencia) segíti. Fényt a luciferin nevű pigment oxidációjával bocsátanak ki, a folyamatot pedig a luciferáz enzim katalizálja. A sugárzott sárga vagy zöld fény hullámhossza 510 és 670 nanométer közé esik. Nemcsak az imágók, de a lárvák, a bábok és a tojások is bocsátanak ki fényt. A világítás hullámhossza és a felvillanások mintázata fajonként eltérő.
Meleg nyári estéken, nedves réteken, erdőkben megfigyelhetjük a fű fölött keringő és a fűben felvillanó morzejeleket. A szaporodás időszakában a nagyobb populációkban ez mesebeli látványt nyújt. A szentjánosbogarak násza este 9 és 10 óra között zajlik. A nőstény szentjánosbogár a teljes sötétség beálltakor kapcsolja be lámpását. Általában mozdulatlanul ül a talajon, legfeljebb a növényekre mászik fel, hogy fénye könnyebben észrevehető legyen. Potrohát néha jobbra-balra csóválja vagy felgörbíti, ami még inkább megkönnyíti a hím dolgát, aki repülés közben a fényt figyelve keresi a nőstényeket.
A hím szentjánosbogár hatalmas, lefelé irányuló szeme éppen arra szolgál, hogy a nőstényt akár 50 méterről is észrevegye. Ha egy élőhelyen több szentjánosbogár-faj is előfordul, ott a nőstények csak a számukra „érthető” szignálra válaszolnak. A hímeknek a fény ereje is fontos információ. A kódolt üzenetek nagyon fontosak a szaporodási időszakban, figyelembe véve annak rövid, akár csupán kéthetes időtartamát.
Kapcsolódó bejegyzések
Hogyan világít a szentjánosbogár az Alcsúti Arbortéumban?
Országszerte megkezdődtek az idei szentjánosbogár-séták.
Luciferin
A luciferin (C11H8N2O3S2) a sötétben fényt kibocsátó (biolumineszcens) élőlényekben található szerves vegyületek gyűjtőneve. Az elnevezés a latin lucifer, ’fényt hozó’ jelentésű szóból ered. A luciferáz a luciferint aktiváló enzim. A luciferin molekula a luciferáz enzim és az ATP jelenlétében luciferinadenilil átmeneti vegyületet alakít ki, amely oxigén jelenlétében gerjesztett peroxi-luciferinné oxidálódik, majd foton kibocsátásával oxiluciferinné alakul. Vagyis az oxidáció során felszabaduló energia fény formájában jelenik meg.
Szentjánosbogár-rajzás
A júniusi éjszakák varázslatos jelensége a szentjánosbogarak rajzása. Az esemény erdőkben, mezőkön, patakpartokon, általában párásabb helyeken figyelhető meg. Fontos, hogy ha meg szeretnénk figyelni a jelenséget, tartsuk be az erdei etikettet. Ráadásul a szentjánosbogarak is csak akkor világítanak, ha csendben vagyunk. Azt is tartsuk szem előtt, hogy mivel a nőstények a földön találhatók, ne hagyjuk el a kijelölt útvonalakat!
Szent János napja
A legtöbb szentjánosbogár Szent János napja környékén látható. A szentjánosbogár magyar elnevezése Keresztelő Szent Jánoshoz fűződik. A hagyományok szerint Szent János június 24-én, vagyis Szent Iván éjjelén segít nekünk a kincskeresésben. Ahol az éjszakai sötétben hirtelen fényt látunk, ott kell keresni a kincset. A népi hiedelem is érdekes, de ezen túl mindenképp érdemes gyönyörködnünk a nyári estéken abban a páratlan látványban is, amit a szentjánosbogarak rajzása nyújt.
Fotók: Canva
