

Hosszú szár, sötétbordó, gömbölyű virágok: nemcsak a kertet dobja fel ez a kora ősszel virágzó növény, hanem remek gyógyhatásai is vannak, például a seb összehúzására kiváló. Emellett csodás átmenetet képez a nyári és az őszi növények között, ami ökológiailag is fontos szempont.
A rózsafélék családjába tartozó évelő, lágyszárú őszi vérfű (Sanguisorba officinalis) 60–150 cm magasra is megnőhet. Karcsú, felálló szára van, amelyen sötétbordó, gömbölyű vagy tojás alakú virágok díszlenek nyár végétől őszig. Levelei párosan szárnyaltak, szélük fűrészes. Júliustól szeptemberig virágzik, nedves rétek, lápok, folyópartok, üde legelők lakója. Magyarországon is őshonos növény.

Kép: canva
Csodás gyógynövény
Az őszi vérfüvet évszázadok óta használják a népi gyógyászatban. Gyökere cseranyagban gazdag, összehúzó, vérzéscsillapító, hasfogó hatású. Hasmenés, bélhurut kezelésére, külsőleg sebek, fekélyek, gyulladások borogatására, régen vérzéscsillapításra használták (nevét innen kapta: „vérfű”). Teája gyulladáscsökkentő, száj- és toroköblítésre is használták.
Fontos: Gyógynövényként ma is gyűjtik, de csak szakember útmutatásával érdemes belsőleg fogyasztani.
Őszi vérfű a kertben: beporzók és védett fajok barátja
Virágai augusztustól szeptemberig bőséges nektár- és virágporforrást biztosítanak, ami azért is fontos, mert ilyenkor sok nyári virág már elvirágzott, ám a vérfűnek köszönhetően a méhek, poszméhek és vadméhek általa táplálékhoz jutnak. Késői virágzása miatt remek áthidaló növény, ami segíti a beporzók őszi felkészülését a telelésre.
A lepkék is igencsak kedvelik, hiszen jelentős hernyótápnövény több védett lepkefaj számára, például a hangyaboglárkának (a Phengaris-fajoknak). Ezek a lepkék kizárólag olyan élőhelyeken maradnak fenn, ahol a vérfű is jelen van, így az őszi vérfű a biodiverzitás kulcsnövénye. Ráadásul a vérfű-hangyaboglárka élőhelyei természetvédelmi szempontból kiemelten fontosak Magyarországon is.

Kép: canva
Az őszi vérfű a nedves réti ökoszisztémák egyik jellegzetes faja. Ezeken a területeken gyökérzete hozzájárul a talaj szerkezetének javításához, vízmegtartásához, ami rendkívül fontos az egyre szárazabbá váló időszakokban.
Az is beszédes, hogy ahol az őszi vérfű jelen van, ott gyakran gazdag fajösszetételű réti közösségek alakulnak ki. Ha azonban eltűnik egy területről (pl. lecsapolás, intenzív gazdálkodás miatt), az egész élőhelyi láncolat sérül: csökken a rovarok, majd a madarak száma is. Emiatt természetvédelmi oltalom alatt álló élőhelyek része.
Hasznos, és jól mutat a kertben
A természetközeli kertekben nemcsak csinos, hanem beporzóbarát és rovarvédő növény is. A hosszú ideig virágzó bordó fejecskék kiemelkednek a nyár végi virágözönből. Egyre több ökologikus kertészet használja „vadvirágos rétek” telepítéséhez, ahol funkciója a rovarok táplálása és az élőhelyek gazdagítása. De hol is érzi jól magát?
A napos vagy félárnyékos helyeket kedveli, üde, nedves, tápanyagban gazdag talajon érzi jól magát. Száraz, kötött talajban azonban nem fejlődik jól. Vízigénye magas, rendszeres öntözést igényel, ám nedves területeken gond nélkül boldogul. Természetközeli kertekben, méhlegelőkön, vizes élőhelyek szélén, más évelő réti virágokkal (pl. kasvirággal, zsályával, réti füzénnyel) remekül társítható.
Az őszi vérfű szemet gyönyörködtetően szép, gyógynövényként is ismert, ökológiailag hasznos évelő, amely különösen értékes a beporzók számára a nyár végi és az őszi időszakban. A természetes kertekben, méhlegelőkön és vizes élőhelyek közelében nagyon jó választás.
Kiemelt kép: canva

