Akár 50 méternél is mélyebbek azok a kráterek, melyekből 2013-tól kezdődően tucatnál is több jelent meg az Oroszország sarkvidéki területén található Jamal- és Gidai-félszigeteken. Keletkezésükre eddig megnyugtató tudományos magyarázat nem született, most azonban egy új tanulmány a korábbiaknál meggyőzőbb elmélettel állt elő a témában.

Korábban a Greendex is beszámolt már a titokzatos, 15–20 méter átmérőjű és igencsak szabályos falú gödrökről. A korábbi feltételezések szerint a kráterek keletkezésében a felmelegedés játssza a főszerepet. A permafroszt talaj olvadásnak indul, a benne tárolt gázok, főképp a metán felszabadul és felhalmozódik a föld alatti üregekben, barlangokban. Ennek következtében egyfajta domb alakul ki a felszínen, amely addig nő, míg az üreg túl nem telítődik a gázzal, és fel nem robban.

A Science of the Total Environment folyóiratban megjelent új tanulmány szerint azonban ennél többről lehet szó. Az Oslói Egyetem geológusai azt feltételezik, hogy a metán mellett azok a kőolaj- és földgázmezők is felelősek a jelenség kialakulásáért, amelyekből jó néhány jelentősebb akad a Jamal- és Gidai-félszigetek alatt. A megállapítások szerint a korábbi magyarázatoknál, melyek főként a klímaváltozás hatásaira koncentráltak, többről lehet szó: geológiai folyamatok is közrejátszanak a kráterek keletkezésében. Ezt alátámasztja az is, hogy a sarkvidék hőmérséklete mindenhol emelkedik, robbanások eddig kizárólag Szibériában történtek.

Szintén ezt az elképzelést támasztja alá, hogy a következtetések szerint a keletkező kráterek túl nagyok ahhoz, hogy csupán metánrobbanás álljon a kialakulásuk hátterében. (Qubit, Index)

A borítókép illusztráció!