Tüdőlövést kapott a magyar szőlő

A filoxéra a 19. században a magyar szőlők nagyjából kétharmadát elpusztította; lényegében az egész ágazat beleroppant. A kórságra egyébként volt ellenszer: átoltással lehetett védekezni. Most olyan betegséggel néznek szembe a magyar szőlősgazdák, amelyre egyelőre nincs ismert gyógymód.

Az új szőlővészt aranyszínű sárgaságnak hívják, melyet egy fitoplazma okoz. A kórokozó egyfajta baktérium, mely a növény szövetei között él, annak anyagcseréjében visszafordíthatatlan változásokat indít el, végül elpusztítja a növényt. A fitoplazma magától nem képes a terjedésre, a hazánkba délről érkező amerikai szőlőkabóca terjeszti.

A rovar megjelenésének első bizonyítéka 2006-ból származik. Azóta egyre több helyen jelenik meg, a klímaváltozás miatti hosszabb és melegebb nyarak ugyanis kedveznek neki. A fertőzés menete egyszerű: a kabóca a fertőzött tőkén táplálkozva felveszi a fitoplazmát, majd amikor egy egészséges tőkére átszáll, táplálkozás közben „beoltja” azt.

A védekezés nem egyszerű: vagy a kabócákat kell kiirtani, vagy az összes fertőzött tőkét, hogy a kabócáknak ne legyen mit továbbvinniük. A jelenlegi körülmények között egyik megoldás sem kivitelezhető tökéletesen, ez pedig borús képet fest az ágazat hazai kilátásairól.

Bármikor berobbanhatott volna

A szakemberek szerint a fitoplazmajárvány kitörése az kabócák 2006-os első észlelését követően bármikor bekövetkezhetett volna. Ez szerencsére nem történt meg, és ezzel együtt a probléma nem került a szakemberek látóterébe. Pedig a fitoplazma jelenlétével a szakmabeliek tisztában voltak, az érintettek mindenképp. Olyannyira, hogy egyes szakemberek már egy bő évtizede is figyelmeztettek a veszélyre, míg mások arról beszéltek, hogy egy új filoxéra járvánnyal fenyeget, a gazdák azonban nem vették elég komolyan a figyelmeztetéseket.

Az élet viszont úgy hozta, hogy az igazán nagy járvány a közelmúltig nem robbant be. Mondhatjuk úgy is, hogy szerencsénk volt, mert maradt időnk felkészülni. Ez azonban elmaradt.

A körülmények az aranyszínű sárgaságnak kedveznek

A betegséget terjesztő amerikai szőlőkabóca 1958-ban jelent meg először a kontinensen: Franciaországban azonosították, ahova a kereskedelem útján jutott el. A kabócák és velük együtt a fitoplazma azóta terjed Európában. Fontos azonban megjegyezni, hogy önmagában a kabócák nem jelentenek problémát, kizárólag akkor, ha fertőzött tőkével találkoznak. Az egyedek ezután hordozzák a fertőzést, de az utódaiknak nem adják át, tehát ha az új generáció nem találkozik a sárgasággal fertőzött tőkékkel, akkor nem is tudják terjeszteni a kórt. 

Franciaországban és Olaszországban, ahol a legrégebb óta van jelen a probléma, mára kialakult a hatékony védekezés módszere. Így, bár a fitoplazma nem tűnt el, minimalizálni tudják a károkat. A védekezés azonban költséges és munkaigényes.

A felmelegedés miatt a kabócák számára egyre kedvezőbbek a körülmények. Az erősebb telek féken tudnák őket tartani, de ilyenek egy ideje már nincsenek, ami tovább nehezíti a védekezést. A kilátások tehát egyáltalán nem jók. Egyes szakemberek szerint ott, ahol az aranyszínű sárgaság megjelenik, 1–2 éven belül a teljes állomány 70–90%-a is elpusztulhat; a 22 magyar borvidék közül már 17 érintett.

Magyarországon az elmúlt évtizedekben erősen megszaporodtak a nem művelt, gondozatlanul hagyott szőlőterületek. Ezek valóságos paradicsomok a rovarok számára, egyben a fitoplazma rezervoárjai. Ahogy a Válasz Online-nak nyilatkozó növényvédelmi mérnök és szőlősgazda, Gáspár Gergely elmondta, amíg itthon a gondozatlan szőlők helyzete nem rendeződik, addig hatékony védekezésre nincs esély. Tovább növeli a problémát, hogy Gáspár szerint a növényegészségügyi szakma fokozott anyagi, ember- és kapacitáshiánnyal küzd. Nincs elég labor, és kevés a szakember is. Pedig a fertőzést nem lehet pusztán ránézésre megállapítani, a biztos eredményhez laborvizsgálatokra van szükség.

Mi jöhet most?

Franciaországban a siker egyik kulcsa az összehangolt védekezés. Ez többek között azt jelenti, hogy a szőlőkben egyszerre permeteznek, és folyamatosan szemlézik a területeket. A szemlézést egyébként maguk a gazdák végzik, de sosem a saját szőlőjükben: így nem áll fenn a veszély, hogy a gazda az érzelmi kötődés miatt mégsem vágja ki a tőkéket. A fertőzött tőkéket eltávolítják, egy bizonyos mennyiség felett pedig az egész ültetvényre ez a sors vár. Ezen felül a hatósági ellenőrzés is igen szigorú, a fertőzött tőkéket fel nem számoló gazdákat súlyosan megbüntetik. 

A védekezésben segíthet a kabócák életritmusának ismerete is. A Telex.hu-nak nyilatkozó Zsolnai Balázs növényorvos szerint a hazai szőlőkben a növényvédelmi munkákat már augusztus elején befejezik, a szüret előtt már nem permeteznek, és egészen a téli metszésig magukra hagyják az ültetvényeket. A kabócák párosodása és tojásrakása viszont épp augusztus közepén kezdődik, így a szüret után fontos lenne újra permetezni, amivel a következő évi állományt lehetne gyéríteni.

Mindezek mellett nagyobb állami szerepvállalásra is szükség lenne. Bár az ősz folyamán a szaktárca bejelentette, hogy országos permetezési programot indítanak, és forrásokat különítenek el a drónos felderítésre és a tőkék kivágására is, ez számos szakember szerint késői és hiányos beavatkozás. Sürgős jogalkotói feladat lenne például a gondozatlan szőlők felszámolása. Szükség lenne arra is, hogy legyen jövőképük azoknak a gazdáknak is, akiknek ki kell majd vágniuk a szőlőjüket. Olyan programok kellenek, melyek elősegítik alternatív növények termesztését, vagy épp olyan szőlőfajtákét, melyek rezisztensek az aranyszínű sárgaságra. Utóbbira egyébként még várni kell, de külföldön már léteznek előrehaladott kísérletek. 

A szakemberek egy része szerint a helyzet nem reménytelen, de a magyar szőlők megvédésére csak összehangolt, kemény munkával van esély. A krízissel nem vagyunk egyedül, a környező országokban, például Szlovéniában vagy Ausztriában szintén most kezd berobbanni a szőlővész, így kulcsfontosságú lehet a régióban megvalósuló összefogás is.

A cikkben használt fotók csak illusztrációk! Forrás: canva.com