

Hallgatóktól zsúfolt előadóterem, érdeklődő figyelem: a téma a közgazdaságtan és a fenntarthatóság szoros kapcsolata. Számos meghökkentő adat hangzott el Áder Jánosnak, a Kék Bolygó Alapítvány kuratóriumi elnökének az előadásán, amelyet a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karának intenzív kurzusán tartott.
Ritkán közelítjük meg az ökoszisztéma-szolgáltatásokat közgazdaságtani szemmel. Pedig ha a párizsi egyezmény 17 fenntarthatósági fejlődési célját nézzük, rengeteg a kapcsolódási pont a természet és a gazdaság között.
A volt köztársasági elnök ezzel kezdte előadását, amelyre több mint 100 hallgató volt kíváncsi a BME Q épületének nagy előadótermében. Sokkoló adatokat osztott meg a hallgatósággal, a sort az urbanizációval kezdte: 2050-re a világ népességének 66%-a lesz városlakó. Ezzel együtt nemcsak a vízszükséglet, hanem az energiafelhasználás is óriási mértékben növekszik. Áder János arra is felhívta a figyelmet, hogy a népesség gyarapodásával párhuzamosan nem nő az bolygónk édesvízkészlete. A hallgatók ötletei – amelyeket válaszként arra a kérdésre adtak, hogy vajon a bolygó vizeinek hány %-a édesvíz – nem közelítettek a valósághoz: a helyes válasz mindössze 2,5%.

Kép: Hegedűs Róbert/MTI
Nemcsak a víz került a fókuszba. Áder János interaktív előadásának keretében több fontos témakört érintett, kérdéseire nemegyszer meglepően sokan tudták a választ. A talajra vonatkozó kérdése kapcsán kiderült, hogy jelentősége nagyon is megfogható, és kifejezhető GDP-mértékkel is. Az élelmiszer-termelésben 1,4 billió dollárt, a mezőgazdaságban 2,5 billió dollárt, az építőiparban pedig 4 billió dollárt jelent, ha számszerűsítjük a természet adta „hasznot”.
Szó esett a levegőszennyezésről is. Kiderült, hogy a hallgatók tudják, hogy Magyarországon Kazincbarcika levegője a legszennyezettebb. Az alapítvány elnöke – röviden visszakanyarodva a talaj és a víz gazdasági árához – rámutatott arra, hogy az ökológiai szemléletű közgazdasági megközelítésben a levegővel is számolni kell, mint költség. Majd az egyes ázsiai gigavárosok közlekedésének fejlődésével is szemléltette, milyen mértékben változtatja meg a levegő minőségét, ha elektromos járművek uralják az ottani közlekedést.
A kuratóriumi elnök kiemelte, hogy a lineáris gazdasági szemléletet mára meghaladtuk, helyette ideje körforgásos gazdaságban gondolkodni: túlfogyasztás nélkül, újrahasznosítással, az externáliákkal számolva élhetünk tovább a bolygón.

Kép: Hegedűs Róbert/MTI
Az externália – azaz a külső gazdasági hatás – olyan költség, kár vagy haszon, amely nem a gazdasági tevékenység elsődleges szereplőinél, hanem a tevékenységhez viszonyítva külső tényezőnél (például a természetben) jelentkezik, és szorosan összefügg a kiváltó gazdasági tevékenységgel.
A fiatal generáció gondolkodásáról informatív képet festettek az előadás során feltett kérdések. A hallgatóságot érdekelte a hazai és a globális döntéshozók hozzáállása a fenntarthatósági kérdésekhez, valamint az egyéni cselekvés szerepe is. Az elnök kifejtette, hogy úgy látja, a COP-ok inkább hasonlítanak – már csak méretükből adódóan is – politikai turistáskodásra, mint valódi eredményt felmutató eseményre. Kifejezte elégedetlenségét a döntéshozók cselekvési szándékának valódiságával kapcsolatban, de azt is hozzátette, hogy hazai viszonylatban egyre markánsabban jelennek meg a fenntarthatósági törekvések.
A COP (Conference of the Parties) klímatalálkozók az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményének éves ülései, ahol a tagállamok megvitatják és értékelik a klímaváltozás elleni küzdelemben elért eredményeket.
A leendő közgazdászok tájékoztatása az egész társadalmunk jövőjére, gazdaságára hatással lehet. A kritikus gondolkodást előtérbe helyező párbeszéd, a hallgatókkal megtalált közös hang segíthetnek abban, hogy a jövő generációi tájékozódjanak, gondolkodjanak, cselekedjenek, szívükön viseljék és komolyan vegyék a bolygó összes élőlényének helyzetét.
Képek: Hegedűs Róbert/MTI

