A korábbi köztársasági elnök – immár hagyományként – a 11. Kárpát-medencei Fenntarthatósági Témahéten is megtartotta rendhagyó tanóráját. Áder János előadásában az erdők szerepéről és megőrzésük fontosságáról beszélt a Váci Piarista Gimnázium diákjai, valamint – az online közvetítésen keresztül – a Kárpát-medence sok ezer diákja előtt.

Megnyitóbeszédében az intézmény igazgatója – Ivony István Ferenc pápa Laudato si’ című enciklikájából idézve – a teremtett világ védelmét ajánlotta a hallgatóság figyelmébe, szembeállítva az eldobhatóság kultúráját a felelős fogyasztással. Matolcsy Miklós, a témahetet szervező Alapértékek Nonprofit Kft. vezetője röviden beszélt a eseményről és annak alapvető fókuszpontjairól. Ezután vette kezdetét a volt köztársasági elnöknek, a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány kuratóriumi elnökének előadása.

Nem látjuk a fától az erdőt? – Az erdők valódi védelme

Ahogy ezt a szervezők is kiemelték, Áder János az évek során több mint száz ehhez hasonló tanórát tartott már az ország különböző pontjain. A mostani előadás központi gondolata az erdő volt mint komplex ökoszisztéma, amelyre nem tekinthetünk pusztán erőforrásként. Ahogy elhangzott, az erdő egy élő közösség, amelynek kiemelt szerepe van a biodiverzitás fenntartásában, a vízkészletek megőrzésében és – a mikroklíma szabályozása révén – a klímaváltozáshoz való adaptációban.

Áder János interaktív formában 5 témakörre építette mondanivalóját. Például arról beszélt, hogy a fák története 380–400 millió évvel ezelőtt kezdődött. Ha bolygónk 4,5 milliárd éves korát 24 órának tekintjük, akkor az erdők nagyjából éjfél előtt 2 órával jelentek meg, és egyből zajos sikert arattak, hiszen a világ minden táján hatalmas területeket hódítottak meg. Olyannyira, hogy a modern ember megjelenése előtt a szárazföldi területek 50%-át borították erdők. Aztán éjfél előtt 2 perccel megjelent az ember, és – bár nem rossz szándékkal, hanem önös céllal – a világ erdeinek közel felét elpusztította. A folyamat pedig nem állt meg, hiszen még napjainkban is évente akkora területről tűnik el az erdő, mint Olaszország. 

A földet édenkertként kaptuk a teremtőtől, az unokáinknak ne vad pusztaságként adjuk tovább! – áll Ferenc pápa híres enciklikájában, melyet Áder János többször is felidézett az előadása során.

Miért probléma az erdők eltűnése?

Az erdőnek nagyon sokat köszönhetünk. Bár – mint az előadásból kiderült – a szén-dioxid-elnyelést tekintve az óceánok, a talaj és a gyepek után csak a negyedik helyen áll, szerepe így is kulcsfontosságú a kiegyensúlyozottan működő ökoszisztéma és benne az emberi élet védelmében. A 1,5 Celsius-fokos célt minden jel szerint már nem tudjuk teljesíteni, és talán globálisan a 2 Celsius-fokot is át fogjuk lépni, sőt a Kárpát-medence tekintetében ez már valószínűleg meg is történt. Azonban erdők nélkül minden negatív hatás hatványozottan jelentkezik.

Magyarul az erdőknek kulcsszerep jut az alkalmazkodásban. Elég csak a hőmérséklet-szabályozásra gondolni: aki sétált már nyáron erdőben, tudja, hogy jóval kellemesebb, elviselhetőbb ott a klíma, mint egy napsütötte réten, hogy a várost ne is említsük. Az erdők – például a csapadékképződés elősegítése révén – távolabbi tájakra is hatás gyakorolnak. Könnyű belátni, hogy nélkülük a városi élet is sokkal kellemetlenebb lehet. Nem elhanyagolható tényező az sem, hogy az erdő rendkívül diverz és nagyon fontos élőhely, az ember számára pedig a rekreáció, a feltöltődés tudományosan is bizonyítottan fontos terepe.

Mire érdemes odafigyelnünk?

Az erdők valódi kincsesládák, és elképzelhető, hogy a legnagyobb érték a lábunk alatt van. Ahogy Áder János elmondta, hogy egyetlen fa egy méternyi gyökeréhez akár ezer méternyi gombafonál is kapcsolódhat. Azon túl, hogy az ember számára láthatatlan talajlakók a növények tápanyagellátását segítik, a fák közötti kommunikáció kulcsfontosságú szereplői is. Még éppen csak kezdjük megismerni ezt a folyamatot, a talaj internetét, amiről Peter Wohlleben is írt „A fák titkos élete” című könyvében, melyet a volt köztársasági elnök is ajánlott előadásában. De élnek más csodálatos teremtmények is a föld alatt: a giliszta például mindennap a saját testtömegével megegyező mennyiségű humuszt állít elő, miközben lazítja a talajt, ezzel élőhelyet biztosítva a fák és más növények táplálásában kulcsszerepet játszó mikroorganizmusoknak. 

Érdemes visszanézni a rendhagyó tanórát, ezt a cikk alatti lejátszóra kattintva lehet megtenni. Egyértelművé válik belőle: a fák és az erdők védelme nem csupán a természetvédelem miatt fontos. A saját jövőnk múlik azon, hogy képesek leszünk-e felismerni a fák által létrehozott komplex élőhelyek fontosságát, és ezeket sikerül-e megőriznünk.