



A HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet legújabb tanulmánya ismerteti a módszert, mellyel több évtizedre visszamenőleg nagy felbontású vízminőség-monitorozás válik lehetségessé. A módszert a Balatonon tesztelték, sikeresen.
Ahogy az intézet közösségi oldalán írják, a vízminőség egyik legfontosabb mutatója az a-klorofill koncentrációja, ami lényegében az algásodás indikátora.
Erről a Balaton esetében már 40 évnyi műholdas adatsor áll rendelkezésre a Landsat műholdak, illetve a Google Earth Engine segítségével. Ezeket az adatokat gépi tanulási módszerekkel párosítva, illetve helyszíni mérések eredményeivel kombinálva minden korábbinál pontosabb diagnózist kaphatunk a tó ökológiai állapotáról.
Mit mutat a 40 éves adatsor?
A eredmények azt mutatják, hogy a magyar tenger erős nyugat–keleti irányú trofikus gradienssel bír. Ez azt jelenti, hogy a tó nyugati régiója tápanyagban jóval gazdagabb, mint a keleti területek. Ettől függetlenül északi–déli megosztottság is megfigyelhető, ugyanis az a-klorofil értéke a déli parton közel 10%-kal magasabb, mint az északin.

Az is kiderült, hogy az algavirágzás csúcsa 20 nappal korábbra tolódott az elmúlt négy évtizedben. Ez összefüggésben állhat azzal is, hogy ez idő alatt a vegetációs időszak kezdete 10 nappal korábbra került. Érdekes az a megfigyelés is, hogy a partközeli zónák 1,3–2,8-szor algásabbak, mint a nyílt vízi területek.
Miért érdekes ez?
Mint írják, a módszer nemcsak a Balatonra alkalmazható, hanem több ezer sekély tó monitorozását teheti pontosabbá világszerte: olyan tavakét, amelyek ugyanúgy küzdenek az eutrofizációval és az éghajlatváltozás okozta kihívásokkal, mint a magyar tenger. A változásokból további következtetéseket vonhatunk le, amelyek új alkalmazkodási lehetőségek kutatását segíthetik elő.
Borítókép: canva.com