Az emberi tevékenység jelentős károkat okoz bolygónk természeti rendszereiben. Egyes hatások – mint például az élőhelyek pusztítása vagy a környezetszennyezés – közismertek, azonban léteznek kevésbé hangoztatott problémák is. Ilyen például az egzotikus „házi kedvencek” globális kereskedelme, ami gyakran az állatok szenvedését, inváziós fajok terjedését, kórokozók térhódítását és bizonyos fajok megritkulását eredményezi.
Varázslatos világ, amely könnyen beszippant
Gyerekként az iskolából hazafelé ballagva rendszeresen betértem a közeli állatkereskedésbe, ahol zsúfolt polcokon sorakoztak a hangulatosan megvilágított terráriumok és akváriumok. Kíváncsian szemléltem a párás üveg túloldalára tapadt mozdulatlan gekkókat, a kékes neonfényben csapatosan úszkáló díszhalakat és a napot talán soha nem látott lágyhéjú teknőst, ahogy ráncos nyakát nyújtogatva vizslatta a külvilágot, miközben kalitkába zárt madarak csivitelése adta a háttérzenét. A kínálatban sokféle jószág akadt. A legkülönlegesebb egy másfél tenyérnyi kajmánbébi volt, amely – várható, felnőttkori 2 méteres testhosszával – nem tűnt túl észszerű árucikknek egy vidéki lakótelep kellős közepén, a rendszerváltást követő években. (Vagy gyakorlatilag bárhol és bármikor.)
Kapcsolódó bejegyzések
Ékszerteknős mint házikedvenc? – Egy hobbi, amely komoly természeti károkat okoz
A közönséges ékszerteknős vadon élő állományát veszélyezteti, hogy az állatkereskedelemben nagy iránta az érdeklődés.
Az érdekes állatok által teremtett hangulat nagyon megérintett. Hamarosan lett is egy saját kis kedvencem: Aladár, a vörösfülű ékszerteknős. Nagy örömmel vittem haza a boltból, azonban a lelkesedés néhány hónap múltán jelentősen alábbhagyott, és már csak a bűzössé váló víz macerás cseréjének mindennapos nyűgje maradt. A hangulat varázsa elillant. Így végül Aladárt hamarosan elajándékoztuk egy felkészültebb ismerősnek.
Azóta eltelt bő 3 és fél évtized, és azon tűnődöm, hogy mi lett Aladár sorsa? Talán egy állatkertben leadva tölti öreg napjait, vagy megannyi sorstársával együtt épp inváziós fajként hódítja meg a hazai természetes vizeinket? És vajon mi lehet a kajmán sorsa? Ő is egy állatkertben él már?
Nos, a legvalószínűbb az, hogy – a laikusok által megvásárolt egzotikus állatok nagy többségéhez hasonlóan – mindketten korán elpusztultak a rossz tartási körülmények miatt.
Fotó: Pixabay
Szobadísz, de milyen áron?
Evolúciós örökségünk által diktált igény, hogy vágyunk a természet közelségére, ezért sokszor legalább egy jelképes, üvegfalak közé zárt darabkáját igyekszünk az otthonukba csempészni.
De vajon a terrárium vagy a ketrec kis lakójának milyen előnye származik abból, hogy faját kinéztük magunknak azért, hogy szobadíszünk legyen? Vajon új hobbink, amelyet temérdek ember űz a világban, milyen hatással van az árucikké vált állatfajokra és általában a természeti környezetre?
Lássunk néhány példát, amelyek bemutatják a helyzet súlyosságát!
Széthordott kórokozók – Viszlát, foltos szalamandra!
Az egzotikus állatok kereskedelme a kétéltűeket sem kíméli. Tudományos vizsgálatokhoz, biológiai védekezés eszközeként, élelmezési célból és hobbiállatként árusítva hozzuk-visszük őket szerte a világban. Azonban így velük együtt a kórokozóikat is széthintjük a kontinensek között.
Többek között így indítottuk világhódító útjára a – nagy valószínűséggel – dél-afrikai karmosbékákhoz köthető, rendkívül veszélyes kitridiomikózist, mely kiterjedt, globális pusztulást idézett elő a kétéltűek körében: eddig legalább félezer fajnál eredményezett jelentős állománycsökkenést, és legalább 90 faj kihalásához járult hozzá.
Kapcsolódó bejegyzések
Mentésre szoruló békák – Miért fontos, hogy segítsük a kétéltűeket?
Miért kell megmenteni a békákat? És ez hogyan történik?
Hazánkban először 2004-ben mutatták ki a jelenlétét. Igaz, szerencsére itthon nem beteg, csupán hordozó egyedeket jegyeztek fel a kutatók, de ez a helyzet egy pillanat alatt változhat. Ráadásul egy másik, nagyon hasonló kór felbukkanása is várható.
A kelet-ázsiai gőtékkel széthurcolt „szalamandraevő kitridgomba” a farkos kétéltűeket, közöttük a nálunk is honos foltos szalamandrákat tizedeli Nyugat-Európában. Ha hazánkban is megjelenik, lehet, hogy az Aggteleki Nemzeti Park címerállatának búcsút inthetünk. Mindezt azért, mert jó üzlet volt a kisállatpiacra dobni az egzotikus tűzhasú gőtét és rokonait.
Magyarországon 2017 óta tilos ezen ázsiai hobbiállatok forgalmazása, tartása és tenyésztése. De a baj már megtörtént, a tiltás későn érkezett.
Fotó: Pixabay
Inváziós kis kedvencek terjedése a természetben
Az ezredfordulót megelőzően irdatlan mennyiségű vörösfülű ékszerteknős jelent meg a boltok kínálatában. A ránézésre kis igényű, diónyi apróságok sokakat meggondolatlan vásárlásra csábítottak. Csakhogy ezek a tetszetős állatok gyorsan növekednek, így megfelelő tartásuk a laikusok számára többnyire komoly teherré vált. Ennek következtében egyre-másra engedték őket szabadon.
Fotó: Pixabay
A szabályozás ebben az esetben is megkésettnek bizonyult, hiszen mire az EU-ban 1997-ben – és hazánkban 2002-ben – betiltották a vörösfülű ékszerteknősök forgalmazását, már jelentős számban megjelentek a természetben. És itt élnek mindmáig, sőt szaporodnak is.
A tiltást követően a kereskedők egy közeli rokon alfaj, a sárgafülű ékszerteknős árusításával igyekeztek befoltozni a tátongó piaci rést. Ami kár volt, mert ennek eredményeképpen már a sárgafülűek is kint élnek a tavainkban és folyóinkban. Persze utólagosan ők is tiltólistára kerültek. Látva a múlt hibáit, feltehetjük a kérdést, hogy tanultunk-e valamit mindebből? Nos… Nem igazán!
A boltok sajnos napjainkban is legálisan árusítanak olyan vízi teknősöket, melyek már bizonyítottan megjelentek a hazai vizekben, és a klímaváltozásnak köszönhetően képesek lehetnek megbirkózni az enyhe telek kihívásaival is. Ez pedig azért gond, mert az inváziós fajok terjedése korunk egyik legsúlyosabb problémája, ami nagyban hozzájárul bolygónk ökológiai rendszereinek hanyatlásához.
Fotó: Peter Paplanus from St. Louis, Missouri, CC BY 2.0, via Wikimedia Commons
Vadon történő befogás – Fajok tűnnek el a természetes élőhelyükről
A szabályozás lassúsága nemcsak akkor mutatkozik meg, ha kórokozók vagy invazív fajok terjedését kellene megakadályozni, hanem abban az esetben is rendre későn történnek lépések, amikor egy-egy divatossá váló állatfaj vadon élő egyedeit kellene megvédeni a mértéktelen befogástól.
Jól példázza ezt a tanzániai kék gekkó (Lygodactylus williamsi) esete, amely az ezredfordulót követően lett népszerű a terrarisztika kedvelőinek körében. Becslések szerint csupán 2005 és 2009 között az állomány 15%-a tűnt el a begyűjtések következtében. Mégis további 8 évet kellett várni, mire – 2017-ben – korlátozások léptek érvénybe a tartása és a forgalmazása kapcsán.
Fotó: kuhnmi, CC BY 2.0, via Wikimedia Commons
Ez a díszes kis hüllő csupán egy a sok közül. A szürke jákópapagáj, az indiai csillagteknős, a fehér kakadu, a madagaszkári sugarasteknős, a pöttyös/tokee gekkó, a mexikói axolotl, a kéknyelvű szkink, a királypiton, a törpe erszényesmókus és további temérdek faj természetes állományának fogyatkozása jelentős részben a hobbiállat-kereskedelem számlájára írható.
Az egzotikus állatok forgalmazása napjainkban már szabályozott, például a Veszélyeztetett Vadon Élő Állat- és Növényfajok Nemzetközi Kereskedelméről Szóló Egyezmény (CITES) által. Emellett az állatok jelentős része nem a természetből, hanem tenyészfarmokról származik.
Azonban a korlátozások ellenére tiltott fajok és vadon fogott, de később tenyészetből származónak „átcímkézett” kisállatok is bekerülhetnek a rendszerbe a feketepiacnak köszönhetően.
A törvényi keretek betartatását nehezíti, hogy a kereskedelem jelentős része az online térben zajlik, így nehezebben ellenőrizhető.
Fotó: Elekes Andor, CC BY-SA 4.0, Wikimedia Commons
Morális kérdések
Fogyasztói társadalmunkban hiánycikk a megelégedettség. Ha pénztárcánk engedi, akkor az átmeneti örömöt hajszolva nem tudunk leállni az újabb és újabb dolgok vásárlásával, legyen szó egy új ruháról, elektronikai kütyüről vagy akár egy egzotikus kisállatról.
De tegyük fel a kérdést, vajon valóban attól lesz teljesebb az életünk, ha Ausztrália fái közötti siklórepülésre született mókusokat hozunk be a szobába és zárunk szűk ketrecbe, mert olyan kis cukik? Vagy Amazónia egét meghódító papagájokra csukjuk rá a kalitka ajtaját, mert szépek és intelligensek? Ha vízi teknősöket kényszerítünk arra, hogy sekélyke vízben, szűk térben töltsék az életüket anélkül, hogy valaha megtapasztalnák a szabad úszás élményét?
Helyes-e, ha tovább tenyésztjük a genetikai betegséggel születő japán táncoló egeret, csak mert olyan kis vicces, ahogy egyensúlyzavarának köszönhetően ok nélkül forgolódik, dülöngél, mint egy felturbózott részeges karatemester?
Fotó: Pixabay
Megoldások, alternatívák
Természetesen nem csak felkészületlen állattartók űzik ezt a hobbit. Nyilván akad, aki kellő szakértelem birtokában, szabadidőt és anyagiakat nem kímélve gondoskodik kis kedvenceiről. Ez a tevékenység még akár fajok fennmaradásának záloga is lehet, ha az elpusztított természetes élőhelyeiket próbáljuk majd helyrehozni egy szebb jövőben.
És az is kétségtelen, hogy az egzotikus állatok tartásának van szemléletformáló szerepe. Hiszen valószínűleg a legtöbb természetvédelemhez kötődő felnőtt tartott gyerekként ilyen kisállatot, aminek révén tovább erősödhetett a vonzalma az élővilág megóvása iránt.
Ha úgy döntünk, hogy szeretnénk egzotikus kedvencet tartani, akkor mindig válasszunk valóban (tehát ne csak az eladók vagy a sokszor szemellenzős terrarisztikai szakirodalom által annak minősített) kis helyigényű fajt, amelynek bőséges mozgásteret tudunk biztosítani. Vásároljunk fogságban szaporítható állatot, ehhez keressünk megbízható, helyi tenyésztőt, ne támogassuk a globális kereskedelmi láncokat, amelyek a világ távoli szegletei között utaztatják az állatokat!
De mindenekelőtt gondoljuk végig, hogy a lelkesedésünk nem csak a pillanat műve-e? Hosszú évekig velünk élő lényt fogunk hazavinni, nem egy tárgyat, amelyet megunva legfeljebb elsüllyesztünk az íróasztal lomos fiókjában.
Ha tehetjük, inkább közvetlen környezetünket – kertünket vagy teraszunkat – alakítsuk ki úgy, hogy otthonra leljen benne a helyi élővilág, és legyen lehetőségünk az önszántukból érkező, szabad kis jövevények megfigyelésére. Legyenek ezek akár etetőre érkező énekesmadarak, kőrakást elfoglaló gyíkok, rőzsekupacba költöző sün vagy kerti tóban szaporodó békák. Így a természet számára is jó szolgálatot teszünk!
Kiemelt kép: Pixabay
