Hazánk természetes vizeiben ma már jóval nagyobb eséllyel találkozunk szabadon engedett ékszerteknősökkel, mint az egyetlen őshonos fajjal, a mocsári teknőssel. A sanyarú fogságban tartott, ám idővel megunt ex-házikedvencek inváziója Magyarország legtöbb értékes vizesélőhelyét fenyegeti a felelőtlen állattartóknak köszönhetően. De úgy tűnik, hogy a múlt hibáiból nem tanulunk.

Invazív teknősök: szélnek eresztett házikedvencek a természetben

A Szarvasi-Holt-Körösön, a vízi színházat komótosan elhagyó sétahajó idegenvezetője mikrofonnal a kezében, lelkesen jelenti be az utasoknak a következő látványosságot, a kissé távoli, vízbe dőlt fa törzsén napfürdőző teknősöket, mire a turisták izgatottan fotózzák a természeti csodát, a tucatnyi mozdulatlan állatot.
Csak az óvatosan a közelükbe evező kenus kiránduló veheti észre, hogy valójában egyetlen őshonos teknős sem akad közöttük.

Kapcsolódó bejegyzések

A teknős nem béka!

Amikor őseink elneveztek egy-egy állatot vagy növényt, még Linnée sem kezdte meg munkáját. Így lehetett szarvas az agancsosból és gólyaorr a csőrből.

A helyzet nem egyedi. A Debreceni Nagyerdőben, a Békás-tó hídján sétálva láthatjuk, ahogy a díszhalak tömegében feltűnik egy-egy kis hüllő a víz felszínén. Ahogy közelebb úszik hozzánk, már látható is a tenyérnyi, díszes páncél és a vízből nyújtózó fejecske, melyen a kétoldalt húzódó vörös, esetleg sárga mintázat árulkodó jel.

Egy ékszerteknős vásárlása elköteleződés akár 40 évre

Ezek az állatok valamikor diónyi méretű, eleven kis ékszerként úszkáltak egy állatkereskedés kirakati terráriumában. A parányi állatok igencsak megfizethető árúak, és ránézésre nem igényelnek túl sok törődést. A látszat rendkívül megtévesztő, ezért az alábbi jelenet mindennapos.

Egy lelkes, boldog kisgyerek távozik a kasszától szülei kíséretében, akik egy ékszerteknős megvásárlásával tettek kedvére, talán mert nem bírtak tovább ellenállni az állandó kérlelésnek. A színes kis teknős „elindul” a családdal új otthonába, kicsi terráriummal, pár egyszerű kellékkel és egy kis eleséggel felpakolva. Apu és anyu is elégedett. De vajon azt mérlegelik-e, hogy ez az apró jószág akkor is velük lehet majd, amikor a gyermekük leendő gyermeke már bőven egyetemi tanulmányait végzi?

Egy ékszerteknős – fajtól függően – akár bő 40 évig is élhet, és minimum egy termetes íróasztal méretű, vastag falú (tehát ütésálló) akvaterráriumra lesz szüksége, melynek beszerzési költsége általában jóval meghaladja a 100 000 Ft-ot, és az egyéb technikai kiegészítők – például a nagy teljesítményű külső szűrő, a melegítőlámpa, a speciális izzók – áráról még nem is esett szó.

A kis teknősök a felkészületlen gazdák és a rossz tartási körülmények miatt gyakran nem érik meg a felnőttkort, de ha mégis túlélik az első éveket, akkor fenntartásuk terhei válnak kényelmetlenné: a helyigényes terrárium, a növekvő kiadások, az időigényes takarítás, a vízcsere.

Kapcsolódó bejegyzések

Nemcsak morális, hanem ökológiai probléma is a felelőtlen állattartás

Idén augusztus 20-án lesz a hontalan állatok világnapja, mely már 30 éve hívja fel a figyelmet a felelőtlen állattartás morális problémájára és ökológiai veszélyeire.

Az állatka vásárlásakor felizzott pillanatnyi lelkesedés ekkorra réges-régen elillant, ezért a tulajdonosok már inkább szabadulnának a „tehertől”, ezért gyakran megszületik a kényszerű döntés: legyen a kis kedvenc szabad, valamelyik közeli tóban, folyóban.
A tett akár nemes cselekedetnek is tűnhet, mert – tudatlanság vagy közöny révén – meggyőzik magukat, hogy tulajdonképpen csak „visszaadják” kedvencüket a természetnek.
Valójában azonban ökológiai kárt okoznak, és nem mellékesen törvénysértést követnek el ezzel.

A törvényi szabályozás rendszerint késve érkezik

Az USA-ból százezres tételben érkező vörösfülű ékszerteknősök (Trachemys scripta elegans) kereskedelmét az Európai Unió 1997-ben betiltotta (hazánk 2002-ben). De az iparág ezt ügyesen megkerülve „átállt” egy közeli rokonra, a sárgafülű ékszerteknősre (Trachemys scripta scripta), mely éppúgy invazív lett hazánkban. Így már mindkét alfaj nagy számban él és vélhetően szaporodik is a vizeinkben.

2017 óta a sárgafülű ékszerteknősök kereskedelme is tilos. Hát… eső után köpönyeg.

A potenciálisan invazív fajokat jelenleg is árulják a boltok

A közönséges és a mississippi tarajosteknős (Graptemys pseudogeographica és Graptemys pseudogeographica kohni) tündéri kis példányai napjainkban is kaphatók néha térképteknős, néha királyteknős néven is (de ezt ne vegyük túl komolyan, mert a bolti elnevezések pontatlanok lehetnek).

A mississippi tarajosteknős máris megjelent a hazai vizekben. 2023 augusztusában dokumentálták a Közép-tiszai Tájvédelmi Körzetben. Észak-Olaszországban pedig már bizonyítottan élnek kivadult, szaporodó állományai.

Az ékszerteknősökkel rokon, kisebb termetű közönséges pézsmateknős (Sternotherus odoratus) szintén a boltok kirakatában úszkál. Sajnos nem kizárt, hogy „ideális” inváziós faj lehet belőle hamarosan.
De az eddig említett fajokon kívül kínai lágyhéjú teknőst (Pelodiscus sinensis), hieroglifás ékszerteknőst (Pseudemys concinna), Nelson-ékszerteknőst (Pseudemys nelsoni), kínai csíkosteknőst (Ocadia sinensis) és Magyarországon tiltott, nagy testű aligátorteknőst (Chelydra serpentina) is fogtak már be hazai szakemberek.

A sort lehetne folytatni a többi, kereskedésben kapható faj vizsgálatával, de a kulcskérdés általában ugyanaz: képesek-e ezek az állatok túlélni a telet a hazai éghajlati viszonyok között? Figyelembe véve azt is, hogy a klímaváltozás miatt a tartós, igazán hideg, „teknőspróbáló” időszakok egyre kevésbé jellemzőek, úgy tűnik, hogy a válasz: igen, egyre inkább képesek rá.

Hiszen a közönséges tarajosteknős és az aligátorteknős az Észak-Amerikai kontinensen még Kanada déli vidékein is megél! Így borítékolható, hogy ezek a szívós, csodálatos állatok szükség esetén vígan elbírnak Magyarország fagyosabb hónapjaival is.

Az ékszerteknősök nem hibásak, ők az emberi önzés áldozatai

Az üzletekben kapható ékszerteknősök és egyéb édesvízi teknősfajok egyedei általában nagy tenyészfarmokon látják meg a napvilágot, gyakran az USA délkeleti államaiban, majd átutazva a fél világot, a kereskedelmi láncon keresztül megérkezve az üzletekbe, ott várják leendő, gondos gazdájukat. De többnyire nincs szerencséjük, mert a legtöbb vásárló nemes egyszerűséggel nem fogja fel, mit vállal, így nem csoda a későbbi kudarc.

Természetesen vannak szívvel-lélekkel a hobbijuknak élők, akik kellő szakértelemmel, időt és kiadásokat nem sajnálva biztosítják a teknőseik boldog, hosszú életéhez szükséges körülményeket, és eszükben sincs őket szabadon engedni. De sajnos ezek a gazdák a legritkábbak.

Ha mérlegre tesszük az ékszerteknősök – de gyakorlatilag az összes egzotikus kisállat – kereskedelmére alapozott üzletág hozadékát, akkor az eredmény igen lesújtó:

• inváziós fajok terjeszkedése,
• csökkenő biológiai sokféleség,
• globálisan terjedő kórokozók
• és – nemritkán – rossz tartási körülményektől, fogságtól szenvedő állatok.

Lássuk be, ez a hobbi nem a természet szeretetéről, hanem az emberi önzésről szól! Az élővilágnak nem sok haszna származik belőle.

Az ékszerteknősök úszásra termettek. Gyorsan és ügyesen mozognak a vízben, ugyanakkor kissé esetlenül bár, de nagy távolságok megtételére vállalkozhatnak a szárazföldön is. Ezért szinte kizárt, hogy biztosítani tudjuk számukra a megfelelő mozgásteret az otthonunkban, (akva)terráriumi körülmények között. Sok kifejlett teknős számára a túl sekély víz miatt még az úszás élménye sem adatik meg.

A kerti tó sem ideális megoldás, ha nincs megfelelően elkerítve

A szerencsésebb állatok a melegebb hónapokat kerti tavakban tölthetik. Itt már nagyobb a mozgástér, azonban ez is problémás lehet, ha a tó nincs kellően izolálva a környezettől. A szökés lehetőségén kívül van egy másik, szintén komoly kihívás. Nemcsak az a fontos, hogy a páncélos kis kedvencünk bent maradjon a területen.

A kerti tavakhoz érkező békák és gőték, valamint ezek petéi és utódai prédát jelenthetnek számukra. Egy nem megfelelően elkerített kültéri medence így ökológiai csapdává válhat, ahol háziállatként tartott teknőseink nem kívánt hatással lehetnek a helyi ökoszisztémára.

Ha mégis szeretnénk ékszerteknőst tartani

Amennyiben úgy érezzük, hogy mégsem tudunk ellenállni a kísértésnek, és mindenképpen ékszerteknős vagy egyéb édesvízi teknős beszerzésén gondolkodunk, akkor érdemes rögtön egy kifejlett példányt „örökbe fogadni”, amelytől már szabadulna a gazdája. Hirdetésekben – akár tematikus Facebook-csoportokban – rövid keresgéléssel megfelelő állatra találhatunk. Így azonnal felmérhetjük a felelős tartás kihívásait, és eldől, hogy képesek lehetünk-e biztosítani a hatalmas terráriumot és egyéb feltételeket.

Ha az elmúlt évtizedek eredményét és a jelenlegi körülményeket nézzük, úgy tűnik, társadalmunk nem érett meg arra a feladatra, hogy kellő felelősséget vállaljon ilyen hosszú életű, törődés- és helyigényes, ugyanakkor természeti értékeinket veszélyeztető állatok tartása kapcsán. Megfogalmazódik tehát a dilemma: érdemes volna-e a vízi teknősök forgalmazását betiltani, mielőtt újabb problémákat generálunk?

(A cikk írója egy 22 éves ékszerteknős tulajdonosa, ennek minden örömével és kihívásaival együtt.)