



A fahulladék eltemetése a talaj mélyrétegeibe meglepően költséghatékony és hatásos fegyver lehet a klímaváltozás elleni harcban.
A Nature Geoscience 2025. június 25-én publikált tanulmánya arra kereste a választ, hogy a fahulladék megőrzése milyen mértékben járul hozzá a légköri szén-dioxid szintjének csökkentéséhez. Az elemzés szerint a fatörmeléknek a talaj mélyrétegeiben történő eltárolása más technológiákhoz képest jóval költséghatékonyabb megoldást kínál a légköri szén-dioxid eltávolítására.
Az Energiastratégia Intézet publikációja szerint a fatörmelék elsősorban a fakitermelésből származó és a faipari hulladékot, valamint a faalapú kiselejtezett termékeket jelenti. A fakitermelésből származó hulladékot általában a kitermelés helyén felhalmozzák, majd elégetik, vagy hagyják lebomlani. A faipari hulladékot leggyakrabban faaprítékként vagy pelletként hasznosítják.
E két megoldás hátránya az, hogy a faanyagban tárolt szén-dioxid gyorsan újra a légkörbe kerül. A faalapú termékek – például a bútorok és a fűrészáru – esetében a szén már hosszabb ideig van megkövetve, de ha kiselejtezik őket, és ezért tűzre vagy a hulladéklerakóba kerülnek, szintén hamar kiszabadul a bennük megkötött szén-dioxid.
A mélyebb talajrétegekben viszont a törmelék hosszabb ideig megőrizhető lenne: az anyag tartósságának köszönhetően akár több ezer évig is el lehetne tárolni. Ebben az esetben a szén-dioxid-kibocsátásra csak késleltetve kerülne sor.
A megoldás tehát a szenet hatékonyan helyezi át a gyors, élő, bioszferikus ciklusból egy lassú tárolórendszerbe. Ez azért is előnyös, mert bizonyos ökoszisztéma-helyreállítási formák – például az újraerdősítés – már nem működnek hatékonyan, ha a korábban károsodott ökoszisztémák nagy részének szénelnyelő kapacitása telítődött, ám a fatörmelék megőrzésével még ezt követően is ki lehet vonni a szén-dioxidot az atmoszférából.
A publikáció tovább olvasható az Energiastratégia Intézet weboldalán.
Fotó: Canva