Indul a magaságyás szezonja!

Indul a magaságyás szezonja!
Indul a magaságyás szezonja!

Konyhakert-tervezési gyorstalpaló kezdőknek és haladóknak

Végre itt a tavasz! Már a februári rügyfakadáskor hallatszik a hobbikertészek sóvárgó szólama, főleg idén, amikor a tél éppen csak megmutatta magát. Aztán tűkön ülve várjuk a márciust, hogy büntetlenül a tettek mezejére léphessünk. Minden szezonkezdet egy csoda: lehetőségekkel, reményekkel, fogadalmakkal és lelkesedéssel teli időszak ez. Olyan, akár egy tiszta lap, egy új kezdet: tapasztalatinkat feldolgozva, hibáinkat lajstromolva és a természet éltető erejében bízva vághatunk bele újra saját kis ökoszisztémánk kialakításába.

Ha te is azok táborát erősíted, akik a magaságyás adta lehetőségeket kihasználva indulnak neki a szezonnak, az alábbi cikksorozatból meríthetsz ötleteket és inspirációkat az eredményes munkádhoz. Ha már régóta halogatod a magaságyásod megépítését, de most végre kedvet kaptál, és elszántad magad, akkor az építés, a telepítés folyamatáról ebben a cikkben bővebben olvashatsz.

Kezdődjön hát a szezon! A MÁS Kert ajánlásával, egészen az alapoktól indulva, ebben a cikkben a konyhakert-tervezéssel foglalkozunk, hogy te is kihozhasd magaságyásaidból a maximumot!

Az előrelátás fontossága

A lelkes hobbikertész a téli szünetben rákészül a szezonra, szövögeti a terveket, mint pók a hálót. Mit ültessünk, mennyit, mikor és hova? Persze, nem vagyunk elkésve a tervezéssel most sem, a lelkes hobbikertész bizonyára a természet iránti olthatatlan szomját igyekszik csillapítani kényszerpihenője alatt effajta mentális tréninggel.

A magaságyásos veteményeskertek esetében a tervezés azért is kiemelten fontos, mert kis területből szeretnénk kihozni a maximumot. Ha ágyásainkat nem csupán egy-két kedvenc zöldségfélénk házi termesztésére építjük, akkor tervezzünk egész évre változatos konyhakertet! A terméshozamot úgy optimalizálhatjuk leginkább, ha ágyásainkat vegyeskultúrásra tervezzük, azaz egy ágyáson belül többféle növényt nevelünk, és előre számolunk azzal, hogy a növények milyen sorrendben váltják majd egymást az ágyásokban, amikor a leérett zöldségek helyére újakat ültetünk.

Ez utóbbihoz segítség, ha a veteményezést, ültetést három szakaszra osztjuk: előveteményre, főveteményre és utóveteményre. Kora tavasszal magról vetjük az előveteményt, amely május végéig, június elejéig fokozatosan kikerül majd az ágyásokból. Áprilistól, májustól érkezhet a fővetemény, amelyet palántaként előnevelünk. Júniustól szeptemberig a leérett zöldségek helyére kerül az utóvetemény, amelyet jó eséllyel még novemberben is (a gyökérzöldségeket egész télen át) fogyaszthatunk.

Előveteményezésre fel!

Kora tavasszal tehát két fontos dolgunk akad: az előveteményt közvetlenül az ágyásokba vetjük, a főveteményt pedig otthonunk melegében palántaként kezdjük előnevelni.

Előveteményként a hidegtűrő, rövid (közepes) tenyészidejű zöldségféléket vetjük, amelyeket főképp levelükért vagy föld alatti részeikért termesztünk. Magaságyásba akár már február végétől is, de legkésőbb márciustól szórhatjuk a magokat. Ha a hőmérséklet eléri a csírázási optimumot, a növények fejlődésnek indulnak, és kidugják a földből fejüket az első kis sziklevelek.

  • Előveteményezéshez a következőkből válogathatunk: borsó, spenót, salátafélék, hagymafélék, retek, sárgarépa, fehérrépa, cékla, rukkola, bordáskel és egyes káposztafélék.
elővetemény
Elővetemény április közepén. Már szüretelhetők a retek, az újhagyma, a bordáskel és a spenót zsenge levelei.
Cseperedik a borsó.

Ágyásaink királynői: a fővetemények

Április végétől, májustól kezdődően az elővetemény fokozatosan átadja helyét a főveteménynek. Ezek a hosszú tenyészidejű növények, amelyek gazdag föld feletti terméssel hálálják meg a hosszas törődést. A mi klímánkon előnevelést követően ültethetjük ki őket az ágyásokba áprilisban vagy májusban. A palántanevelést február végén, március elején kezdjük a paradicsom, a paprika, a padlizsán esetében. Konzervatív kertészek az évszázados népi megfigyelésekre hagyatkozva a palánták kiültetésével megvárják a fagyosszenteket (május közepén). Ugyanakkor növényeinket a magaságyásban a tavaszi fagy kevésbé veszélyezteti. Megedzett paradicsompalántáinkat már akár áprilisban is kiültethetjük, sőt vakmerő hobbikertészek kísérletezhetnek a paradicsomok helyrevetésével is. Ebben az esetben megússzuk a benti palántanevelést, közvetlenül az ágyásba vetjük a magot, és április, május táján onnan ültethetjük őket szét (már, ami megmarad). Ha e mellett a módszer mellett döntünk, legyünk kritikusak, és válasszunk hozzá hazai nemesítésű paradicsomot. Bármennyire is csábítóak, ne dél-olaszországi magokkal próbálkozzunk első nekifutásra!

fővetemény
Július vége: az utolsó fej fejes saláta az épp beérő paradicsomokkal.

A tökfélék (pl. az uborka) esetében is két opció közül választhatunk: előnevelhetjük a palántákat (gyors növekedésük miatt a tökféléket elég március második felében vetni), vagy áprilisban vethetjük közvetlenül az ágyásba. Én az utóbbit javaslom, akkor is, ha így egy-két hetet csúszhatunk a szürettel. A munkafolyamat sokkal egyszerűbb, és az ablakpárkányunk sem fog úgy kinézni áprilisra, mint egy eső utáni ősdzsungel.

A fővetemény hosszú ideig fogja uralni ágyásainkat. Kedvező időjárás mellett a paradicsom, a paprika akár novemberig szüretelhető, így a helyükre mást már nem tervezünk. Az uborka korábban leérik, és átadhatja helyét az utóveteménynek.

fővetemény
Szeptember: dúskálunk a főveteményben, a háttérben méhlegelőnek meghagyott bazsalikom.

Utóvetemény: már megint…

Az utóveteményezhető növények köre nagyjából az előveteményezés kapcsán felsoroltakkal azonos. A hónapos retek, a rukkola, a spenót és a legtöbb salátaféle nem alkalmas nyári termesztésre, mert gyorsan szárba szökken, és nem a fogyasztható részeire hízik. Ezeket a magaságyásba legkésőbb május elejéig vessük el, majd július végétől, augusztus elejétől – amikor szabadul fel helyünk – újra érkezhetnek. Köztes megoldás a nyári hónapokra a cékla, a sárgarépa, a karalábé: ezeket az év szinte bármely szakaszában vethetjük.

Növénytársítások a magaságyásban

Miután strukturáltuk zöldségféléink termesztésének ütemezését, foglalkozzunk most az időben egyszerre nevelhető zöldségek optimális elrendezésével. Kezdő hobbikertészek számára is bizonyára ismerősen cseng a növénytársítás fogalma. Magaságyásos veteményesünk tervezésekor különösen fontos szem előtt tartani a jószomszédi viszonyt, hiszen kis helyen fognak összezsúfolódni zöldségféléink, és a cél biokiskert kialakítása a szintetikus növényvédelmi szerek mellőzésével. Vannak növények, amelyek kölcsönösen segítik egymást a fejlődésben, ugyanakkor a biodiverzitás segítségünkre lehet abban is, hogy távol tartsuk a kártevőket, és támogassuk a beporzást. Ez igen nagy témakör, amely megfigyeléseken, tapasztalatokon és tudományos kutatásokon is alapszik, az alábbiakban csak néhány jó tanácsot emelek ki.

Hagymával védjük a növényeket a kártevőktől!

Az elmaradhatatlan kora tavaszi klasszikus trió az ágyásokban: a hagyma, a saláta, a retek. A saláta mellé mindenképp tegyünk hagymát, távol tartja a tetveket! A saláta a hagymalégy ellen véd, de szinte minden más növénynek jó szomszédja lehet (kivétel ez alól a petrezselyem). A retek (és a keresztesvirágúak, a káposztafélék) leggyakoribb kártevője a földibolhák népes populációja, amely sajnos a magaságyásainkat sem kíméli. Bár tudományosan nem bizonyított, de a saláta segíthet távol tartani őket, valamint megőrizni a retek zsengeségét.

Az erőteljes növekedésű spenót az egyik legjótékonyabb zöldségféle az ágyásainkban (és később a szervezetünkben is). Szinte bármi mellé ültethető, egyedül a cékla szomszédságát kerüljük, mivel rokonnövények.

A sárgarépa mellé duggassunk hagymát! Kölcsönösen védik egymást a répaléggyel és a hagymaléggyel szemben. A petrezselymet ültethetjük a sárgarépa mellé, de hagyjunk neki elég helyet (legalább 20 centit), a petrezselyem ugyanis nagyon lassan csírázik, növekszik, és a gyors növekedésű répa föld feletti része idővel beárnyékolhatja. Ha a főveteményre is gondolunk, akkor a petrezselyemsorok közé tervezhetünk később paradicsomot. A tapasztalatok szerint a petrezselyem javítja a paradicsom ízét, zamatát. A salátafélék és a sárgarépa is jól megférnek a paradicsom- vagy paprikapalántákkal, terebélyes leveleikkel takarják, védik a talajt.

A rukkola szintén a keresztesvirágúak rendjébe tartozik (nem salátaféle!), rendkívül gyorsan nő, azonban sajnos a földibolhák kedvenc csemegéje. Érdemes mielőbb vetnünk és szüretelnünk a rukkolát, és ha nem akarjuk, hogy áprilisra megcakkozzák leveleit az apró fekete kártevők, ne ültessük se a retek, se a káposztafélék mellé (maximum csalinövényként)!

A borsót ültethetjük az ágyások szélére, ha nem akarjuk karózni, így kisebb eséllyel fog „belegubancolódni” a többi növénybe. Hagymát ne ültessünk mellé! Azzal is számolhatunk, hogy ez a növény fog utoljára leteremni, tehát ennek a helyére főveteményt ne tervezzünk!

Készítsünk ültetési tervet!

Na, most akkor… Amennyiben az eddigi ömlesztett információhalmaz elolvasása után még mindig kedvet éreztek saját kis konyhakertetek kialakításához, ragadjatok tollat és papírt (jobbak fejben is dolgozhatnak), és tervezzétek meg a saját „rendszereteket”! A megoldás akkor tökéletes, ha a következő kilenc hónapban a magaságyásotokban egy tenyérnyi üres hely sem lesz.

A magaságyásban még novemberben is akad szüretelni való.

Ez persze csak vicc, mert tökéletesség természetesen nem létezik. Erre a kert a legjobb példa, amely pont a maga tökéletlenségével „tökéletes”. A fentebb leírtak inkább iránymutatásként értelmezendők, mintsem szabályokként. Használjátok őket mankóként, és közben kísérletezzetek, néha improvizáljatok! Aztán vagy bejön, vagy nem! Azonkívül, hogy az ágyások lássanak el bennünket egészséges táplálékkal, fontos cél, hogy mindenki megtalálja az örömét, számításait. Ha hasznosnak találtátok a cikket, tartsatok velem! Következő írásomban arról lesz szó, hogyan is ültessünk a magaságyásba.

Fotók: Skultéti Bernadet/ MÁS Kert

search icon