Változatosság a földeken és a tányérodon: a mezőgazdasági sokféleség
Változatosság a földeken és a tányérodon: a mezőgazdasági sokféleség

A mezőgazdasági sokféleség fontos szerepet játszik az emberiség élelmezésében és az ökoszisztémák egészségének megőrzésében is. Háztáji kertészek, gazdálkodók és fogyasztók is támogathatják a sokszínűség megőrzését.

Az ízetlen paradicsom nyomában

Amikor elkezdtem őstermelőként eladni a megtermelt zöldségeimet, a paradicsomokkal kapcsolatban jött a legtöbb pozitív visszajelzés. Az idősebb vásárlóimnak kedves gyerekkori emlékeket idézett a paradicsomízű paradicsom; a fiatalabbak közül pedig volt, akit sokkolt, hogy ilyen is lehet. Mármint nem ízetlen, mint a bolti. A modern frisspiaci paradicsomnemesítést a 20. század végén ugyanis három dolog hajtotta: a magas terméshozam, a jó szállíthatóság és a hosszú eltarthatóság. Az elmúlt években már a szupermarketek polcain is kezdenek ugyan megjelenni a kifejezetten ízre tökéletesített fajták, és fel-felbukkannak színes változatok is aranyárban, de még nem ez a jellemző. Ha finom paradicsomot szeretnél enni, látogass ki a szezonjában egy termelői piacra, vagy kezdj bele te is a termesztésébe!

Őrült galaxisok paradicsom módra: a „Dark Galaxy” paradicsom

Azonban óvatosnak kell lenni, mert ha elkezdesz paradicsomot termeszteni, jó eséllyel évről évre egyre több fajta fog felbukkanni a kertben. Mindegyik más: színesek, aprók, szeldeltek, óriásiak. Az egyik mézédes, a másiknak ízletesek a savai, mint egy jó bornak. Az egymás mellé ültetett tövek ritkán kereszteződnek, ezért könnyen meg lehet őrizni a magokat. Innen már csak egy lépés az első magbörzéd, ahol hasonszőrű kertészekkel tudsz magokat csereberélni. A paradicsomokat hamar követik más hagyományos vagy furcsa zöldségek, fűszerek, virágok; haladóknak a gyümölcsfák. Ha pedig egyszer beszippant a sokféleségben rejlő végtelen számú történet, forma, íz és lehetőség, akkor már nincs visszaút.

Mezőgazdasági sokféleség

A sokféleség felfedezése és őrzése azonban nem csupán kertészhóbort, hanem az emberiség élelmezése szempontjából is alapvető fontosságú. Az agrobiodiverzitás, azaz a mezőgazdasági sokféleség az élelmiszer, a fűtőanyag, a rost és egyéb termékek előállításához közvetlenül használt élőlények sokszínűségét takarja. Ide tartoznak azok az élőlények is, amelyek közvetetten járulnak hozzá a termeléshez: például a talajlakó mikrobák vagy a beporzó rovarok, de a kártevők és a paraziták is. A legszélesebb körű értelmezésben a mezőgazdasági sokféleségnek a különböző mezőgazdasági termelési rendszerek, a mezőgazdasági ökoszisztémák és az ezekhez köthető kulturális hagyományok is részei.

Az ember már 10 000 éve elkezdte háziasítani a vadon termő növényeket és a vadon élő állatokat. A háziasítás és a mezőgazdasági termelés alapja a biodiverzitás, azaz a biológiai létformák sokszínűsége a Földön. A termelők mindig a legfinomabb, a helyi viszonyok között jól teljesítő növény- és állatfajtákat őrizték meg és szaporították tovább, azaz szelekciót végeztek. A népvándorlások és a kereskedelem által a mezőgazdasági növények és a haszonállatok nagy utakat jártak be, és új otthonukban új evolúciós hatásoknak kitéve alkalmazkodtak a helyi körülményekhez. Nemcsak a helyi környezeti viszonyok, hanem a helyi étkezési kultúra is befolyásolja, hogy milyen tulajdonságok mentén zajlik a nemesítés.

Az ökológiai gazdálkodásban különösen fontos az élőhelyek sokszínűsége.

A biodiverzitás a mezőgazdasági termelésben nem csupán a nemesítési alapanyagok miatt fontos. Olyan ökoszisztéma-szolgáltatások függnek tőle, mint a beporzás vagy a talajegészség biztosítása. Az ökológiai szemléletű mezőgazdasági termelésben különösen fontos a gazdaságban található élőhelyek és élőlények sokszínűsége. Rovarölő szerek helyett például az ökológiai gazdálkodásban a rovarkártevők megfékezésére a természetes ellenségeik vethetők be: más rovarok, esetleg madarak. Nekik élő- és búvóhelyre, táplálékra van szükségük. Ezeket a feltételeket pedig tudatosan kell megteremteni számukra. 

Eltűnő változatosság

Ahogyan az ősi mezőgazdasági módszerek, úgy a hagyományos szelekció és a nemesítés is visszaszorulóban van. Mára az emberek által bevitt energia és fehérje 90%-a mindössze 15 növény- és 9 állatfajból származik. Az ipari szemléletű mezőgazdaság a nagyfokú gazdasági hatékonyságra, azaz az anyagi befektetések csökkentésére és a hozamok növelésére törekszik. A gépesített termelési rendszerekben ez minél nagyobb területen egybefüggő, azonos növénykultúra termesztését vagy egyetlen állatfaj tenyésztését jelenti. Csakhogy ezek a monokultúrák számos veszélyt is hordoznak magukban.

A történelemkönyvekből ismert példa az 1845 és 1852 között bekövetkezett ír burgonyavész, az ezt követő éhínség és ennek széles körű társadalmi hatása. A burgonya eredetileg az amerikai kontinensről érkezett, és a 17. században kezdett elterjedni Írországban, az 1800-as évek elejére pedig alapvető élelmiszerré vált a szegények körében. A burgonyavész szintén Amerikából érkezett. 1846-ban a termés háromnegyede kárba veszett. Az éhínség kialakulásában szerepe volt az egyoldalú táplálkozásnak, mivel nem voltak alternatívák, amelyek kalóriát szolgáltathattak volna az embereknek. Másrészt az Írországban használt burgonya genetikai egyöntetűsége is rontott a helyzeten, az országban ugyanis nem alakultak ki a burgonyavésznek ellenálló fajták. 

A 21. században a modern növénynemesítésnek, az ipari mezőgazdaság technológiáinak, a vegyszeres növényvédelemnek és a műtrágyáknak köszönhetően hasonló esetek ilyen nagy léptékben nem fordulnak elő. A kultúrnövények változatossága azonban fokozatosan visszaszorul. Világszerte dominál a mezőgazdaságban és a táplálkozásban a kukorica, a búza, a rizs, mert nagy léptékben viszonylag biztonságosan termelhetők, és jövedelmezőek a gazdák számára. Ezek a növények és főleg ipari termesztésre nemesített fajtáik kiszorítják a helyben alkalmazkodott fajtákat és termelési rendszereket. Termesztésük sok esetben rombolja a természetes ökoszisztémákat. A nagyfokú vegyszerhasználat és a természetes élőhelyek, pollenforrások csökkenése például a beporzók, köztük a méhek tömeges pusztulásához vezet.

A változatos mezőgazdasági rendszerek jobban ellenállnak a kihívásoknak.

Ha egy termelő csak egy vagy nagyon kevés növényfajt termeszt, és ezektől függ a jövedelme, akkor sokkal inkább ki van téve az időjárási viszontagságoknak vagy a kártevők elszaporodásának. Egy változatos rendszerben azonban nagyobb eséllyel lesz olyan termény, amely jól teljesít. A sokszínűség ápolása azonban nem egyszerű. Az ipari mezőgazdasági megoldásokat kész csomagban szállítják az agrárvállalatok. Egy helyen hozzáférhetőek a vetőmagok, a gépek, a növényvédő szerek, a műtrágyák. Egy változatos rendszer fenntartása ezzel szemben több tudást, tapasztalatot, utánajárást igényel.

A világpiaci változások nagyon kiszolgáltatott helyzetbe hozhatják a gazdákat. Gondoljunk csak a jelenleg zajló műtrágya- és gázolaj-áremelkedésre! A helyi viszonyokhoz alkalmazkodott, változatos termelési rendszerek kevésbé függnek a külső erőforrásoktól, és jellemzően a helyi piacokra termelnek, ezért a gazdának és a fogyasztónak is előnyösek.

Alkalmazkodás a változó viszonyokhoz

Ha az élelmiszer-termelést nem konténerekben vagy zárt tenyésztelepeken képzeljük el a jövőben, akkor elengedhetetlen, hogy a mezőgazdaság alkalmazkodjon a változó klimatikus viszonyokhoz. A csökkenő tavaszi csapadékmennyiség miatt például eltűnhet Magyarországról a zöldborsó, ezzel együtt visszaszorulhat a csemegekukorica termesztése is.

Az új zöldborsó? Kísérleti csicseriborsó-termesztés kiskerti körülmények között a Szezon Kertben.

Az alkalmazkodásban a változatosság lehet segítségünkre: az évezredek során kialakult, folyamatos változásban lévő fajok és fajták sokszínűsége. Ezek egyrészt nemesítési alapanyagként szolgálhatnak, hiszen olyan genetikai vonásokat hordozhatnak, amelyek ellenállóságot biztosítanak bizonyos betegségekkel szemben, vagy jobb teljesítményt eredményeznek szélsőséges körülmények között. Másrészt a világszerte elérhető fajok és fajták között már lehetnek olyanok, melyek máshol is beválhatnak. Például hazánkban a hüvelyes növények közül előtérbe kerülhet a csicseriborsó vagy éppen a homoki bab termesztése. De visszatérőben vannak olyan régi gabonafajták is, mint az alakor vagy a tönke.

A gazdák a már létező fajták tesztelésébe és nemesítésbe is beszállhatnak. Ez a részvételi nemesítés, amelynek különösen az ökológiai gazdálkodásban van fontos szerepe, hiszen az ipari szemléletű, növényvédő szerekkel és műtrágyákkal turbózott termelés keretében nemesített fajták nem feltétlenül működnek jól ökológiai körülmények között. Megoldás lehet a területhez alkalmazkodott tájfajták használata. Ezek azonban továbbfejlesztésre szorulhatnak új kártevőkkel szembeni ellenállóság vagy akár vásárlói preferenciák miatt is. 2021-től az Európai Unióban engedélyezték a heterogén szaporítóanyagokat. Ezek a magok, szemben a tiszta vonalú fajtákkal, magas genetikai változatosságot mutatnak, és jó alapanyagul szolgálhatnak a helyi változatok szelekciójának.

Mezőgazdasági örökségünk őrzői

kárpáti borzderes szarvasmarha
Kárpáti borzderes Nagyszékelyben

Az elmúlt évek egyik sikertörténete például a kárpáti borzderes szarvasmarha megmentése. Ez a hármas hasznú – hús, tej, igavonás –, ridegtartásra alkalmas fajta majdnem teljesen kihalt; de civil összefogással megmenekült. A Polyán egyesület Kárpáti borzderes kutatási és fajtamegőrző programjában mára számos gazda vesz részt. Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) pedig rég elfeledett paradicsomfajtákat hozott vissza a termelésbe. 35 fajtát vizsgáltak meg közel 30 gazdaság közreműködésével. Félüzemi feldolgozási kísérleteket is végeztek. A fajtákat íz és teljesítmény alapján értékelték, majd kiválogatták a legjobban teljesítőket. Ennek a munkának az eredményeként öt tájfajta palántáját – egy diszkontlánc közreműködésével – a kiskerti termesztők számára is elérhetővé tették. Ugyanitt ősi gabonák fajtatesztelését is végzik, hiszen ezek olyan körülmények között is megteremnek, ahol a kenyérbúza nem. Beltartalmi értékeik (ásványi anyag, nyomelem, fehérje, antioxidáns stb.) pedig sokszorosan felülmúlják a kenyérbúzáéit.

Fontos szereplői még a génmegőrzésnek a háztáji kertészek és a magfogók. Bár évezredek óta fejlesztjük és pátyolgatjuk a vetőmagokat, a mezőgazdaság ipari forradalmával elveszőben vannak ezek az erőforrások. Van, aki nagyszüleitől örökli különleges fajtáit, de génbankban, magbörzéken is hozzájuk lehet jutni, sőt helyi kertészektől, kertbarátoktól is kaphatunk érdekességeket. A Magház tagjai a kultúrnövények sokféleségéért dolgoznak. Hálózatukban hobbi és hivatásos kertészek is őrzik, szaporítják és terjesztik a tájfajtákat, valamint különleges fajták magjait, palántáit.

A magbörzék Magyarországon is egyre elterjedtebbek: itt saját gyűjtésű vetőmagért cserébe vagy a szervezők támogatása mellett kaphatunk szabadon szaporítható vetőmagokat. A hazai magbörzéket tavasszal a Magház térképen gyűjti, így mindenki könnyen megtalálja a közelében lévőt, sőt az oldalon tippeket is kaphatunk a szervezéshez kapcsolódóan. Ezeknek az eseményeknek különleges hangulatuk van, és sokféle érdekes emberrel lehet találkozni. A gyümölcsfajták megőrzéséért is aktívan dolgoznak a Gyümölcsész és a Tündérkert mozgalom keretei között. A fajták mellett a hagyományos gyümölcsészeti tudás megőrzése is fontos ebben a körben.

Milyen veszélyek leselkednek a mezőgazdasági sokféleségre?

A vetőmagok az Európai Unió legtöbb országában jelenleg szabadon cserélhetők, azonban félő, hogy a szigorodó növényegészségügyi előírások és vetőmag-szabályozások a háztáji csereberélők jogait is veszélybe sodorják. Ezek olyan szabályok bevezetését jelentenék, amelyek például a kereskedelmi forgalomba nem kerülő magokra is ugyanolyan szigorúak lennének, mint a nagy szereplőkéire. A drága laboratóriumi vizsgálatok, a növényútlevél kiállítása pedig a kisebb gazdálkodók számára nem lehetségesek.

Jelenleg is parázs vita zajlik továbbá a genetikailag módosított növények engedélyezése és használata körül. A mezőgazdasági sokféleségért küzdő szervezetek egyöntetű véleménye szerint a GMO-növények veszélyeztetik a biodiverzitást. Ezentúl olyan káros üzleti gyakorlatok kapcsolódnak a technológiához, amelyek veszélybe sodorják a gazdák jogát a szabad vetőmagmegőrzésre. A vetőmag-önrendelkezés elve biztosítja, hogy a gazdák olyan vetőmagokat nemesítsenek, használjanak, cseréljenek és árusítsanak, melyeket nem véd szabadalmi jog és genetikailag nem módosítottak. A vetőmag-önrendelkezésért folytatott harc mára világszintű mozgalommá nőtt. Európában a Let’s liberate diversity égisze alatt zajlik a sokféleség felszabadítása. Az ernyőszervezet összefogja és támogatja a vetőmagmegőrzéssel foglalkozó gazdákat, civil szervezeteket, és európai szinten képviseli a vetőmagokhoz köthető jogok gyakorlását. 

Te is tehetsz a mezőgazdasági sokféleség megőrzéséért!

Termelőként és fogyasztóként is számos lehetőség van a mezőgazdasági sokféleség támogatására. Ha kertészkedsz vagy gazdálkodsz, telepíts, ültess a helyi viszonyokhoz alkalmazkodott növényeket! Magokat tudsz igényelni az NBGK éves mintakérésén, vagy tavasszal meglátogathatsz egy magbörzét. Gyümölcsfáért fordulj a gyümölcsész mozgalomhoz! Válassz hagyományos fajtákat az állattartásban is! Például egy baromfiudvar létrehozásához számos hazai madárfaj elérhető. Engedd be a biodiverzitást a kertedbe, gazdaságodba! Alakíts ki természetközeli élőhelyeket a rovaroknak, madaraknak! Egy virágos sáv, ahol nem vagy csak ritkán kaszálsz vagy egy őshonos fajokból álló sövény remek szolgálatot tehet.

Magbörze Szegeden 2019-ben
Fotó: Magház archívum

Fogyasztóként a szupermarketek helyett látogass ki a piacra, és vásárolj helyi termelőktől! Támogass olyan gazdákat, akik tudatosan vagy hagyományőrzés végett a területhez alkalmazkodva, változatosan gazdálkodnak! Tanulj, olvass és főzz! Ismerd meg a különböző zöldségek, gyümölcsök felhasználási módját! Válassz helyi, szezonális alapanyagokat, ne csak a szépet keresd! Például egy csúnyának látszó, régi almafajta lehet, hogy egy almás pitében mutatja meg legfinomabb oldalát. Nem utolsó sorban pedig támogasd a mezőgazdasági sokféleségért küzdő civil szervezeteket és mozgalmakat önkéntes munkával vagy pénzzel! Ezek közé tartoznak például a vetőmagmegőrzéssel foglalkozó Magház, a mezőgazdasági és étkezési hagyományokat őrző Slow Food mozgalom és nagyobb környezetvédelmi kezdeményezések is.

A szerző a Magház Egyesület – Közösségi Hálózat a Mezőgazdasági Sokféleségért tagja.

search icon