A gáz- és árampiaci árak emelkedése rávilágít a jelenlegi energiaellátás fenntarthatóságának problémáira, de az elkerülhetetlen átalakítás rendkívüli kihívásaira is. Az energiaválság a klímacélok elérésének esélyeit is ronthatja.
Félő, hogy a jelenlegi energiaválság akadályt gördít a klímaváltozás megfékezéséhez elengedhetetlen szénkivezetés elé, és alááshatja az ENSZ klímacsúcsát (COP26) is, amelyet tavalyról idén novemberre halasztottak a koronavírus-járvány miatt. Az európai és a tengerentúli tisztviselők aggályai szerint a földgázpiaci szűkület és áremelkedés miatt a feltörekvő országok kevésbé lesznek hajlandóak a szenet gázra cserélni energiamixükben, veszélyeztetve ezzel energiabiztonságukat.
A november 1-je és 12-e között Glasgow-ban megrendezendő éghajlatváltozási konferenciának várhatóan kiemelt témája lesz a földgázpiacokon kialakult példátlan helyzet. Ez valószínűleg nem támogatja majd a szénről a tiszta energiaforrásokra való átállás hídtechnológiájaként is hivatkozott gáz melletti érvelést. Az egyik legfontosabb kérdés az, hogy a gázárak világszerte tapasztalható megugrása elbizonytalanítja-e Kínát a szén felől való elmozdulásában. Ha igen, ez önmagában rendkívül megnehezítené a globális kibocsátáscsökkentési célok elérését.
Felgyorsítani a dekarbonizációt
A jelenlegi kibocsátáscsökkentési erőfeszítések messze nem elegendőek ahhoz, hogy elérhető legyen a 2015-ös Párizsi Klímaegyezmény fő célja, vagyis a globális átlaghőmérséklet emelkedésének 1,5 °C-ban való korlátozása (az iparosodás előtti szinthez képest). Sőt az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) augusztusi jelentése szerint a felmelegedés már mindenképpen nagyobb lesz. Akkor is, ha holnaptól meredeken esni kezdene az üvegházhatású gázok kibocsátása. Jelenleg egy 2,9 °C-os globális átlaghőmérséklet-emelkedés felé tartunk. További jelentős erőfeszítések nélkül még a klímaegyezmény másodlagos céljának – a legfeljebb 2 °C-os felmelegedésnek – a megközelítése is esélytelen.
Az eddigiek alapján a idei klímacsúcs egyik fő célja érthető okból az, hogy előmozdítsa és felgyorsítsa az üvegházhatású gázok (ÜHG-k) kibocsátásának csökkentését. Ez leegyszerűsítve azt jelentené, hogy a világ országai 2030-ig a globális emissziót 45–50%-kal csökkentenék. Ennek megvalósulása – a korábban napvilágot látott forgatókönyvek szerint – akár még a 1,5 °C-os célt is elérhetővé tenné. A tárgyalások szereplőinek várakozásai szerint azonban erre gyakorlatilag nincs esély, mivel a nagy országok COP26-on várható emissziócsökkentési ígéretei ehhez messze nem lesznek elegendőek.
Forrás: climateactiontracker.org
Egy új jelentés megerősíti, hogy a fentiek ellenére a 1,5 °C-os célt még nem engedték el teljesen a klímatudósok, a szakpolitikusok és a környezetvédők. A londoni székhelyű Energy Transitions Commission nevű thinktank jelentése szerint már az is jóval közelebb vihet a klímacél eléréséhez, ha a földgáz (és az olaj) kitermelése és szállítása során, illetve a gázinfrastruktúrából egyéb módokon szivárgó, a szén-dioxidnál körülbelül 80-szor erősebben üvegházhatású metán problémáját részlegesen megoldják. Optimális esetben ezért a metánszivárgás visszavágása kiemelt témája lehet az ENSZ közelgő létfontosságú klímacsúcsának is. Ezt a lépést a klímaügy szakértői a katasztrofális éghajlatváltozás megakadályozásának egyik utolsó lehetőségeként tartják számon.
Az energiaátmenet költségeivel kapcsolatos aggályokra tekintettel reménykeltő, hogy a jelentés szerint az olaj- és gáztermelők alacsony költséggel vagy akár nyereséggel is csökkenthetik a metánszivárgást. Különösen most, amikor a gázárak szárnyalnak. A földgáz legnagyobb részét kitevő metán nemcsak a természetből vagy a mezőgazdaságból, hanem az olaj-, illetve gázipari infrastruktúrából is nagy mennyiségekben kerül a légkörbe. A becslések szerint a globális felmelegedés hátterében 30%-ban a metán hatását feltételezhetjük. A jelentés szerint 2030-ig lehetséges 40%-kal visszafogni a metánemissziót. Már néhány kulcsfontosságú olaj-, illetve gáztermelő ország (Oroszország, Amerikai Egyesült Államok, Kína, Kanada) cselekvése nagyon kedvező hatású lenne. Egy korábbi ENSZ-jelentés szerint a metánemisszió megközelítőleg ilyen mértékű csökkentése önmagában több tized fokkal fogná vissza a globális felmelegedést.
A klímaügynek sem feltétlenül használ
Ezzel együtt fennáll a veszélye annak, hogy a mostani magas piaci gáz- és villamosenergia-árak az európai uniós klímaterv megvalósításának esélyeit is rontják, hiszen a megnövekedett energiaköltségek miatt várhatóan nehezebb lesz elfogadtatni a kibocsátáscsökkentés gazdasági, társadalmi költségeit. Az átmenet nemcsak Európa alacsonyabb jövedelmű országai, valamint a kontinens energiaigényes ipara számára lesz fájdalmasan költséges, hanem az EU is nyomás alá kerülhet, hogy segítsen csillapítani az áremelkedés költségeit. Ha a villamos energia ára továbbra is rendkívüli magasságokban marad, ez még az európai ipar elektrifikációját, ezáltal az EU zöld ügyét is alááshatja – figyelmeztetett az Eurometaux európai fémipari szövetség az EU energiaügyi vezetőjének, Kadri Simsonnak írt levelében, nagyobb támogatást sürgetve az ágazat számára.
Az energiaátmenettel szembeni ellenállás erősödésére utal az a vita is, amely a megújuló és a fosszilis energiaforrásoknak a mostani helyzet kialakulásában betöltött lehetséges szerepével kapcsolatban alakult ki. A gázárak megugrását a megújuló energiaforrásokra való áttérés költségének, az energiaátmenet felárának tulajdonította például a világ legjelentősebb olaj- és gáztermelő országait magába tömörítő olajkartellnek, a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) a főtitkára, Mohammed Barkindo. Ezzel szemben az Európai Bizottság álláspontja szerint a gáz- és áramárak emelkedése ellen a legjobb válasz éppen a megújulók, elsősorban a nap- és a szélenergia kiaknázása, az energiatároló megoldások térnyerésének felgyorsítása, illetve az energiahatékonyság javítása.
Pontatlan és félrevezető a megújulókat hibáztatni
A szél- és vízenergia-termelés tavalyihoz képest alacsonyabb szintje kétségkívül súlyosbította a helyzetet. Kialakulásában azonban több más, fontosabb tényező nagyobb szerepet játszott. Nem utolsósorban a koronavírus-járvány utóhatásai, a kereslet fellendülése, a vártnál szűkebb kínálat, illetve az időjárással összefüggő egyéb hatások. A megújuló energiákat és a „túlzottan ambiciózus” klímapolitikát kárhoztató megszólalásokkal szemben a globális földgázárak közelmúltbeli emelkedése több tényezőnek köszönhető, ezért pontatlan és félrevezető a tiszta energiára való átállást felelőssé tenni a történtekért – hangsúlyozta a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) ügyvezető igazgatója, Fatih Birol.
Az energiaválság valószínűleg nem könnyíti meg a tárgyalásokat az Európai Bizottság nyáron bemutatott zöld csomagjával (Fit for 55) kapcsolatban sem. Ennek célja az erőfeszítések fokozása annak érdekében, hogy az ÜHG-kibocsátás 55%-os csökkentése 2030-ig megvalósulhasson (1990-hez képest). A törvényeket az Európai Parlamentnek és a tagállamok vezetőit magába foglaló Európai Tanácsnak is el kell fogadnia. Mivel mindkét intézménynek joga van módosítani a tervet, a folyamat akár két évig is eltarthat. Eltérő energiapolitikájuk és érdekeik miatt az európai országok álláspontjai jelentősen különböznek. Ezt a novemberi klímacsúcson képviselendő uniós tárgyalási pozíció kialakításának nehézségei is jelzik.
A gáz- és árampiaci helyzet hosszú távú hatásai a kibocsátáscsökkentésre ma még nem láthatóak előre. Az azonban biztos, hogy legalább egy rövid távú kedvezőtlen következménye már most van. A földgázárak elszállása miatt ugyanis bizonyos energiaintenzív iparágakban, illetve a villamosenergia-szektorban hosszú idő után ismét nőtt a szén, valamint az olaj szerepe. Ez pedig a klímaügy szempontjából egyértelműen negatív fejlemény. A szén iránti kereslet növekedése a szén-dioxid-kibocsátási engedélyek amúgy is rekord magasságban – a gazdasági szereplők szerint túlságosan magasan – álló árfolyamát is tovább emeli. Ez ugyan ösztönzi a tiszta energiára való átállást, de a jelenlegi piaci környezetben bizonyosan fokozza az EU legsikeresebb kibocsátáscsökkentési eszközével, egyben a klímaügyi erőfeszítésekkel szembeni ellenérzéseket.
Fotók: canva.com
