2025 az egyik legmelegebb év volt az ipari forradalom óta, a tendencia pedig egyre erősödik. Míg az országok pénzen és geopolitikán csatároznak, addig szép lassan átlépjük a 1,5 fokot, és jó eséllyel a 2 fokot is. Mire számíthat a hétköznapi ember, ha a döntéshozók csak a pénzen marakodnak valódi döntések helyett? Mit mutat a magyar klímatörvény? Mi történik, ha átlépjük a 1,5 fokot? Kőrösi Csabával, a Kék Bolygó Alapítvány stratégiai igazgatójával beszélgettem.
Míg Kína számos technológiai újítása és iparpolitikája révén uralja a piacot, addig az Európai Unió szabályrendszerekben gondolkodik, az USA pedig kilép az ENSZ Klímaváltozási Keretegyezményéből. Az iparosodás óta soha nem tapasztalt mértékű a felmelegedés, amihez sokkal lassabb ütemben alkalmazkodunk, mint kellene. Röpködnek a dollárbilliók, legalábbis a szavak szintjén. A pénzről és a geopolitikai sakkjátszmáról szóló klímavédelem helyébe viszont nem lépnek betartatott, valóban átfogó törvények, jogszabályok, amelyekkel eredményeket érhetnénk el – ismertette a kiindulási helyzetet Kőrösi Csaba, aki az ENSZ-Közgyűlés korábbi elnöke, és mélységeiben látja a jelenlegi folyamatokat. A körülmények bonyolultak, de lenne megoldás: éppen ezért kérdeztem arról, miként látja a 2026-os évünket klímapolitikai szempontból, mit várhatunk a magyar klímavédelmi törvénytől, és elérhetjük-e a kitűzött klímasemlegességet.
Kapcsolódó bejegyzések
Elbukhatnak a klímacélok, ha az USA kilép a klímaegyezményből?
Súlyos változásokat hozhat, ha az USA kilép a klímavédelmi rendszerből, de van remény!
A pénzen való acsarkodás voltaképp egy ketyegő bomba
Az USA 2026 elején kilépett az ENSZ Klímaváltozási Keretegyezményéből, habár ez cseppet sem okozott meglepetést, hiszen ez már az ottani választási kampány része volt, és az USA nem először hozta meg ezt a döntést a történelem során. Kőrösi Csaba megerősítette, hogy az ügyünket egyértelműen nem segíti, ha egy egyébként is nagyon sok nehézséggel bíró tárgyalási sorozatból és a szintén kihívásokat jelentő végrehajtási rendszerből az az ország távozik, amely a történelem legmagasabb halmozott kibocsátását tudhatja magáénak, ráadásul a legnagyobb finanszírozó a klímavédelemben. Jó hír, hogy az USA távozását nem követte tömeges kilépési szándéknyilatkozat. Az események fényében a COP próbál tovább haladni azon az úton, amelyen elindult. Korábbi interjúnkban alaposan körbejártuk a 2025-ös klímacsúcs, azaz a COP eredményeit, amelyből erősen kitűnt a multilaterális együttműködési rend leépülése, a pénz és az újraosztás óriási szerepe.
A Kék Bolygó Alapítvány stratégiai igazgatója rávilágított arra, hogy nem a klímaváltozásról szóló tudás vagy a szükséges adatok hiánya miatt döntött így az Egyesült Államok, hanem egy félrement vagy geopolitikai gellert kapott pénzügyi vita eredményezte a kilépést. Olyan nagyságrendű pénzről van szó, hogy az igények már a világban meglévő javak újraosztásáról szólnak, nem kevesebb mint évi 3–4 billió dollárról beszélünk. Nemcsak a klímakérdésben folyik az újraosztás körüli küzdelem, hanem a világ sorsára hatást gyakorló, a fenntarthatósági fordulat által érintett legtöbb ügyben is.
Kép: canva
A fenntartható fejlődési célok végrehajtását, a biodiverzitás védelmét, a tengerek állapotának javítását, illetve hellyel-közzel már a vízgazdálkodást is tekintve a teljes anyagi igény közelít az évi 7 billió (billió=ezermilliárd) dollárhoz. Ebből jelenleg a klímára évi 1,3 billió dollár jutna.” A kérő pozícióban lévő „fejlődő országok” ezt az igényt elsősorban kormányközi segély formájában szeretnék látni.
Ám ez az évi 1,3 billió dollár cseppet sem reális: ma a fejlődő országoknak hivatalos fejlesztési támogatásként ( kvázi adományként) juttatott összeg volumene nagyjából 140 milliárd dollár évente, tehát az igény egy tizede, ráadásul ez az összeg csökkenőben van. A fejlett országok pénzügyi lehetőségeit ugyanis két tényező is hátrányosan befolyásolja: sokkal többet költenek a védelemre és a tömeges migráció hatásainak kezelésére, aminek költségei a korábbi adományok terhére növekednek.
A kibocsátáscsökkentés és a klímaváltozáshoz való elkerülhetetlen alkalmazkodás elvileg megvalósulhatna, ha ezek a tervek beépülnének a nemzeti fejlesztési stratégiákba, és összhangba hoznák őket a reálgazdasági logikával. Mindezt be kellene ágyazni egy biztonságot erősítő rendszerbe is. Ám ezek együttállásának valószínűsége jelenleg nagyon kicsi.
Kőrösi Csaba pedig még egy fontos tényezőt megemlített: a rossz lélektani hatást, amit a fent említettek okoznak. Hiszen az egyik oldal azért húzódik vissza a tárgyalásoktól, mert úgy érzi, hogy a gyorsan szaporodó követelések sokkal inkább a geopolitikai táborépítésről szólnak. A kérő oldal pedig azt érzi, hogy a várakozásaitól messze elmarad a pénzben mérhető eredmény, egyre többször csapják be, így egyre mélyebb a bizalom hiánya.
A klímaváltozás tekintetében a pesszimistább forgatókönyvek jönnek be
A klímaváltozás hatásait illetően a tudomány előrejelzései helytállóak, ráadásul az a tapasztalatunk, hogy a korábban fölvázolt forgatókönyvek közül a pesszimistábbakkal kell szembenéznünk. A klímaváltozás gyorsabban megy végbe, mint reméltük, erősebb ütemben emelkedik az üvegházhatású gázok koncentrációja a légkörben, és a természet is gyorsabban reagál.
Vannak rövid távú akcióink, olyan egymástól elszigetelt lépéseink és döntéseink, amelyek egy-egy terület mielőbbi „meggyógyítását” célozzák, viszont ezeket még mindig nem állítjuk rendszerbe annak érdekében, hogy úgy érjük el a klímasemleges állapotot, hogy a kiváltott hatásokkal egyidejűleg számolunk. Az lenne az okos átmenet, ha nem az irányt kérdőjeleznénk meg, hanem az időtényező, az erőforrásaink és a tűrőképességünk közös metszetét keresnénk. Sem az ideológiai indíttatású akciók, sem a problémáink tagadása nem segít. De egy átfogó gazdasági, társadalmi és környezeti számításra épülő átmenet még mindig lehetséges.
A nagyhatalmak hozzáállása merőben eltér egymástól
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a klímavédelem és a fenntarthatósági fordulat értelmezése teljesen más Kína, az Európai Unió és az USA szemszögéből. Ez pedig erősen hat a globális klímakezelésre. Kína – kezdeti aggályait leküzdve, miszerint a fenntarthatósági célok azért jöttek létre, hogy lelassítsák a fejlődését – hamar rájött arra, hogy ha mindnyájan a fenntartható fejlődési célok, beleértve a klímacélok mentén kezdünk el döntéseket hozni, akkor ez a piacok átrendeződését jelenti. 2014-es számítások szerint ez körülbelül 92–94 billió dollárnyi befektetés átirányításáról szól. Ez új piacokat, új termékeket és új piaci szegmenseket jelent. Kína eldöntötte, hogy ezekre a szegmensekre fókuszál, így ma már a klímavédelmet szolgáló technológiák 80%-át Kína kontrollálja.
Kapcsolódó bejegyzések
Vörös lesz a zöldátállás motorja?
Kína felismerte, hogy a fenntarthatósági fordulat óriási biznisz lehet.
Ezzel szemben az EU normaalkotó hatalommá szeretné válni. A legátfogóbb szabályok, trendek megalkotására és bevezetésére törekszik. Ehhez azonban hiányzik a technológiai fejlesztés, amely követendő normaként szolgálhatna mások számára. Így az Európai Unió – Kínával szemben – jelentős mértékben elveszíti a piacot.
Az amerikaiak pedig – Kína előretörésének eredményeként – hátat fordítanak a fenntarthatósági fordulatot elősegítő technológiai és piaci trendeknek, és kivonulnak a nemzetközi klímavédelemből, így lemondanak a potenciális vezetőszerepről, és ez nemcsak a technológiát, hanem a politikai pozíciókat is érinti. Kőrösi Csaba kiemelte, hogy az európai és a kínai megközelítés ötvözése segítene minket a legközelebb jutni a klímasemlegességhez. Míg korábban az EU az amerikai nyomás miatt számos ügyben inkább tartózkodott a Kínával való együttműködéstől, most az európai–amerikai kapcsolatok újragondolása és a piaci tapasztalatok értékelése mellett egyre több európai ország és cég újra nyit Kína felé.
Kép: canva
A magyar klímatörvény is újragondolásra szorul
A fenntartható fejlődési fordulat végrehajtásában természetesen Magyarországnak is van szerepe, így kifejezetten fontos a magyar klímavédelmi törvény helyzetéről is beszélni. Bár létezik magyar klímatörvény, átdolgozást igényel. Erre az Alkotmánybíróság határozata alapján megszületett a jogi kötelezettség is. Már zajlik a szakértői és a tudományos háttérmunka, de ennek befejezésére a választások előtt már biztosan nem kerül sor. Egy átfogó törvény újragondolása, kidolgozása politikai, társadalmi vitát is igényel. A megújított klímatörvényt a választások után lehetséges letárgyalni – vélekedett Kőrösi Csaba.
Kérdésemre, miszerint miért szorul átdolgozásra a klímatörvény, a Kék Bolygó Alapítvány stratégiai igazgatója elmondta, hogy a világ számos országában rájöttek arra, hogy a működésünkre ható szabályok jelentős változtatására van szükség ahhoz, hogy a következő nemzedékek is hasonló esélyekkel élhessenek, mint mi. A klímacélok ugyan megfogalmazódtak, a politikai kötőerővel rendelkező célrendszer meghirdetését ugyanakkor a legtöbb országban nem követte a jogi kötőerővel bíró szabályok módosítása. Ezen kell most változtatni, és nem csak hazánkban, hanem a világ számos országában.
A GDP helyett sokkal eredményesebb módszertan segítheti az átállást
A Kék Bolygó Alapítvány, a Magyar Tudományos Akadémia, a Makrónom Intézet, a Magyar Nemzeti Bank és a Hétfa Kutató Intézet közreműködésével új szisztémát dolgoztak ki, amely a korábbinál kevesebb – körülbelül 80 mutatót – elemez, integrált és országonként adaptálható, méghozzá az egyedi sajátosságokat figyelembe véve. Az új módszertant 2024-ben a World Science Forumon mutatták be.
Ez a rendszer nemcsak a gazdaság teljesítményét veszi számításba, mint a GDP, hanem a működésünk következtében felhasznált és előállított valamennyi értéket is: a humán tőkét, a társadalmi tőkét, a természeti tőkét, az épített tőkét és a pénztőkét. A GDP esetében ugyanis nem számolunk a tevékenységeink nem elhanyagolható mértékű mellékhatásaival, ezeket nem mérjük. Ha azonban figyelembe vennénk ezeket is, sokkal eredményesebben vihetnénk véghez a fenntarthatósági fordulatot.
Várhatóan 2027-ben az ENSZ-ben elindul egy tárgyalás, amelynek célja az új módszertan és mérés („Going Beyond GDP”) bevezetésének előkészítése. Ennek tudományos előkészítésében a Kék Bolygó Alapítvány mellett olyan neves intézmények is részt vesznek, mint a Groningeni Egyetem, a Stockholmi Környezetvédelmi Intézet, a Yale, Cambridge, a Japán Fejlesztési Ügynökség, a Keio Egyetem, a Kínai Tudományos Akadémia vagy a nemrég létrejött Ázsiai Tudományos Misszió.
Kép: canva
Képesek leszünk alkalmazkodni az új körülményekhez?
Azt már tudjuk, hogy a kibocsátás jelenleg történelmi csúcson van. Tekintettel arra, hogy a kibocsátott üvegházhatású gázok többsége, mint a szén-dioxid is, sokáig a légkörben marad, jelenleg az elmúlt 100 év következményeit „élvezzük”. Az oly gyakran emlegetett 1,5 fokot biztosan meghaladjuk, de a 2 fok túllépése is reális forgatókönyv lehet.
A 1,5 fokos emelkedést az ipari forradalom kezdetétől mérjük (1760). Az akkori felszíni átlaghőmérséklethez képest ma már közel ennyivel magasabb az átlaghőmérséklet a Földön.
Kőrösi Csaba rávilágított arra, hogy a kérdés jelenleg az, hogy ezt az emelkedő tendenciát mennyire tudjuk lassítani, illetve a tetőzés után vissza lehet-e fordítani a különböző hatásokat, s a bekövetkező folyamatokat hogyan kezeljük majd. Az említett átbillenés azonban nem a világ megsemmisülését jelenti – hangsúlyozta. Az új egyensúly nagyon eltérő lesz attól, amit megszoktunk. A jó hír az, hogy a földi élet maga nincs veszélyben a kérdés az, hogy az új viszonyokhoz mi, emberek képesek vagyunk-e alkalmazkodni. Ebben a kérdéskörben pedig jelenleg rendkívül komoly veszélyzónák rajzolódnak ki.
A mesterséges intelligencia segíthet nekünk olyan algoritmusok kidolgozásában, amelyek a kölcsönhatásokat alaposabban megjelenítik és pontosabban értelmezik. Segítséget nyújthat nekünk jobb forgatókönyvek és hatáselemzések kidolgozásában, a billenőpontok pontosabb előrejelzésében, megelőzésében, kezelésében, valamint a befektetéseket segítő szimulációk vagy modellek lefuttatásában.
A technológia átalakítása sokat segít, de önmagában nem oldja meg a problémát. Mi, emberek hatunk a környezetre, s a mi megfelelő viselkedésünk oldhatja meg a helyzetet – hangsúlyozta Kőrösi Csaba. Az informatika, a távérzékelés új generációja, a mesterséges intelligencia, a kvantumtechnológia, a géntudományok, a fúziós energia előállítása és az energiatárolás területén rengeteg innováció történt az utóbbi években. Ezek mindegyike jelentős hatást gyakorol a fejlődésünk irányára. Ám a fejlesztések általában a védelmi és a biztonsági szektorból indulnak (magyarul háborúk során tesztelik őket), és nehezítő tényező a korábban már említett geopolitikai verseny is. Ebben a kihívásokkal teli világban kellene megtalálni a járható utat a fenntarthatósági fordulat, a versenyképesség és a biztonság egyidejű szolgálatával, és ezt kellene elősegíteni az új technológiákkal. Nem reménytelen a helyzet, de ez a folyamat az emberi viselkedés átalakulását is előrevetíti.
Kiemelt kép: Figuli Judit
