A párizsi megállapodás egyik fontos célkitűzése, hogy 2030-ra az egy főre jutó átlagos üvegházhatásúgáz-kibocsátás szén-dioxid-egyenértékre átszámolva ne haladja meg a 2,3 tonnát. Ha a világ a globális átlaghőmérséklet emelkedését a megállapodásban meghatározott 2 Celsius-fokos szint alatt akarja tartani, a városok építőiparához köthető kibocsátásnak 2–4 évtizeden belül a jelenlegi szint 10%-a alá kellene csökkennie.
Az Energiastratégia Intézet publikációjában rámutat arra, hogy mindehhez szükség volna mérsékelni az építkezésből származó kibocsátást, hogy közben a világ népessége, illetve a globális lakhatási igény folyamatosan nő. Ez a jelenlegi építkezési gyakorlat fenntartása mellett elérhetetlennek tűnik, hiszen a párizsi megállapodás értelmében meghatározott jövőbeli kibocsátási kvótáját számos város már a most folyó építkezéseivel kimerítené.
Kapcsolódó bejegyzések
Indul az építkezési szezon – Melyik építőanyag leginkább időtálló?
A vályog-, a tégla-, illetve az ökoházak előnyeit és hátrányait járjuk körbe Nagy István kőműves szakember segítségével.
Eddig még kevés átfogó kutatás foglalkozott azzal, hogy megbecsülje a városi építkezések kibocsátását. Ennek az űrnek a betöltésére vállalkoztak a „The climate limits of construction in over 1,000 cities” című, a Nature-ben idén februárban megjelent tanulmány szerzői, akiknek az volt a céljuk, hogy számításaikkal fogódzót adjanak a városoknak a fejlesztésekkel járó kibocsátásuk csökkentésében, illetve a párizsi megállapodásban lefektetett kibocsátási szintek elérésében.
Jelenleg az építőanyagok gyártásából, szállításából, illetve az építkezési helyszínek energiafelhasználásából származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás a világ összes kibocsátásának mintegy 10–20%-át adja. Az említett tanulmány szerzői az öt kontinens 1033 – magas, illetve közepes jövedelmű országban található és jelenleg mintegy 1,2 milliárd embernek otthont adó – városában tekintették át, hogy a 2000-es évek elejétől hogyan alakult az építőiparhoz köthető kibocsátásuk szintje.
Kapcsolódó bejegyzések
Közel vagyunk a fenntartható épületek korához – Interjú
Kolossa József építésszel a Magyar Környezettudatos Építés Egyesületének fenntarthatósággal kapcsolatos tevékenységeiről beszélgettünk.
Számításaik szerint 2010 és 2020 között ebben a mutatóban átlagosan 20%-os növekedés volt megfigyelhető, ám az egyes városok építkezéseinek kibocsátási pályája meglepően széles szórást mutatott: a brazíliai Chapecó-ban például 85%-os csökkenés, a Utah államban található St. George-ban viszont 138%-os növekedés volt megfigyelhető. A publikáció tovább olvasható az Energiastratégia Intézet weboldalán.
Fotó: Canva