Így készíts kerti tavat, ha a békákat szeretnéd segíteni!

Hazánkban a vizes élőhelyek közel 90%-a megsemmisült. Helyüket szántóföldek, lakóövezetek, bevásárlóközpontok és egyre gyarapodó ipari területek veszik birtokba. A valaha létezett vízi világ kevéske maradékát pedig a klímaváltozás és az emberöltők óta zajló, elhibázott vízgazdálkodás miatt a kiszáradás fenyegeti. Így az ilyen élőhelyekhez kötődő kétéltűek nagy bajban vannak, fajok fennmaradása forog kockán. Ráadásul a szaporodóhelyek elvesztése mellett a környezetszennyezés és a terjeszkedő úthálózat is komoly veszélyt jelent számukra. Ezért fontos, hogy segítsük őket. Ennek egyik nagyszerű eszköze lehet egy kerti tó, de fontos, hogy odafigyeljünk néhány részletre a kialakítása során!

A természetbarát tavacskák egyre népszerűbbek

Sajnos hazánkban a legtöbb kerti tó díszhalakkal telepített kültéri akváriumként funkcionál, ahol a természeti környezetből érkező élőlények nem találnak ideális feltételeket. Azonban egyre több tulajdonos szakít ezzel a hozzáállással, és inkább a helyi élővilágnak, a békáknak, gőtéknek, vízi rovaroknak igyekszik otthont teremteni. Ez nem bonyolult feladat, de néhány alapszabályt azért érdemes betartani.

Tófólia, kész tómeder? Vagy földbe ásott tejesláda?

A kerti tavak kialakítására többféle megoldás kínálkozik. A nagyobb méretűek esetében főként fólia jöhet szóba, de a kisebb tavaknál már a készen kapható műanyag medrek is működőképes alternatívák lehetnek.

Ha el szeretnénk kerülni a tízezres nagyságrendű kiadásokat, akkor egy kis kreativitással igazán olcsó variációkkal is próbálkozhatunk. Egy felújítás során kiselejtezett kád, gyerekpancsoló, nagyobb lavór, dézsa, sőt akár egy tejesláda is megteszi. Ha ezen múlik, hogy lesz-e vizes élőhely a kertünkben, akkor bátran használjunk ilyen megoldásokat, mert már ezek is csodákra képesek.

Természetesen a legnagyobb alkotói szabadságot a tófólia választásával kapjuk. Bár nem olcsó, és a lerakása is több odafigyelést igényel, a kerti tavak kialakításához ez a leginkább optimális megoldás. A minőségen ne spóroljunk! Minimum 1 mm vastagságú anyagot használjunk, valamint alá és lehetőleg fölé is helyezzünk sűrű geotextilt!

Arra mindig nagyon figyeljünk, hogy a vízből könnyen ki tudjanak majd mászni az állatok! A véletlenül tóba eső madarak, sünök mellett – bármilyen meglepő – a békák is vízbe fulladhatnak. Szerencsénk van, mert a békák többnyire a kicsi, sekély vizeket kedvelik

Egy természetbarát kerti tó kialakítása sokkal olcsóbb lehet, mint a díszhalas változatoké, hiszen nem szükséges nagy és mély medret ásni, így jóval kevesebb tófóliára lesz szükség (amennyiben ezt a megoldást választjuk). Egy gyorsan felmelegedő, mindössze 15–30 cm mély tavacska az ebihalak gyors fejlődését segíti, ráadásul természetes körülmények között az ilyen vizekben kisebb eséllyel rejtőznek halak, melyek veszélyesek az utódokra nézve. Ezért a hazánkban élő békafajok zöme ösztönösen a sekély vizeket keresi fel a szaporodáshoz.

Tulajdonképpen egy hóolvadásból, nagyobb esőzésből visszamaradt tócsát próbálunk utánozni, ezért nem kell nagy kiterjedésű tavat készíteni. Ha a lehetőségeink csak 1–2 négyzetméter birtokba vételét teszik lehetővé, akkor már ez is elegendő. Persze nem árt, ha kicsit nagyobb, 10–12 négyzetméternyi területet tudunk ily módon a természet szolgálatába állítani.

Nem kötelező, de a tó ökológiai értékét növeli, ha nem csupasz az aljzat, ezért – ha van rá lehetőségünk – például szitált homokot teríthetünk ide 10–15 cm vastagságban (ahogy ez a fenti ábrán látható). Ezzel a megoldással segítjük az iszaplakó élőlényeket és a vízi növények is szabadon terjedhetnek majd, nem szabnak keretet számukra a szűk ültetőkosarak.

Halakat ne tegyünk a vízbe! Ez a legnagyobb hiba.

Sajnos a békák számára egy díszhalakkal zsúfolt kerti tó ökológiai csapdaként működik. Hiszen ösztöneiktől vezérelve évről évre megjelennek az ideálisnak tűnő kis tónál azért, hogy petéiket a vízbe helyezzék, nem számolva az emberek által betelepített koi pontyokkal és aranyhalakkal, melyek gyakran esélyt sem adnak az ebihalaknak. Így a következő generáció teljes egészében odavész.

Ha ez pár éven át megtörténik, akkor könnyen eltüntethetjük a környék kétéltűállományát, hiszen az ideális szaporodóhelyektől – ha még vannak ilyenek a közelben – eltérítjük őket.

Nem kellenek a drága gépek sem

A nagytestű díszhalakkal telezsúfolt tavak esetén komoly szennyezésnek van kitéve a víz, hiszen az állatokat rendszeresen etetni kell. Ugyanakkor a tulajdonosok azt várják el, hogy a tó olyan kristálytiszta legyen, akár egy friss hegyi forrás. Így bevetik a nagy teljesítményű szűrőt, a vízforgatót, a vízfelszínt tisztító skimmert, az UV-fertőtlenítőt, a tóporszívót és egyéb technikai csodákat.

De a békák köszönik szépen, mindezt nem kérik. Számos hazai példa bizonyítja, hogy ha nem kerül a tóba túl sok falevél és egyéb kerti zöldhulladék, akkor félárnyékos helyen, rengeteg vízi növény betelepítése mellett kialakulhat az egyensúlyi állapot, és tartósan jó lesz a vízminőség mindenféle szűrés nélkül is. Így érdemes ezzel próbálkozni. Ha azonban tudunk áramforrást biztosítani a tó közelében, akkor inkább tervezzünk be egy kis vízforgatást. Minél kisebb a víztömeg, ez annál hasznosabb lehet.

Mivel a békák nem kedvelik a mozgásban lévő vizet, bőven elegendő egy apró, 4–5 W-os akváriumi szivattyú is, amely már néhány ezer forintért beszerezhető. Ezt ugyan nem tavi körülményekhez tervezték, és hamar eltömődne, de ha némi barkácsolással egy lefelé fordított virágcserépbe rögzítjük, melynek nyílását szúnyoghálóval, vagy harisnyadarabbal zárjuk le, akkor ez kivédhető.

A szivattyú által kiemelt vizet érdemes egy geofilccel és tófóliával bélelt, közepes méretű kaviccsal töltött magaságyáson vagy egyszerűbb esetben vízhatlan, hosszúkás virágládán átvezetni. Ha ezt dúsan beültetjük növényekkel, akkor máris nagyszerű biológiai szűrőt készítettünk.

Nem kötelező, de nagyobb tavakhoz egy kicsi levegőztetőt is hasznos beszerezni. Egyrészt a tavaszi fonalas alga burjánzása idején segít az oxigénhiány megelőzésében, valamint télen, amikor fagy, egy kis lék is fenntartható általa, így a mérgező gázok kiszellőzhetnek a vízből.

Óvatosan a takarítással!

Kertkultúránkra jellemző, hogy túlzásba visszük a rendrakást, a tisztaságot. Csupaszra gereblyézzük a talajt, 2 centisre vágjuk a füvet, és katonás sorban ültetjük a virágokat. Sokan ugyanezt a szemléletet követik akkor is, ha a tavukról van szó. De a természet nem ilyen. Szereti a kuszaságot, azt, ha kicsit rendetlenebbek vagyunk.

A kerti tavak főellenségének kikiáltott fonalas alga, melyet mindenféle vegyszerekkel és mechanikus módszerekkel igyekeznek az emberek eltávolítani, valójában fontos eleme a kerti tavak ökoszisztémájának. Természetes, éves ritmust követ. Tavasszal a fejlettebb növényeket megelőzve éled és burjánzik, majd a nyári hónapok során visszahúzódik. Egy egészséges tóban, ahol kevés a bekerülő tápanyag, és sok a konkurens növény, nem fog túlszaporodni. Ellenben a víz tisztaságához hozzájárul (például visszaveti a lebegő algák mennyiségét, melyek zöldre színeznék a vizet), valamint fantasztikus búvóhelyet kínál az ebihalak, a szitakötőlárvák és egyéb vízi parányok számára.

Sajnos jellemzően épp tavasszal, a meleg idő beköszöntével szokás eltávolítani a tóból, amikor az ökoszisztéma a legsérülékenyebb.

Ha úgy ítéljük meg, hogy ki kell szedni a vízből a fonalas algát és az esetleges egyéb szennyeződéseket, behulló falevelet, gallyakat, akkor vegyünk erőt magunkon, és már a februári jéghideg vízből halásszuk ki ezeket, nagyon figyelve, nehogy egy-egy telelő kétéltűt is kiemeljünk. Vagy várjunk inkább szeptemberig a művelettel, amikor már általában nincsenek ebihalak a tóban, vagy ha mégis, akkor nagyok és mozgékonyak.

Azzal viszont legyünk tisztában, hogy ideális alkalom nincs a takarításra! Bármikor is csináljuk, vízi rovarok, csigák és egyéb apróságok tömegét küldjük a komposztra, tehát ebből a szempontból mindenképpen okozunk kárt.

Milyen növényeket ültessünk?

Egy sekély tavacska gyakorlatilag teljes egészében úgynevezett mocsárzónának tekinthető, ezért az ide való növények között tudunk válogatni a boltok kínálatában. Lehetőleg mindig őshonos fajokat vásároljunk!

A vízitök ideális választás. A 20–30 cm mély részeken nagyon jól érzi magát. Nagy, felszínre terülő leveleivel árnyékolja, hűti a vizet, ezzel visszatartja a fonalas alga terjedését is. A vízilófark szintén sekély vízbe való. Kiemelkedő szárára előszeretettel kapaszkodnak fel a vedlésre készülő szitakötőlárvák, hogy kifejlett imágóként szárnyra kapjanak. A különféle hínárfajok is remekül szaporodnak, tisztítják a vizet, igénytelenek.

A kaviccsal töltött szűrőágyásba ültessünk élénksárga, tavaszi virágzatával díszítő mocsári gólyahírt, valamint vízi mentát, mely gyorsan szaporodva sűrű gyökérzetével hatékonyan szűri a vizet, így sok tápanyagot tud elvonni az algák elől.

Legyenek táplálkozó- és búvóhelyek a tó körül!

Ne feledjük azt sem, hogy a békákat nemcsak a tó kialakítása révén tudjuk segíteni, igényeiket lehetőleg az egész kertben tartsuk szem előtt! Ezért alakítsunk ki dús virágágyásokat, árnyas bokorszigeteket, különféle búvóhelyeket, avarral borított gally- és farakásokat, sziklakertet, komposztdombot, ahol kedvükre vadászhatnak ízeltlábúakra, férgekre és csigákra! Emellett így télen is biztonságos menedékre lelhetnek nálunk.

A szúnyogok miatt ne aggódjunk!

Sokan gondolják úgy, hogy a kerti tavak halak nélkül szúnyogtenyészetté válnak. Azonban ez tévedés. Hiszen ha tudjuk biztosítani a jó vízminőséget és az egész éves vízborítást, akkor már hónapokon belül felépülhet egy olyan komplex ökoszisztéma, melyben a tápláléklánc alján lévő szúnyoglárvák a különböző ragadozók prédáivá válnak. Halak hiányában rengeteg szitakötőlárva, hátonúszó poloska és egyéb kis lény fogja ezt a problémát orvosolni.

Hagyjuk, hogy a kétéltűek maguktól találják meg a tavat!

„Ha sok az ebihal vagy a béka a tavadban, akkor átvennék belőlük” – a közösségi médiában, például a Facebook kerti tavas csoportjaiban rendszeresen olvashatók ehhez hasonló, a békák örökbefogadására vonatkozó jó szándékú kijelentések, kérések. Azonban a védett fajok ilyen csereberéje egyrészt törvénytelen, másrészt a kétéltűeket veszélyeztető betegségeket terjeszthetünk egymástól élő populációk között, harmadrészt pedig észszerűtlen is.

Kapcsolódó bejegyzések

Kerti tó: a békák utolsó menedéke?

A kétéltűek közel 370 millió éve élnek a Földön, mi mégis évtizedek alatt a kihalás peremére sodortuk őket. Az állománycsökkenésük Magyarországon is drasztikus ütemben zajlik. Ha a tendencia nem változik, akkor néhány éven belül a legtöbb tájegységünkről eltűnnek. Jó hír viszont, hogy egyénileg is sokat tehetünk a megmentésük érdekében, ha saját kertünkben szaporodó- és élőhelyet biztosítunk számukra.

Ha a környéken már nem élnek békák, ha évekig sem jönnek a tavunkhoz, annak oka van. Ne erőltessük a betelepítésüket, mert valószínűleg ezzel csak ártunk nekik. Az ilyesmit bízzuk természetvédelmi szakemberekre.

Ne feledjük, egy természetbarát kerti tó segítség a környező élővilág számára, nem elsősorban a mi vágyainkról szól. Ezért ne akarjunk mindent kontrollálni! Bízzuk a természetre azt, hogy milyen fajok lesznek kis tavunk lakói! Nem fogunk csalódni, csak legyünk türelmesek!

Borítókép: Kántás Zoltán