Az olaj újra stratégiai kockázat?
Az olaj újra stratégiai kockázat?

A geopolitikai bizonytalanság, a szűkülő kínálat és az emelkedő árak idején különösen fontos kérdés, van-e működő alternatíva az olajfüggőség csökkentésére.

Szunomár Ágnes, a Budapesti Corvinus Egyetem docense és a KRTK Világgazdasági Intézetének tudományos főmunkatársa szerint Kína példája arra utal, hogy a gazdasági növekedés és az olajigény növekedése nem feltétlenül járnak együtt. Az elektromos járművek terjedése és az állami zöld-iparpolitika már fékezi a közlekedési célú olajkereslet növekedését. A kínai modell azonban nem kész recept, hanem egyszerre ígéretes és ellentmondásos tanulság.

Geopolitikai konfliktusok, szűkülő kínálat és emelkedő árak jelzik, hogy az olaj továbbra is a világgazdaság egyik legkritikusabb erőforrása. Ebben a helyzetben különösen izgalmas kérdés, hogy létezik-e valós alternatíva az olajfüggőség csökkentésére, méghozzá nem elméletben, hanem a gyakorlatban. Ráadásul olyan átalakulás révén, ahol az olajigény a növekedés fenntartása mellett is lehetséges.

Kína esete egyre inkább azt mutatja, hogy ez nem pusztán elméleti lehetőség. A legfrissebb elemzések szerint Kínában a közlekedési célú olajkereslet növekedése megtorpant, sőt bizonyos szegmensekben már csökken. S mindez úgy történik, hogy a kínai gazdaság eközben tovább bővül, a kínai autópiac pedig továbbra is az egyik legnagyobb a világon. Vajon a kínai modell egy új korszak előfutára, és lehetséges gazdasági növekedés az olajigény növekedése nélkül, vagy Kína inkább csak kivétel?

A publikáció teljes terjedelmében a Másfélfok elemzésében olvasható.

(Másfélfok)

Fotó: Canva

search icon