Barbara, kérlek, mesélj magadról egy kicsit …
Hivatalosan úgy mutatkoznék be, hogy Földi Barbara a nevem, a ReCreativity Társadalmi Vállalkozás egyik alapítója vagyok, de mindenki csak Barkának hív, így kérlek, Kriszta, szólíts nyugodtan a becenevemen. (nevet)
Felnőttoktatóként és ifjúsági segítőként végeztem, és abban a szerencsés és kiváltságos helyzetben vagyok, hogy azt csinálhatom, amit szeretek.
Barka, az üzened az online felületeiden, hogy a fenntartható élet részei nem csak a környezet tudatosság, hanem hogy megtanuljuk fenntartani a motivációinkat, a kíváncsiságunkat és a kreativitásunkat. Így tudunk teljes és élhető életet kialakítani, ahol segítjük magunkat, társainkat és a bolygót is. Rendkívül szimpatikus ez a kezdeményezés, mesélnél egy picit a ReCreativity céljáról?
Először is visszakérdeznék. Mikor történt meg Veled utoljára, hogy alkottál valamit a két kezeddel? (nevet)
A ReCreativity pontosan erről szól. Ez egy budapesti társadalmi vállalkozás, nem formális képzési programokat ajánlunk, amik során a kreatív újrahasznosítás módszerével segítjük a résztvevőket abban, hogy kreatív megoldásokat építsenek be mindennapjaikba, és közben környezettudatos attitűdöt sajátítsanak el.
Hogyan indult?
Szerencsére olyan családban nőttem fel, ahol semmi nem ment soha kárba, rengeteget kreatívkodtam édesanyámmal, tőle tanultam varrni. Biztos ez is szerepet játszik benne, hogy ilyen szemléletet képviselek. Amikor külön költöztem a szüleimtől, akkor talált szíven, hogy mennyi dolog van körülöttem, illetve, hogy a háztartásomban évek alatt mennyire felhalmoztam ruhákat, tárgyakat, amire nincs szükségem.
Ekkor kezdett el foglalkoztatni, majd hosszabb folyamatok után írtam egy pályázatot, hogy hogyan is lehet úgy tudatosabban fiatalokkal dolgozni, hogy minél kevesebb hulladékot termeljünk, vagy a kitermelt, mások által hitt szemétből mit tudunk kreatívan megalkotni.
Ha jól tudom, workshopjaitokon és tréningjeiteken a kreatív újrahasznosítás módszerét készségek fejlesztésére használjátok. Mi a módszer alapja?
Az élmény-alapú tanulási módszer egy kreatív folyamattal keveredik, aminek során tárgyakat készítünk kidobásra ítélt anyagokból. Olyan alapanyagokat használunk, ami minden háztartásban megtalálható: műanyag, papír, Tetra Pak, pet palack, textilek, kartonok, ezekből használat tárgyakat, kiegészítőket, hangszereket, játékokat készítenek a résztvevők workshopjainkon.
Mi a jövő? Mi a cél?
A célom, misszióm, hogy megmutassam az embereknek, hogy a legjobb befektetés, ha saját magukba fektetnek. Hiszen a tudás mindig az övék marad. Szeretném, hogy a műhelymunkáimra minél többen jelentkezzenek. Igényt szeretnék teremteni arra, hogy fejlesszük saját magunkat.
Hiszem, hogy a fenntarthatóság kulcsa a tudás, tanulás, az információk megosztása. Kis közösségek kialakítása, ahol tudjuk egymást támogatni, segíteni.
Célom, hogy megmutassam a fenntartható életmód elérhető és egyszerű(bb), mint gondoljuk. Nem csak időt, hanem pénzt is megtakarítok vele. Szeretném, hogy a gyermekimnek és a felnövekvő generációnak, már rutin legyen a csomagolásmentes vásárlás, vagy a vegyszermentes háztartás.
Édesanyaként, hogyan fér ennyi minden az idődben?
Megtanultam segítséget kérni. Ez volt számomra mindig is a legnehezebb – szembesülni vele, hogy nekem is csak 24 órából áll egy nap és nem vagyok képes mindenre. Segítséget kérni nehezen ment, de mikor megszületett a kisfiam, akkor megtanultam, hogy ha azt szeretném csinálni, amit, akkor kell egy (vagy több) támasz.
A férjem az első és szerencsére a szüleim is nagyon sokat tudnak segíteni a gyerekekkel. Így is előfordul, az éjszakázás néha, de ha tudom, elkerülöm. Vállalkozóként ott van a lehetőség, hogy én osszam be az időm, feladataim, számomra ez az egyik legnagyobb kihívás és a legnagyobb motiváció is. Nekem is van még mit tanulnom és szeretném is fejleszteni magam.
Mit tanácsolsz annak, aki még csak most ismerkedik a környezettudatossággal, a fenntarthatóbb élettel, hogyan kezdjenek neki?
Azt tudom javasolni, hogy lépésről – lépésre haladjunk. Nem kell (és nem is lehet) egy nap alatt megváltoztatni a világot, a szokásainkat. Adjunk időt magunknak, és kezdjük egy olyan területen ami a szívünkhöz közel áll. Például ha szeretsz főzni, akkor a konyha egy remek terep, hogy elkezdj hulladékot csökkenteni és fenntarthatóbban étkezni.
Ha szeretsz sminkelni, akkor kezd a szépségápolással vagy épp a ruhákkal, ha a divat az, ami megmozgat.
Ha megtaláltad azt a területet, amivel szívesen foglalkoznál, akkor utána kérdezz, tanulj, olvass. Rengeteg információ elérhető, ez a tanulás első lépcsője. Meg kell tanulni ki/megszűrni mi az ami neked hasznos, releváns. Utána, ha teheted, fektess magadba – menj el tanfolyamra, műhelymunkára és sajátítsd el a tudást személyesen (vagy online), mert sokkal tartósabb, mélyebb ismeretekre tehetsz szert.
