Tokió, az idei olimpia házigazdája azt tűzte ki célul, hogy minden idők legzöldebb játékai legyenek, még a szlogen is klímabarát: „Legyünk jobbak, együtt – A bolygóért és az emberekért” (Be better, together —For the planet and the people).
A szervezők azt ígérték, hogy ahol csak lehet, fenntartható anyagokat használnak majd, a stadionoktól kezdve a szálláshelyeken át az érmekig, amelyek „városi bányákból” kitermelt nyersanyagokból, például mobiltelefonokból készülnek majd, a dobogókat pedig újrahasznosított műanyagból gyártják. A sportolók kartonágyakon fognak aludni, amelyeket az esemény után újrahasznosítanak. A matracok szintén teljes mértékben újrahasznosíthatók. Az olimpiai fáklyák és üstök tüzelőanyagaként hidrogént használnak majd, amely égésekor nem bocsát ki szén-dioxidot.
Kutatók és környezetvédők azonban arra figyelmeztettek, hogy a vállalások egy része zöldmosásnak minősülhet, és hogy bizonyos fenntarthatósági intézkedések nem elegendőek.
Bár a szervezők próbálkozásai dicséretesek, sajnos több munkára van szükség ahhoz, hogy a szavak és a tettek jobban összhangban legyenek
mondta Sven Daniel Wolfe, a Lausanne-i Egyetem városföldrajz szakos tanára.
Wolfe az egyik szerzője az olimpiai játékok fenntarthatóságáról szóló első hosszú távú elemzésnek, amely arra a következtetésre jutott, hogy a gazdasági hatékonyság, az ökológiai hatás és a társadalmi igazságosság alapján mért fenntarthatósági minősítések 1992 óta csökkentek. Elmondta, hogy a legtöbb megaesemény nagyszabású fenntarthatósági ígéretekkel indul, de ezeket gyakran háttérbe szorítja a lenyűgöző látványosságra irányuló hatalmas nyomás. A szakember szerint ugyanakkor a tokiói játékok szervezőinek elismerés jár azért, hogy a fenntarthatóságra és az ellátási lánc átláthatóságának előtérbe helyezésére összpontosítottak.
Az aktivisták szerint azonban a játékokhoz szükséges fenntartható anyagok beszerzésével kapcsolatban komoly problémák merültek fel. A Rainforest Action Network (RAN) arra hívta fel a figyelmet, hogy a játékok egyik fő faszállítója, a Korindo Indonéziában trópusi esőerdőket vágott ki, és állítólag illegálisan földet lopott a helyi közösségektől. Az erdők kivágása pedig veszélyezteti az orángutánok és más veszélyeztett fajok élőhelyét is, azon túl, hogy emberi és munkavállalói jogokat is sért. Az új tokiói olimpiai stadion építéséhez 117 000 darab Korindo faanyagot használtak fel. A RAN hat panaszt nyújtott be a szervezőknek, a helyi önkormányzatnak és a japán sporttanácsnak a Korindo fája körüli környezetvédelmi aggályok miatt, de ezeket mind elutasították. Emellett a RAN szerint a játékok nagy szponzorai, köztük az instant tésztaóriás Nissin és a japán megabank, az SMBC szintén az erdőirtást és az éghajlati válságot táplálják.
A szervezők ugyanakkor ígéretet tettek arra, hogy csökkentik a játékok szén-dioxid-kibocsátását. A szervezők szerint a tokiói játékok során keletkező szén-dioxid-kibocsátás jelentősen alacsonyabb lesz, mint a londoni és a Rio de Janeiró-i olimpia szén-dioxid-kibocsátása. A tokiói játékok során legfeljebb 2,73 millió tonna CO2-t bocsátanak ki, szemben a londoni 3,3 millió tonna CO2-vel és a riói 4,5 millió tonna CO2-vel. Ezt még azelőtt számították ki, hogy a tengerentúli nézőket a világjárvány miatt kitiltották a játékokról, ezért a végső szén-dioxid-kibocsátás várhatóan még alacsonyabb lesz. A játékok során végig nulla károsanyag-kibocsátású közlekedési eszközöket használnak majd, többek között üzemanyagcellás elektromos buszokat, akkumulátoros buszokat és hidrogénüzemű teherautókat.
Masako Konishi, a WWF Japán klímaprojekt-vezetője, a tokiói játékok fenntarthatósági bizottságának tagja elmondta, hogy az olimpiai játékok szén-dioxid-kompenzációs rendszere szigorú környezetvédelmi irányelvek szerint működik, egy független ellenőrző ügynökség hitelesíti, és elkerüli a kettős elszámolást. A szén-dioxid-kreditek 150%-át már begyűjtötték, így ez az első szén-dioxid-mentes olimpia, mondta.
Egy júniusi felmérés szerint Japánban az emberek 62%-a ellenzi a tokiói olimpia megrendezését idén nyáron.
(fotó: Tokyo2020)