Nagyszabású célok, rengeteg újrahasznosított eszköz, megújuló energia és minimális nézőszám: a tokiói szervezők szerint az idei olimpia minden eddiginél zöldebb.
A kritikusok azonban arra mutattak rá, hogy nagyon nem mindegy, milyen szempontokat nézünk, és ha más indikátorok alapján számoljuk, az elmúlt évtizedek legkevésbé zöld sporteseményei között szerepel a mostani megmérettetés.
Több ezer kilométernyi repülőút, egyszer használatos eszközök, a nulláról felhúzott infrastruktúra és sportlétesítmények: nem kevés környezetterheléssel jár egy akkora sportesemény, mint az olimpia. Az olimpiák környezetre gyakorolt hatásával az 1990-es években kezdtek el foglalkozni, az elmúlt 30 év során azonban – az aggodalmak ellenére – egyre kevésbé fenntarthatók, egyre környezetpusztítóbbak voltak a legendás sportjátékok.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság csak 2020-ban állított össze egy 40 pontos ajánlást a szervezők részére az alapján, milyennek szeretnék a jövő olimpiáit, de ebből is csak kettő pont vonatkozik a fenntarthatóságra.
A nemzetközi sportközösség is csak 2018-ban indította el a „Sports for Climate Actiont”, vagyis a sportok a klímaakcióért kezdeményezést.
Az pedig, hogy egy-egy olimpia mekkora környezeti lábnyomot hagy maga után, rendkívül komplex kérdés.
Az olimpiák karbonlábnyomát legfőképpen három fő tényező teszi ki. Ezek:
- az utazás (ebbe beleértik a több ezer sportoló, a szakmai stáb stb. és még több néző repülővel történő útját),
- az olimpia lebonyolításának energiaszükséglete és ennek forrása, valamint
- a konstrukció, vagyis hogy új sportlétesítményeket és infrastruktúrát kell kialakítani a helyszínen a szervezőknek.
Mindennek azonban van oda-vissza hatása is: az olimpiák jelentős a karbonkibocsátással rendelkeznek, ami hozzájárul a klímaváltozáshoz. A klímaváltozás miatt pedig egyre nehezebb helyzetbe kerülnek az olimpiák is: egyfelől a szervezőknek számolniuk kell a melegebb hőmérséklettel, illetve az egyre intenzívebb és gyakoribb extrém időjárási jelenségekkel, ami megnehezíti a kültéren megrendezett sportágak versenyeit.
Ez különösen a téli olimpia esetében látványos: ugyanis a megfelelő helyszíneknek már csak töredéke jöhet majd szóba a közeljövőben. De már a tokiói olimpia esetében is a saját bőrükön érzik a versenyzők a klímaváltozás hatásait, ugyanis az egyik legmelegebb időben és legmagasabb páratartalomban megrendezett játékokról van szó.
Az egyre zöldebb olimpiák egyik mérföldkövének tartják a 2000-ben az ausztrál Sydney-ben megrendezett játékokat, mert ennek a szervezésében az ausztrál Greenpeace is részt vett, a környezetvédelmi szervezet nyerte meg azt a nyílt tervpályázatot, ami az olimpiai falu megtervezésére irányult. Ehhez a környezetvédők teljesen autómentes, napenergia működtette, toxikus anyagok nélküli dizájnt álmodtak meg.
S amíg a 2008-as pekingi olimpiát már nagy arányban teljesen megújuló energia „működtette”, a szervezőket többen kritizálták amiatt, hogy az építkezések során nem voltak előtérben a környezetbarát, fenntartható törekvések.
A koronavírus-járvány miatt erre az évre halasztott, Japánban megrendezett olimpia a célkitűzései szerint már sokkal zöldebb az elődjeinél: ez az első, amely már a tervek szerint karbonsemleges lesz. (A pontos számokat a szervezők a rendezvény végeztével teszik majd közzé.)
Ezt a szervezők többek között úgy érik el, hogy 60 százalékban a már meglévő, kiépített infrastruktúrát és létesítményt használnak újak felhúzása helyett. Ezenkívül, amit csak lehet – így például a versenyek helyszínét, valamint az olimpiai falut – megújuló energiával működtetik, és elektromos járművekkel közlekednek a helyszínek között a résztvevők.
Az olimpikonok is újrahasznosított kartonágyakon alszanak és háztartási műanyaghulladékból készült pódiumokon vehetik át az okostelefonokból kinyert nemesfémekből készült érmeket.
Persze a tokiói játékokat is érte bőven kritika: Konisi Maszako, az olimpiai játékok fenntarthatósági bizottságának egyik tagja, és a WWF japán szakértője szerint például nem újrahasznosítani kellene a műanyagot, hanem betiltani az egyszer használatosakat.
Ezenfelül több szakértő csak zöldre mosásnak tartotta a fenntarthatóságra, karbonsemlegességre és hulladékmentességre vonatkozó kezdeményezéseket, és egyenesen 1992 óta a harmadik legkevésbé fenntartható olimpiának tartja a tokiói játékokat.
Egy Nature magazinban megjelent cikk szerint a legkevésbé fenntartható olimpiák eddig a 2014-es, az oroszországi Szocsiban megrendezett téli, és a 2016-os Rio de Janeiro-i nyári játékok, a legfenntarthatóbbak pedig a téli 2002-es, Salt Lake Cityben, valamint az 1992-es, a francia Albertville-ben megrendezettek voltak.
A szakértők szerint már csak azért is lenne nagyon fontos, hogy az olimpiákat a lehető legfenntarthatóbban rendezzék meg, mert a magas nézőszámnak köszönhetően fontos szemléletformáló szerepük van.
A Lausanne-i egyetem kutatói szerint a megoldás egyébként az lenne, ha csökkentenék az olimpiák méretét, és ezenfelül független szakértőkből álló testületet állítanának fel, ami a fenntarthatósági törekvéseket vizsgálná.
(Forrás: hvg.hu Kép: pixabay.com)
