Nagyon sok hír szól a korallzátonyok pusztulásáról, szinte minden héten kijön egy újabb, a korallok fehéredését vizsgáló tanulmány, közben pedig egyre kevesebb a remény arra, hogy hosszútávon megmenthetőek a tengeri ökoszisztémák egyik alapkövét jelentő élőlénytársulásokat. A legfrissebb tudományos eredmények szerint a 22. századra még abban az esetben is eltűnik a zátonyok 70-90%-a, ha sikerül megtisztítani a tengereket. Ezért is kulcsfontosságú az a munka, amint a magyar Holló Dávid, és a hawaii születésű Lori Nishikawa végez.
A korallzátonyok rendkívül fontosak az élővilág és az ember szempontjából is: a tengeri állatvilág mintegy 25%-a kötődik hozzájuk, nagyjából 4000 halfajnak és ivadékaiknak nyújtanak otthont, a halászat és a turizmus révén pedig mintegy 500 millió ember megélhetését biztosítják. Ehhez képest területük az óceánoknak mindössze 0,1%-át teszik ki.
Kapcsolódó bejegyzések
Egyelőre nem került a veszélyeztetett világörökségi helyszínek listájára a Nagy-korallzátony
A döntés viszont igen megosztó, hiszen számos tudományos vizsgálat, köztük az UNESCO tudományos értékelése is azt mutatja, hogy a zátony komoly veszélyben van az éghajlatváltozás miatt.
Az egyre melegedő, savasodó és szennyeződő tengervíz, illetve a halászat bizonyos fajtáinak fizikai pusztítása azonban egyre több korallzátony sorsát pecsételi meg. Világszerte egyre gyakoribb a tömeges korallfehéredés, mely gyakorlatilag egy immunhiányos állapot, mely során a korallok egy jelentős része egyszerűen éhen hal.
A kérdés fontossága miatt rengeteg szakember foglalkozik a korallok megmentésével, melyre több lehetőség is kínálkozik, azonban egyik sem egyszerű. Ezek közöl az egyik biztató elképzelés a magyar Holló Dávid és munkatársai nevéhez fűződik.
Ők speciális, mérgező anyagokat nem tartalmazó betontömbökben gondolkoznak, melyek lyukacsos struktúrája sokban hasonlít a korallok által felépített meszes vázhoz is. Ez kompatibilis lehet az úgynevezett korallóvoda rendszerrel, mely során a kutatók kiválogatják az ellenálló korallokat és azokat mesterséges körülmények között továbbszaporítják. Jelenleg a korallok felnevelése után ezeket egyesével, ragasztóanyaggal tapasztják mesterséges zátonyokhoz, Hollóék megoldása esetében azonban erre nincs szükség. A búvároknak a telepítéskor csak néhány másodpercre lenne szükségük ahhoz, hogy ragasztás nélkül beledugdossák őket az óceánban lévő aljzatba.
A korallóvoda mellett egyébként létezik egy másik megoldás is, mely során a szaporítást az élő korallok apró darabjainak letörésére építik: a beavatkozás után a korallok sokkal gyorsabban és nagyobbra nőnek vissza. Bár az eljárás hatékony, a hátránya, hogy csökkenti a genetikai diverzitást. A kutatók ezért is alkalmaznák párhuzamosan a két megoldást.
Holló és Nishikawa a Hawaii-szigeteket övező vizekben szeretnék első tesztzátonyukat megépíteni, ám odáig még hosszú út vezet. Jelenlegi terveik szerint 2022 vége felé kezdenék az első, kisebb teszteket a tényleges környezetben.
Ez azt jelenti, hogy a textúrákkal, a rendszerrel, az anyagokkal foglalkozunk, és akár hónapokig is lent hagyjuk őket a tenger mélyén, hogy ténylegesen lássuk, hogyan reagálnak a környezetre, és úgy működnek-e, ahogyan elképzeltük.
–mondta Holló Dávid.
(Qubit)