Erdei kirándulások és túrák során egyre többen hódolnak a már szinte divatnak tekinthető kőtorony építésnek. A kisebb-nagyobb kövek és kavicsok felhasználásával készült tornyokat korábban vallási hagyományokból állították a Himalájában, illetve a magashegységekben korábban gyakorlati, útjelző feladatot is betöltöttek. Ugyanakkor napjainkban, hazai tájakon nélkülözik ezt a funkciót, sőt lehet, hogy a toronyépítéssel többet ártunk a környezetnek, mint azt elsőre gondolnánk.
Többek között a Bakonyerdő Zrt. és a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság is adott ki közelményt az elmúlt években, melyben arra hívták fel a túrázók figyelmét, hogy a kiemelten gazdag élővilágú természetvédelmi területen bármilyen nemű, ideiglenes vagy végleges eredménnyel járó beavatkozás (például idegen tárgyak elhelyezése, vagy a terület átrendezése) tilos. Kicsit távolabb, Tenerifén a helyi természetvédők #PasaSinHuella (Ne hagyj nyomot!) hashtaggel indítottak kampányt annak érdekében, hogy betiltsák a kőtornyokat.
De mi is a baj ezzel az első ránézésre ártalmatlan szokással? A kövek alatt apró élőlények élnek, melyek számára a kövek elmozdítása, egymásra rakosgatása akár végzetes is lehet. Például egy hazai patak partján a kövek ide-oda rakosgatása az ott meglapuló kérész, álkérész, szitakötő lárvák, a pataki csigák, köztük például a különleges nevű folyóvízi sapkacsiga életet zavarja meg. Sőt a kövek között éldegél két védett hazai tízlábú rák, a kövi és folyami rák is, így ha nem szeretnénk feldúlni az életterüket, érdemes túllendülni a social media által is pörgetett toronyépítési lázon.
(fotó: pixabay – pieonane)