Egyre enyhébbek a telek, de extrém hideg időszakok ezután is előfordulhatnak. Ennek az esélyét a klímaváltozás is növeli. A fűtési szezonhoz közeledve nyilvánvaló, hogy a szárnyaló energiaárak is egyre indokoltabbá teszik a fosszilis energiától való függetlenedésünket.
A fűtési szezon közeledtével egyre inkább aktuális a kérdés, hogy vajon milyen télre számíthatunk. És persze az is, hogy ez milyen következményekkel járhat kiadásainkra. Az idei tél ugyan még messze van ahhoz, hogy konkrét előrejelzés születhessen, de a globális felmelegedés miatt a trend egyértelműen a fűtési igény csökkenése. Az átlaghőmérséklet emelkedése azonban nem lineáris, ezért a 2021. februárihoz hasonló, szélsőségesen hideg és sok hóval járó időszakokra a továbbiakban is számíthatunk. Ezenkívül azt sem lehet kijelenteni, hogy telente évről évre egyre kevesebbet kell majd fűtenünk.
Egyre nagyobb a klímahatás
A klímaváltozás, illetve a globális felmelegedés hatása a fűtési és a hűtési energiaigényre 1990 után vált igazán jelentőssé. A hatás elsősorban a hűtési igény növekedésében mutatkozik meg, de a fűtési igény csökkenéséhez is hozzájárul. Az időjárás szélsőségesebbé válása és az előrejelzések bizonytalansága a várható energiaigény megbecsülését is nehezebbé teszi. A következő évtizedekben a klímaváltozás várhatóan a korábbinál erőteljesebben fogja befolyásolni a fűtési és a hűtési igényt. Ezek körülbelüli előrejelzésében ugyanakkor kihívást jelent, hogy az igények alakulását a klímahatás mellett számos egyéb tényező befolyásolja. Ilyenek a népsűrűség, a fogyasztói magatartás, a gazdasági növekedés, az energiaárak, az energiahatékonyság és más technológia tényezők.
Az azonban összességében megállapítható, hogy míg az 1950–1990-es időszakban kifejezetten a klímahatás kevesebb mint 10%-os változást idézett elő a fűtési és a hűtési igényekben, addig ez az adat az 1990–2030-as időszakban már várhatóan több mint 10% lesz – áll a Nature Comminucations hasábjain ismertetett egyik tanulmányban. A kutatás, illetve a modellek szerint a változás várhatóan inkább a hűtési igény növekedésében realizálódik majd, mintsem a fűtési igény csökkenésében.
Enyhébb telek szélsőséges hidegbetörésekkel
Ez logikus is a globális átlaghőmérséklet emelkedésére tekintettel, ami az utóbbi pár évtizedben Magyarországon is mérhetően enyhébb téli évszakokhoz vezetett. Ugyanakkor ennek nem mond ellent az, hogy a jövőben várhatóan gyakrabban kell számolnunk olyan extrém hidegbetörésekkel, amilyenben például 2021 februárjában volt részünk. Sőt a jelenséget éppen a felmelegedés okozza, pontosabban az Északi-sarkon mérhető, a világátlagnál jóval gyorsabb hőmérsékletemelkedés – erősítette meg egy másik friss tanulmány.
Kapcsolódó bejegyzések
Globális felmelegedés – ezért más ez az év, mint az eddigiek
A klímaváltozás tetten érhető akkor is, ha egy hónap vagy egy terület hidegebb az átlagnál. A szélsőséges események a klímaváltozást igazolják.
A sarki felmelegedés hatására a polar vortex néven ismert északi-sarki örvény, illetve az ennek szélén futó áramlás, a polar jet meggyengül, és instabillá válik. Normál esetben a polar vortex tartja a hideg levegőt a sarkok felett. Meggyengülésével a sarki eredetű hideg levegő „kiszabadulhat” ebből a gyűrűből, erőteljes hidegbetöréseket (hidegöblítéseket) eredményezve a sarkvidéktől délebbre fekvő területeken. Ez történt az elmúlt februárban is, amikor az északi félteke jelentős területeit – elsősorban az Egyesült Államokban és Európában, így Magyarországon is – kemény hideg és erőteljes havazás sújtotta.
A következő hónapok hőmérsékleti viszonyaira vonatkozó eddig megjelent előrejelzések az időtávlat hosszúsága miatt természetesen nem lehetnek egyértelműek. Ezek alapján az első, talán már súlyos fagyok akár októberben beköszönthetnek Közép-Európába. Ezzel együtt a felszíni átlaghőmérséklet várhatóan az ősz jelentős részében valamivel a sokéves átlag felett alakul majd. A hidegebb légtömeg-behatolások pedig – a kontinens egészét tekintve – összességében ritkábbak lehetnek majd. Annak ellenére, hogy a téli hőmérsékleti viszonyokkal kapcsolatban a prognózisok még bizonytalanok, az első várakozások szerint Európában általában véve a szokásosnál enyhébb, melegebb lehet a tél.
A napi csúcshőmérséklet azonban rövid időn belül jókora ingadozásokat mutathat. Fokokban kifejezve pár nap alatt akár két számjegyű csökkenés vagy emelkedés is bekövetkezhet. Előbbit szeptember közepén Magyarországon is tapasztalhattuk, amikor a 30 fok körüli napi csúcshőmérséklet pár napon belül 20 fok alá süllyedt. Nem egy háztartás váltott hűtésről fűtésre egyik napról a másikra. A sokéves átlagtól való eltérés (anomália) jelentős változásokat produkálhat, amint ez az Országos Meteorológiai Szolgálat várható európai hőmérsékleti és csapadékanomáliát bemutató térképein is látszik. Ezek a Középtávú Időjárás-előrejelzések Európai Központja (ECMWF) valószínűségi előrejelzései alapján készültek.
Függésben a fosszilisoktól
A közelgő téllel kapcsolatos másik aggály a fűtési energia – vagyis elsősorban a piaci földgáz – és a villamos energia árának az elszállása. Bár a földgáz- és áramárak szárnyalása a magyarországi lakossági fogyasztókat a hatósági árszabályozás miatt közvetlenül nem érinti (nem úgy, mint az üzemanyagáraké), de mivel a piaci árakon vételező gazdasági szereplők ezzel kapcsolatos költségeiknek legalább egy részét áthárítják a fogyasztókra, az infláció révén közvetve a háztartások is érzékelni fogják, sőt már érzékelik is a kellemetlen következményeket. Ezzel kapcsolatban fontos hangsúlyozni, hogy az általános elektrifikáció miatt a fűtés terén is egyre inkább elerjedő villamos energia piaci árának emelkedését nem elsősorban a megújulók (például a szélenergia-termelés) visszaesése vagy a szén-dioxid-kvóták rekord szintre drágulása okozza, a fosszilis és a nukleáris lobbi, illetve az ezek érdekeit képviselő politikai erők állításaival szemben.
Kapcsolódó bejegyzések
Minden várakozást felülmúlt a nap- és a szélenergia árának csökkenése
A szakértők rendre jócskán alulbecsülik a megújuló energiaforrások várható költségcsökkenését. Ennek egyik oka az, hogy nem számolnak eléggé a technológiai fejlődéssel.
Az ok sokkal inkább a földgáz árának az emelkedése. A földgáz maga is a klímaváltozásért elsők között felelős fosszilis energiahordozók közé tartozik. Ezért a zömmel a földgázhiányból fakadó fájdalmas áremelkedés, valamint Európa gázimportnak való kiszolgáltatottsága újabb érvet szolgáltat amellett, hogy felgyorsítsák az átmenetet a centralizált fosszilis energiaellátásról a decentralizált tiszta energiaforrásokra. A földgáz persze ma és még jó ideig kétségkívül nélkülözhetetlen eleme az energiamixnek. A megújulók és a kapcsolódó technológiák – részben a beruházások elégtelensége miatt – ma még nem tartanak ott, hogy önmagukban képesek legyenek fedezni a teljes energiaigényt.
Felmerül azonban a kérdés: hol tartanánk ma, ha az emberiség a fosszilis iparág hathatós közbenjárása mellett nem söpörte volna évtizedekig a szőnyeg alá a klímaváltozás egyértelmű bizonyítékait, akadályt gördítve ezzel a tisztaenergia-technológiák fejlődése és elterjedése elé is. Az Európai Bizottság alelnöke, Frans Timmermans így fogalmazott a kialakult helyzet kapcsán: „ha csak öt évvel korábban megszülethetett volna a klímasemlegesség 2050-es elérését célzó európai zöld megállapodás, most nem lennénk ebben a helyzetben, és kevésbé függnénk a fosszilis tüzelőanyagoktól és a földgáztól” (és Oroszországtól, a szerk.). A magas árak problémája mellett arról nem is beszélve, hogy éppen öt évvel tarthatnánk előrébb a klímaváltozás megfékezése érdekében elkerülhetetlennek tűnő fellépéssel is. Jelen állás szerint pár évnyi cselekvésnek vagy halogatásnak óriási jelentősége lehet a klímaügy kimenetele szempontjából.
