Nemcsak 2021 eddig eltelt időszaka, de az év hátra lévő része is hűvösebb lehet, mint amilyen 2020 volt, és a globális átlaghőmérséklet az elmúlt évekét is alulmúlhatja. Ezzel együtt a sokéves átlagnál melegebb és szárazabb nyár várhat Európa nagy részére, így Magyarországra is.

Vajon az idei fejlemények azt jelentik, hogy a globális felmelegedés elmúlt hat évben tapasztalt gyorsulása csak átmeneti eltérés volt a trendtől? Nem, szinte biztosan nem – válaszolják meg a saját maguk által feltett kérdést a Columbia Egyetem klímakutatói legutóbbi jelentésükben.

Erősödő üvegházhatás

A globális hőmérséklet ugyanis végül óhatatlanul reagál a globális éghajlati kényszerekre. Az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátása és légköri koncentrációja a klímaváltozással kapcsolatos aggodalmak és a kormányok ígéretei ellenére tovább emelkedik. Eközben egyre több bizonyíték utal arra, hogy az aeroszolok esetében ezzel ellentétes irányú folyamatok játszódnak le. Az aeroszolok hűtő hatást gyakorolnak a klímára, így részben ellensúlyozzák az ÜHG-k felmelegítő hatását, ez a hűtő hatás azonban jelenleg gyengül.

A legfontosabb ÜHG-k közül a metán (CH₄) légköri koncentrációja sokkolóan gyorsuló ütemben emelkedik a jelentés szerint. Bár a hírekben leggyakrabban a szén-dioxid klímahatásait említik, a metánemisszió növekedése szintén erősen hat az éghajlatra. Az előbbihez képest ugyan jóval rövidebb élettartamú, de annál jóval agresszívebb üvegházhatása van. Ezért a globális felmelegedés csökkentését célzó bármilyen terv irreális a légköri metánkoncentráció csökkentése nélkül. Ez nem megvalósíthatatlan, a 2000-es évek első felében csaknem sikerült is csökkenésbe fordítani a növekedést, ekkor azonban ismét emelkedni kezdett a trend, és ez ma is tart. Az egyik fő ok a hidraulikus réteg- vagy kőzetrepesztéses gázkitermelés felfutása, valamint a földgáztól való függés.

A földgáz elégetésekor ugyan a szénéhez képest jóval kevesebb szén-dioxid szabadul fel, mivel azonban fő alkotórésze a metán, kitermelése és szállítása során a kutatások szerint nagy mennyiségű ÜHG szabadul fel. Ez a szénnél is rombolóbb klímahatású energiahordozóvá teszi. Ironikus, hogy a földgázfelhasználást az időjárásfüggő megújuló energiaforrások terjedése is támogatja, mivel a jól szabályozható gázerőművek az ellátásbiztonság szempontjából megfelelő kiegészítői a nap- és a szélenergiának. A koronavírus-világjárvány ellenére a légköri szén-dioxid-koncentráció is tovább növekszik, ahogyan a harmadik legerősebb üvegházgáznak számító dinitrogén-oxid (N₂O) esetében sem kedvezőek a fejlemények.

Negatív anomáliák

Akkor mégis mi okozhatja azt, hogy 2021 eddigi hónapjai jóval hűvösebbek voltak az elmúlt évek átlagánál? Magyarázatul az El Nino/La Nina Déli Oszcilláció (ENSO) nevű komplex eseményegyüttes szolgál. A bizonyos szabályossággal jelentkező, a globális légköri és óceáni hőmérsékleti viszonyokat rendkívül komplex módon befolyásoló ENSO a Csendes-óceánon figyelhető meg. Ugyanakkor fontos, de a mai napig sem teljesen megértett szerepet játszik az egész bolygó éghajlati rendszerében.

Az ENSO hatására következik be például időről-időre a polar vortex néven ismert északi-sarki örvény, illetve az ennek szélén futó áramlás, a polar jet meggyengülése, instabillá válása. Alapesetben a polar vortex tartja a hideg levegőt a sarkok felett, meggyengülésével azonban a sarki eredetű hideg levegő „kiszabadulhat” ebből a gyűrűből, a sarkvidéktől délebbre fekvő területeken erőteljes hidegbetöréseket (hidegöblítéseket) eredményezve. Mint ahogyan ez idén februárban Texasban vagy Magyarországon is megtörtént, nagy mennyiségű havat is zúdítva az érintett területekre.

Kapcsolódó bejegyzések

A szaharai porviharok és a globális felmelegedés

Egyre gyakoribbak a szaharai porviharok, amelyek vörösre festik utcáinkat, autóinkat. Ennek hátterében is a globális felmelegedés áll.

Bár az ENSO tudományos megértése és modellezése sokat fejlődött az utóbbi években, a várható hatások előrejelzése továbbra is rendkívül nehéz, különösen a globális felmelegedéssel való kölcsönhatásait illetően. A jelenség globális átlaghőmérséklet-csökkentő hatása legutóbb a 2010-es évek első felében volt az ideihez hasonlóan markáns. A globális átlaghőmérsékleti anomália éves mozgóátlaga ereszkedést mutat. A mélypontot pedig valószínűleg nem éri el 2021 novembere előtt a Columbia Egyetem klímakutatói szerint. Ez azonban hangsúlyozottan csak a globális átlaghőmérsékletre vonatkozik, amelytől regionálisan nagyon nagy eltérések figyelhetők meg, ahogyan ez például 2021 áprilisában is történt.

Vissza a ’90-es évekbe

Ezt jól mutatja az Egyesült Államok Nemzeti Óceán‑ és Légkörkutatási Hivatalának (NOAA) legutóbbi globális klímariportja is. Míg Európa nagy részén, így Magyarországon is az 1981–2010-es évek átlagánál jóval alacsonyabb hőmérséklet uralkodott idén áprilisban, a világ számos régiójában épp ellenkező helyzet alakult ki. Egyértelműbben látszik a felmelegedés a NASA jelentésében közölt grafikonon, amely a 2021 áprilisi hőmérsékleti anomáliát az 1951–1980-as évek átlagához képest jelzi. Ez utóbbi azt is megmutatja, hogy a hőmérséklet az egész világot tekintve Közép-Európában, így Magyarországon is a bázisidőszaktól jelentősen elmaradt. Az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) adatai szerint 1997 óta ez volt a leghidegebb április itthon, amely közel 3 °C-kal volt hidegebb az előző 30 év átlagánál.

Az Európai Unió Kopernikusz Földmegfigyelési Programjának klímaváltozással foglalkozó szolgálata (Copernicus Climate Change Service, C3S), illetve az ezt működtető Középtávú Időjárás-előrejelzések Európai Központjának (ECMWF) prognózisa szerint az idei április 2003 óta a leghűvösebb volt Európában: 0,9 °C-kal alacsonyabb átlaghőmérsékletet hozott, mint az 1991–2020-as időszak. Az Egyesült Királyságban pedig 1922 óta ez volt a legalacsonyabb átlaghőmérsékletű április. Globálisan viszont a hónap az elmúlt három évtized átlagánál 0,19 °C-kal, a 20. század átlagánál pedig már 0,79 °C-kal volt melegebb. Így a mostani április volt a mérések 1880 óta íródó történetének kilencedik legmelegebb áprilisa.

Egy-egy időszak helyi adataiból tehát nem szabad messzemenő következtetéseket levonni a trendet illetően. Már csak azért sem, mert 2020 Európában a mérések kezdete óta a legmelegebb, globálisan pedig a harmadik legmelegebb év volt, a világ hat legnagyobb átlaghőmérsékletű éve pedig 2015 és 2020 között volt.

Kapcsolódó bejegyzések

A tavalyi volt Európa új legmelegebb éve

Az Európai Unió klímafigyelő programja szerint 2020 globálisan beállította a 2016-os év rekordját, míg csak a kontinensünket tekintve a tavalyi volt minden idők legforróbb éve.

Forró és száraz nyár jöhet

Az előrejelzések szerint a fentiek ellenére valószínűleg a sokéves átlagnál melegebb és szárazabb időjárás vár idén nyáron Európa nagy részére, így Magyarországra is. Az ECMWF prognózisa alapján a nyári hónapok időtartamának 40-60 százalékában a sokéves átlagnál 0,5–2 °C-kal magasabb hőmérséklet és sokkal szárazabb időjárási viszonyok uralkodhatnak Közép- és Dél-Európában. A brit UKMO-modell ennél kisebb mértékű hőmérsékleti anomáliát valószínűsít, e szerint a nyár jelentős részében térségünkben átlagosan 0,5–1 °C-kal lehet melegebb, miközben a megszokottnál kevesebb csapadék várható. Az amerikai NOAA előrejelzései modellje az előzőhöz hasonló nagyságú pozitív hőmérsékleti anomáliát, ugyanakkor szerényebb mértékű negatív csapadékanomáliát valószínűsít, így Közép-Európában a szárazság valószínűleg kevesebb aszályos nappal jár majd, mint Nyugat-Európában.

Az AccuWeather előrejelzése szintén azt valószínűsíti, hogy Délnyugat- és Délkelet-Európában, illetve Közép-Európa déli részén a hőmérséklet várhatóan meghaladja majd a megszokottat a nyári hónapokban. Ekkor nem csak a hőséggel kell majd megküzdenie a kontinens jelentős részének, hanem a heves zivatarok ellenére jelentkező csapadékhiánnyal is, ami egyebek mellett a mezőgazdaságban is problémákat okozhat. Az MKWeather honlapján olvasható prognózis viszont májusi és augusztusi közép-európai monszunról is említést tesz, ami persze az előzőekben mondottaknak nem szükségszerűen mond ellent.