A porviharok már a régi történelmi korokból ismertek, ám régen ezek nagy ritkaságnak számítottak, szinte csodának tartották őket. Az elmúlt 10–20 évben azonban a porviharok mind a Kárpát-medencében, mind szerte Európában egyre gyakoribbak. Nem ritkaság, hogy Izlandon vagy Grönlandon is piroslik a föld a szaharai porviharok nyomán.

Fontos tudni, hogy a szaharai por alapvetően nem káros, sőt meglepő módon van néhány pozitív klimatikus hatása is. De maga a jelenség – különösképpen gyakoriságának növekedése – sajnos a globális felmelegedés előrehaladtát jelzi.

Honnan származik a por, és mekkora a tömege?

A homok – bár valóban helyesebb inkább porként emlegetni – a több mint 9 millió km²-es kiterjedésű Szahara övezetéből származik. A terület néhány kiemelt részéről, például a Csád északi részén fekvő Bodele-síkságról – szélcsatornás földrajzi elhelyezkedése miatt – különösen nagy mennyiségű port vesznek fel az áramlatok. A Szaharából a légkörbe kerülő por éves mennyiségéről eltérnek a vélemények. Egyes tanulmányok pár száz millióról szólnak, míg más mérések 1400 millió tonnás mennyiséget mutatnak. Természetesen ennek a nagy mennyiségű pornak jó része nem hagyja el az afrikai kontinenst. A jelentős távolságokba eljutni képes szemcsék mérete a finomliszt- és az agyagszemcsék méretének tartományába esik. Igen apró, 2 és 62,5 mikrométer közötti átmérőjük az emberi hajszál átmérőjének alig tizede. A porszemcsék tehát kellően aprók ahhoz, hogy a légáramlatok a légkör 1500–6000 méteres „utazó” magasságába juttassák őket, és beterítsék velük jóformán az egész Földet.

Évente több száz millió tonnányi por indul Európa felé, ez egy-egy vihar alkalmával körülbelül tízmillió tonnát jelent. Ennek a mennyiségnek döntő hányada még a Földközi-tenger térségében lehullik vagy kimosódik, de hazánk területére is jut belőle. Évente négyzetméterenként 3–5 gramm porfelhalmozódásról beszélhetünk, ami nem tűnik soknak, de ugyanezzel az adattal számolva km²-enként már 3–5 tonnát kapunk.

Mi található benne?

Anyagát tekintve döntően kvarc-, különböző földpát-, kalcit-, dolomit- és agyagásványszemcséket szállít ide a szél. A szervetlen összetevőkön túl természetesen sok egyéb más is található a por anyagában. Korábbi vizsgálatok spórákat, gombákat és baktériumokat találtak; lényegében az összes szaharai mikroorganizmust azonosítani tudták nagyon kis mennyiségű porban. A covid kapcsán felvetődött, hogy veszélyt jelenthetnek az így közlekedő vírusok, de ezt végül nem bizonyították.

A sivatagból származó por ugyan úgy növeli a szállópor arányát, és a szmoghoz hasonlóan rontja a levegő minőségét. Évről évre egyre többször van itthon is szmogriadó, és nem egy városunknak problémás a levegője. A szaharai eredetű por évente körülbelül 8-10 alkalommal rontja hazánk levegőminőségét, ami még nem annyira vészes. Ellenben déli országoknál nem csak az egészségre, de a közlekedésre és néhány iparágra is káros a porvihar. Ilyen terület a Kanári szigetek. 2020 februárjában olyan heves porvihar érkezett, hogy a helyi kormányzat felszólított az embereket, hogy maradjanak zárt ajtók mögött, és a lecsökkent látási viszonyok miatt szünetelt a légi közlekedés, ami megnehezítette az üdülőparadicsom életét.

A porviharok környezeti hatásai

Földünk energia-háztartását nagyban befolyásolja, hogy a Napból érkező sugarak mekkora mennyisége éri el a felszínt. A légköri por hat a sugárzási energiára, visszaverésével, elnyelésével és szórásával csökkentve a beérkező energia mennyiségét. Ezen a közvetett hatáson túl egyes ásványi összetételű apró részecskék a felhőképződést is fokozzák, tovább csökkentve ezzel a besugárzást és a bolygó melegedését.

Közvetetten a szén-dioxid megkötésében is közreműködik a porfelhő. Ugyanis az óceánok tüdejének mondott tengeri zöld virágzás, amely a fitoplanktonok tevékenységét jelenti, közel azonos mennyiségű szenet köt meg, mint az őserdők fái. Ez a jelenség a parttól és az áramlásoktól távolabb eső „gyérebb” vizeken tápanyag híján nem jön létre. (Ilyen területeket jellemzően az Atlanti-óceánon találni.) Ilyenkor a szaharai porban lévő szilícium, vas és foszfor fontos tápanyagként szolgál a planktonok számára, így ezek megkezdhetik virágzásukat.

Az alkáliákban gazdag poranyag a csapadék pH-ját is módosíthatja, lúgossá teheti, amivel csökkentheti a savas esők gyakoriságát. Egyesek szerint a Pireneusok és az Alpok enyhén lúgos tavai a 20. század második felében a szaharai por hatására nem váltak savassá, ellentétben például a Skandináv térség hasonló tavaival.

A porviharok természetesen a termőtalajt is módosítják. A földtörténeti koroktól kezdve a mediterrániumban lehulló vörös por felelős az ott jellemző (vöröses) terra rossa talaj kialakulásáért. Régebbi kutatások egészen odáig mentek, hogy azt állították, hogy a Szaharából származó ásványi anyagban gazdag por miatt virágoznak Amazonas esőerdői. A tézis úgy hangzik, hogy az amazonasi erdők a folyamatos esőzések és a kimosódás miatt tápanyaghiányban szenvednek, amelyet eredményesen orvosol a szaharai porfelhő. Varga György, az MTA témában érdekelt kutatója ezt az elméletet túlzásnak tartja, hiszen akkora mennyiségű por a fák fotoszintetizálását is gátolná.

Ettől függetlenül az amerikai kontinens éghajlatát is befolyásolja a szaharai por. A közép-amerikai tornádók kialakulásának esélyét például csökkenti a száraz, sivatagi légtömeg.

Por a Kárpát-medencében

Varga György több ízben foglalkozott a hazánkba érkező porviharokkal. Megvizsgálták a por tulajdonságait, valamint meteorológiai modellek alkalmazásával megnézték, melyek azok az áramlatok, amelyek port képesek szállítani, és hogy mi jellemző ezek gyakoriságára.

Az 1979 és 2020 közötti időszakban 231 porviharos eseményt azonosítottak a Kárpát-medencében. Ez nem tűnik soknak, de az elmúlt évtizedben a porviharos napok száma növekvő tendenciát mutat. 2011-től évente 8–11 porviharos esemény történt.

Alapvetően a tavaszi és a nyári időszakban figyelhető meg több porszállítmány, de újabban télen is volt pár emlékezetes vörös eső. A por a gravitáció nyomán csak igen kis mennyiségben hullik a felszínre. Szinte kizárólag csapadékhoz kapcsolódva jut el a talajig, így festve meg az utcákat, autókat, olykor a havas tájat is. 2016 februárjában egy héten belül kettő vörös esős esemény is történt.

A Kárpát-medencébe 3 úton érkezhet az afrikai por. Mindegyik egy meleg anomáliához köthető. Az első útvonalon a por a középső régióból indul, és a Földközi-tenger nyugati felén keresztül áramlik a Kárpátokba. A második út forrása kissé keletebbre van, és a Földközi-tenger déli medencéjén keresztül halad. A harmadik út a Csendes-óceán nyugati partvidékén vezet, és visszafordulva északi irányból érkezik fölénk.

Mozgatója a globális felmelegedés

Földünk klímája az emberi tevékenység nyomán egyre gyorsabb ütemben változik, a folyamatok hatással vannak a porviharok gyakoriságára is. A forrásterületek egyre inkább a csapadékhiányos, száraz területek irányába terjeszkednek, ami a mozdítható por egyre növekvő mennyiségét is jelenti.

A felmelegedés nyomán az átalakuló légköri folyamatok szintén fokozzák a porviharos eseményeket. A sarkvidék minden egyéb régiónál gyorsabban melegszik, ami a földi légkörzés egyik legfőbb elemének, a magaslégköri futóáramlásoknak a megváltozásához vezet. Ezek a futóáramlatok a légkör felső rétegében nagy erejű, tartósan egy irányba közlekedő légtömegek. Mozgató erejük a kontinensek vagy óceánok közötti hőmérsékletkülönbség.

A szaknyelvet nélkülözve úgy tudnám leírni a folyamatot, hogy a melegedő sarkkörök miatt a légtömegeket mozgató hőmérsékletkülönbség csökken, így az áramlatok sebessége is lecsökken. Az áramlatok útja hasonlóképpen kanyarulatossá, hullámzó ívűvé válik, mint a síkságra megérkező folyóké. Az ívek mentén a legkedvezőbbek a légköri viszonyok a por szállítására.