A sivatagos környezetben élő beduinok kitűnően alkalmazkodtak a szélsőséges, ám kiszámítható időjáráshoz az elmúlt évszázadokban. A közelmúlt változásai azonban őket is nehéz helyzetbe hozta.
Az al Jazeera számolt be a főképp nomád pásztorkodásból élő iraki beduinok viszontagságos életéről. A zord, sivatagos táj, ahol ezek az emberek élnek, egykor minden áprilisban kizöldült a csapadék hatására. Az állatok így tavasszal felhíztak, mielőtt jött a perzselő nyári forróság.
Kapcsolódó bejegyzések
Interjú egy magyar juhásszal
Cseresnyés Jenő számára tisztes megélhetést biztosítanak a juhok, munka mellett pedig arra is marad ideje, hogy elmerüljön a könyvek világában.
Az elmúlt években azonban a helyzet megváltozott az egyre rendszertelenebb esőzések miatt. A tudományos eredmények ezzel párhuzamosan azt mutatják, hogy Irakban a hőmérséklet jóval gyorsabban nő a globális átlagnál. Az ENSZ szerint az országban 2 fokkal emelkedik az átlaghőmérséklet és 9%-al csökken majd a csapadék a következő három évtizedben.
Nincs eső, a föld kiszáradt. A legelő sivataggá vált. Ahhoz, hogy ételt vásárolhassunk az állatainknak, néhányukat el kell adnunk. Ilyenné vált az életünk.
–mondja az évtizedek óta tevéket tenyésztő Ali Thajeel
A pásztorkodó törzsek országszerte egyre komolyabb egzisztenciális válságba sodródnak az időjárás kiszámíthatatlansága miatt. A régi itatóhelyek kiszáradtak, sokszor a városokból kell teherautóval vizet szállítani a nyájak itatásához.
A nehezedő körülmények az életmódra is egyre nagyobb hatással vannak. Az idősek szerint például régebben gyakori volt, hogy a beduincsaládok kis, ideiglenes településeket hoztak létre. A csapadékhiány miatti szegényes legelők miatt ma ilyet nem látni, a sátrak mindig magukban állnak, sok-sok kilométerre egymástól, hiszen a pásztoroknak jóval nagyobb földre van szükségük a nyáj eltartásához.
Ahogy egy helyi pásztor mondja, „ma az emberek harcolnak egymással is a fű miatt, míg a múltban nem voltak ilyen problémák, a szomszéd olyan volt, akár egy rokon”. Közben a fiatalok jelentős része elhagyja a nomád életmódot, mert az egyre több kihívással és egyre kevesebb haszonnal kecsegtet. Az idősek attól tartanak, hogy a nomád életmód akár egy generáción belül eltűnhet.
