Uplux

Dizájner lámpák újrafelhasznált anyagokból

Gungl Tibor, az Uplux atyja olyan anyagokhoz nyúlt, amelyeket talán hulladéknak gondolnánk, de újra megformálva értékálló dizájner lámpák válnak belőlük. Különlegesség, hogy lámpáiból nem csak egy-egy darab készül, hanem szériákat alkot. A keze alatt olyan anyagok fordulnak meg, mint például unikumosüveg, autóféktárcsa, kerékpárgyorszár és parafa dugó.

Mi a probléma az anyagszintű újrahasznosítással?

Természetesen minden jobb annál, minthogy valami a szemétbe kerüljön, azonban fontos tudni, hogy az anyagszintű újrahasznosítás sok nem megújuló energiát emészt fel. Ahhoz, hogy 1 kilogramm vasat beolvasszanak, és újra nyersanyag legyen belőle, 1 500 000 Joul energia szükséges. Az újrafeldolgozás, más néven upcycling – amit én is képviselek – nem csupán nyersanyagként tekint a hulladékra, hanem az eleve adott formákat új termékbe építi be. Számomra fontos még, hogy a formák mellett az adott csomóponti megoldásokat is átmentsem. Ez abban különbözik a trash arttól, hogy a felhasznált elemek itt már nem szemétként vannak jelen, hanem egy magasabb értéket képviselnek.

Hogy írnád le a az upcycling alkotást mint tevékenységet?

Olyan tervezési folyamat, amelynek kiindulópontja nem a tervező. Az upcycling alkotó nem egy tiszta vásznat használ, hanem figyelembe veszi és kihasználja a beépíthető elemek eleve adott tulajdonságait, és ezek kölcsönhatásait. A fém, a réz vagy az üveg nemes anyagok, amelyekből szép dolgokat lehet alkotni. Az upcycling alkotás persze egyben kihívást is jelent!

Milyen anyagokkal dolgozol?

Sokféle anyagot használok, de a fém és az üveg a leginkább jellemzőek. Előfordul, hogy műanyaggal dolgozom, valamint volt dolgom már parafa dugóval és – egy projekt kapcsán – narancshéjjal is. Az anyagválasztást az is befolyásolja, hogy melyik hulladékfajtából tudok sokszorosításhoz elegendő mennyiséget találni. Ezen azt értem, hogy ha például lámpát készítek, akkor nem egyetlen lámpához, hanem egy lámpatípushoz keresek anyagot. Bizonyos hulladékfajtákat az alapján kedvelek meg, hogy elérhető-e belőlük a kívánt mennyiség. Jó példa erre az autó féktárcsája. A lámpa talpát készítem belőle, és nagy előny, hogy több százat is könnyedén be tudok szerezni.

Miért pont lámpák, honnan jött az ötlet?

Előbb volt a lámpák szeretete Hans van Vliet révén, utána jött csak az újrahasznosítás. A történet régi lámpák gyűjtésével kezdődött. Az újrahasznosítás a műfaj hazai úttörőinek, a Recycling Mission Hungary-nek a hatására került az életembe. Ők főként fémből és kerékpáralkatrészekből állítottak elő új tárgyakat. Munkakapcsolataim révén a fémek megmunkálásáról sokat tanultam Öhlmann Isván lakatostól, az üveg megmunkálásáról pedig Sipos Balázs üvegművésztől.

Sok alapanyagról beszéltünk, van közöttük aktuális kedvenced?

A már említett féktárcsát kedvelem, mert nagy mennyiségben rendelkezésemre áll. Ezenkívül szeretem használni a kerékpárok gyorszáras kioldóját is, amely egyrészt rendkívül elegáns formájú, másrészt zseniális mechanizmus. A színezett italosüvegek különleges fényt adnak az izzóknak, ezeket ezért kedvelem. De a kedvencem a lámpáim régi típusú koax kábelből készülő „százlábúnyaka”, ezeket a kábeleket még a száloptikás megoldás előtt használták. Rézárnyékolásuk van, jól formázhatók, és különböző méretekben is jól mutatnak.

Honnan szerzed be az anyagokat?

Ez változó. A koax kábelek egy mobil átjátszótornyokat üzemeltető mérnök barátom jóvoltából jutottak el hozzám. Németországban a tornyok adatkábeleit üvegszálasra cserélték, a leszerelt, régi fémkábeleket megkaptam. Lámpabúrákhoz szeszes italok üvegeit szoktam használni, amelyeket vendéglátós múltamnak köszönhetően könnyedén beszerzek a bárokból. Innen kaptam parafa dugót és narancshéjat is, amikor szükségem volt rá. Roncstelepeket és bontókat is látogatok, továbbá szeretem a lomtalanításokat nemcsak anyagbeszerzés, hanem inspirálódás okán is.

Hogy lettél joghallgatóból dizájner lámpakészítő?

Véleményem szerint ez a két terület koránt sincs olyan távol egymástól, mint ahogyan látszik. A közös forrás az igazságérzet. A jog gyakorlásához is kell egyfajta igazságtudat, és a termékeimnek is van morális hátterük. Az évek során egyre inkább beletanultam a különböző technikák alkalmazásába.

Mikor indult az Uplux, és honnan ered a név?

Körülbelül 6 éve kezdtem el árulni a lámpáimat, de a név a kezdetekben más volt. A saját nevem alapján Gunglamps-nek kereszteltem el a lámpáimat. Aztán találkoztam egy spanyol lánnyal, aki saját nevéből kiindulva átnevezte Uplux-nak. Beláttam, hogy marketing szempontból jobban cseng ez a néz, így szakítás után is ennél maradtam.

Hogyan fest a jelenlegi termékkínálatod?

A weboldalon most 5 különböző széria található. De az egyes termékek esetében az üveg színe, a karok hossza és sok minden más egyedien variálható. Tehát ezt a néhány típust be lehet szorozni mondjuk 20-szal: körülbelül ennyi lámpa érhető el. De az is jellemző, hogy megrendelők megkeresnek, és közösen tervezünk egy egyedi darabot vagy akár szériát. Volt már példa arra is, hogy vendéglátóhelyre vagy irodába készítettem lámpákat.

Azért fogalmaztam úgy, hogy „közösen tervezünk”, mert ilyenkor megbeszéljük az igényeket, az elképzeléseket, és ezekkel hangoljuk össze a felhasználható anyagokat. Természetesen a saját fantáziám is fontos szerephez jut.

Mik a terveid a jövőre, esetleg kipróbálsz újabb anyagokat is?

A bevonható anyagok tárháza végtelen. Olyan nagy mennyiségű és sokrétű a szemetünk, hogy minden napra jutna egy új tervezés, életem végéig egy percig sem unatkoznék. Úgy látom, hogy sok modern dizájn hamar elveszíti az értékét, lomtalanításokon nemegyszer látok például tavalyi Ikea-modelleket. Az én célom az, hogy mindig olyan darabokhoz nyúljak, amelyek dizájnja már kiállta az idő próbáját. Ez rengeteg kísérletezéssel jár. Például a parafában is nagy lehetőség van, de akár ott van a kávézacc is. Egy már említett projekt keretében a Hungarian Fashion & Design Agency-vel közösen pedig a bárokban felhalmozódó narancshéjat párosítottuk PLA-val. Ezek mind-mind izgalmas és kiaknázatlan területek. A közeljövőben pedig tervben van egy Enzo Mari-emléklámpa megalkotása.

Kikből áll a vásárlóközönséged?

A célcsoportom a gondolkodó ember nemtől, fajtól, vallási hovatartozástól függetlenül. Az a gondolkodó ember, aki túllát a greenwashingon, és képes megállni egy lámpa előtt, hogy eltűnődjön azon, amit lát. Az is változó, hogy cég vagy magánszemély-e a megrendelő. Úgy gondolom, az utóbbiak vannak többen.

Mennyire tartod egyedinek a tevékenységed? Ismersz hasonló alkotókat?

Maga az újrafelhasználás nem új keletű. Régebben, amikor még nem halmoztak el minket ennyire a látszólag olcsó holmikkal, rendre újrafeldolgoztuk elhasznált dolgainkat. De ennyire tudatosan, kis szériát gyártó műhelyben, upcycling felfogásban tudtommal csak én foglalkozom lámpákkal.

Fotók: Uplux/Gungl Tibor

Ha tetszik a Uplux története, szavazz, hogy a hónap közönségdíjasa lehessen!