Trash art – avagy a hulladék művészete
Trash art – avagy a hulladék művészete

A modern ember annyira kifordult magából, hogy már a szemetet is beemeli a művészetbe? Alternatív hóbort, vagy éppen az ellenkezője, valódi iránymutatás? A trash art megihlette Picassot, és megmutatta, hogy egy szeméttelep is lehet fennkölt, valamint a tengeri plasztikból is lehet habokból felbukó Vénusz.

A trash artot – más néven junk art – a korai 20. század modernista lázadása szülte. Dekadencia a hagyományos anyagok és társadalmi szokások ellen. Az alkotások tárgya és az inspiráció is kiszélesedett. Eme erősen társadalmi kritikával bíró irányzat az USA-ból származik, nem véletlen! Hiszen a szemétművészet célkeresztjében a mainstream fogyasztói társadalom és a hozzá köthető fogalmak állnak, melyek szintén ebben a században születtek az újvilágban.

Eredete: Piszoár szobortól a fogyasztói szemléletig

A trash kultúra tárgya maga a társadalmi szemét, azonosító jegye a banális, hétköznapi anyagok használata, de kezdetekben nem tartozott hozzá komolyabb természetvédelmi, társadalmi szerepvállalás. Ez később lett igazán fontos, olyannyira, hogy manapság talán sokunknak egybeforr valamilyen figyelemfelhívó kampánnyal.

Eredetét a legtöbb művészettörténész Marcel Duchamp-hoz (1887-1968), azon belül is híres (vagy hírhedt), 1917-ben New Yorkban kiállított Szökőkút című alkotásához köti. Ez nem volt más, mint egy hétköznapi piszoár elfordítva. Duchamp fricskának szánta, de máig érezhető hatása van, mellyel lefektette a junk art alapjait. Különlegessége a „ready-made” (vagyis már kész tárgyakat emel be az alkotásaiba). Az érdekesség ebben az, hogy egy tömeggyártott, hétköznapi, tárgy – akár szemét – teljesen más kontextustba kerül, és így megszüli az értékrelativizmust.

Az ezt követő évtizedekben többen kezdtek így alkotni, jellegzetes matéria volt a fémhulladék, ócskavas. A korszakos zseni, Picasso is kipróbálta magát, hiszen egy bicikli kormányát és nyergét használta fel 1942-es Bikafej című alkotásánál.

Trash art művészet
Duchamp 1917-ben New Yorkban bemutatott “szobra” nagy felháborodást szűlt
forrás: www.artsy.net
Picasso Bikafej című szobrához egy kerékpár kormányát és ülését használta fel
forrás: kpcyclery.com

A ’60-as években robbant be igazán a fogyasztói társadalom és vele az eldobható használati tárgyak, nem véletlenül ekkortól vált igazi mozgalommá a trash art. A francia-amerikai művész, Arman (1928-2005) egyszer használatos, eldobott tárgyakat helyezett üvegbúra alá, mellyel már a szemétre és az újrahasznosításra is felhívta a figyelmet.

A jelenben, már-már egybeforr a trash art és a felhívás

A ’90-es évektől a klímaváltozás és a növekvő globális szemét kérdésköre egyre nagyobb teret nyert magának. Immáron a környezeti problémákra való felhívás egyik elsődleges eszköze lett a trash art. Olyan monumentális junk art-ok születtek, mint a brazil művész, Vik Muniz, 2008-as Wasteland alkotása, ahol a világ legnagyobb, riói hulladáklerakojában formáltak emberalakokat a szemétdombok között.

Hulladék art
Vik Muniz alkotásával a világ legnagyobb hulladéklerakójára hívja fel a figyelmet
forrás: blog.terracycle.com

Ha trash art és társadalmi szerepvállalás, akkor meg kell említenünk a magyar kötődéssel is rendelkező, 2001-ben létrejött amerikai Terracycle vállalatot, amelynek alapítója, Tom Szaky magyar származású. Szaky cége 24 országban működik, magyarországi kapcsolata is van, és a teljes IT-ja hazánkban működik.

Sinkovics Ede magyar képzőművész is dolgozott együtt a Terracycle-lal. Óceánokból származó műanyag hulladékból megalkotta a „Vénusz mocska” képet, és cigaretta csikkekből pedig Abraham Lincoln arcképét. Ezek mind-mind nehezen újrahasznosítható anyagok. A céljuk az volt, hogy átalakítsák a szemétről való gondolkodásunkat. Ne eldobandó felesleges tárgyként gondoljunk rá, hanem egy olyan anyagot lássunk benne, ami értéket képvisel, és viszontláthatjuk új köntösben.

Sinkovics Ede cigaretta csikkekből formálta meg Abraham Lincoln arképét
forrás: www.nj.com
Sinkovics Ede 80%-ban óceáni szemétből alkotta meg Vénuszt
forrás: www.nj.com

A hulladékművészet magyar képviselői

Magyarország nincs lemaradva, Sinkovics Edén túl többen is villogtatják kreativitásukat ezen a területen. Egy korábbi anyagunkban már volt szó Baráth Gábor mohácsi művészről, aki autógumikból készít szobrokat.

Itthon, ha újrahasznosításról és művészetről van szó, hamar belebotlunk a Hybridart Management kreatív ügynökségbe. Egy előző cikkemben már megemlítettem, a Hybridart Re_Creation művészeti pályázatát, aminek keretén belül a Budapest Bank irodáiban szelektíven gyűjtött hulladékból kell majd szobrot alkotnia a győztes művésznek. Most a Hybridart-al már korábban dolgozó, trash artban is munkálkodó modern művésszel, Balázs Nikolettel beszélgettem.

Nikolett 5 éve végzett a Képzőművészeti Egyetemen és szép lassan sodródott a szobrászat felé. Egy kelet-magyarországi kisvárosból, Létavértesről származik, mely nagyban befolyásolja művészi inspirációját. A pesti létben elkezdtek hiányozni neki az otthoni tárgyak, az udvaron fellelhető fémkacatok és a többi lim-lom. Gyerekkorában szabadon játszott a kertben, kapcsolata volt az állatokkal, mindent szabadon megfoghatott, és korántsem szemétként gondolt ezekre a tárgyakra.

„Pesten nem tudtam úgy megtapogatni a dolgokat, és itt a földet is kosznak tekintik, míg nekem gyerekként természetes dolog volt, hogy a földdel játszottam.”

Nikolettet elsősorban az anyaghasználat vonzza a trash artban. Az, hogy akár egy haszontalan fémhuzal a keze munkájától értéket nyer. Élvezi, hogy ledöntheti azokat a társadalmi gátakat, amivel az egyes anyagokat és tárgyakat „beárazzuk”, és új jelentést adhat nekik.

Balázs Nikolett Sensation Session című 2019-ben bemutatott kiállítása a Négyszoba Galériában
fotó: Hegyháti Réka

„Számomra talán ez az értékrelativizmus a legfőbb üzenete ennek a művészeti stílusnak.”

Niki azt is elmondta, hogy óriási lehetőségek vannak a trash artban. Szerinte a digitalizáció világában különösen fontos, hogy minden kézzel fogható anyagot szabadon felhasználjunk és alkossunk. Fontos számára figyelemfelhívás és a jó ügy is, ami sok esetben a junk art mögött van, de kiemelte, hogy kellő hozzáadott művészeti érték nélkül ez hamar elvész.

search icon