A modern ember annyira kifordult magából, hogy már a szemetet is beemeli a művészetbe? Alternatív hóbort, vagy éppen az ellenkezője, valódi iránymutatás? A trash art megihlette Picassot, és megmutatta, hogy egy szeméttelep is lehet fennkölt, valamint a tengeri plasztikból is lehet habokból felbukó Vénusz.

A trash artot – más néven junk art – a korai 20. század modernista lázadása szülte. Dekadencia a hagyományos anyagok és társadalmi szokások ellen. Az alkotások tárgya és az inspiráció is kiszélesedett. Eme erősen társadalmi kritikával bíró irányzat az USA-ból származik, nem véletlen! Hiszen a szemétművészet célkeresztjében a mainstream fogyasztói társadalom és a hozzá köthető fogalmak állnak, melyek szintén ebben a században születtek az újvilágban.

Eredete: Piszoár szobortól a fogyasztói szemléletig

A trash kultúra tárgya maga a társadalmi szemét, azonosító jegye a banális, hétköznapi anyagok használata, de kezdetekben nem tartozott hozzá komolyabb természetvédelmi, társadalmi szerepvállalás. Ez később lett igazán fontos, olyannyira, hogy manapság talán sokunknak egybeforr valamilyen figyelemfelhívó kampánnyal.

Eredetét a legtöbb művészettörténész Marcel Duchamp-hoz (1887-1968), azon belül is híres (vagy hírhedt), 1917-ben New Yorkban kiállított Szökőkút című alkotásához köti. Ez nem volt más, mint egy hétköznapi piszoár elfordítva. Duchamp fricskának szánta, de máig érezhető hatása van, mellyel lefektette a junk art alapjait. Különlegessége a „ready-made” (vagyis már kész tárgyakat emel be az alkotásaiba). Az érdekesség ebben az, hogy egy tömeggyártott, hétköznapi, tárgy – akár szemét – teljesen más kontextusba kerül, és így megszüli az értékrelativizmust.

Az ezt követő évtizedekben többen kezdtek így alkotni, jellegzetes matéria volt a fémhulladék, ócskavas. A korszakos zseni, Picasso is kipróbálta magát, hiszen egy bicikli kormányát és nyergét használta fel 1942-es Bikafej című alkotásánál.

A ’60-as években robbant be igazán a fogyasztói társadalom és vele az eldobható használati tárgyak, nem véletlenül ekkortól vált igazi mozgalommá a trash art. A francia-amerikai művész, Arman (1928-2005) egyszer használatos, eldobott tárgyakat helyezett üvegbúra alá, mellyel már a szemétre és az újrahasznosításra is felhívta a figyelmet.

A jelenben, már-már egybeforr a trash art és a felhívás

A ’90-es évektől a klímaváltozás és a növekvő globális szemét kérdésköre egyre nagyobb teret nyert magának. Immáron a környezeti problémákra való felhívás egyik elsődleges eszköze lett a trash art. Olyan monumentális junk art-ok születtek, mint a brazil művész, Vik Muniz, 2008-as Wasteland alkotása, ahol a világ legnagyobb, riói hulladéklerakójában formáltak emberalakokat a szemétdombok között.

Ha trash art és társadalmi szerepvállalás, akkor meg kell említenünk a magyar kötődéssel is rendelkező, 2001-ben létrejött amerikai Terracycle vállalatot, amelynek alapítója, Tom Szaky magyar származású. Szaky cége 24 országban működik, magyarországi kapcsolata is van, és a teljes IT-ja hazánkban működik.

Sinkovics Ede magyar képzőművész is dolgozott együtt a Terracycle-lal. Óceánokból származó műanyag hulladékból megalkotta a „Vénusz mocska” képet, és cigaretta csikkekből pedig Abraham Lincoln arcképét. Ezek mind-mind nehezen újrahasznosítható anyagok. A céljuk az volt, hogy átalakítsák a szemétről való gondolkodásunkat. Ne eldobandó felesleges tárgyként gondoljunk rá, hanem egy olyan anyagot lássunk benne, ami értéket képvisel, és viszontláthatjuk új köntösben.

A hulladékművészet magyar képviselői

Magyarország nincs lemaradva, Sinkovics Edén túl többen is villogtatják kreativitásukat ezen a területen. Egy korábbi anyagunkban már volt szó Baráth Gábor mohácsi művészről, aki autógumikból készít szobrokat.

Kapcsolódó bejegyzések

Premium Trash – Dóczi Attila kiállítása nyílt meg Budapesten

Dóczi Attila festőművész kiállítása a hulladék újrahasznosítását helyezi a művészet középpontjába. A kiállítás az ART MOMENTS (AMS) programsorozat része.

Itthon, ha újrahasznosításról és művészetről van szó, hamar belebotlunk a Hybridart Management kreatív ügynökségbe. Egy előző cikkemben már megemlítettem, a Hybridart Re_Creation művészeti pályázatát, aminek keretén belül a Budapest Bank irodáiban szelektíven gyűjtött hulladékból kell majd szobrot alkotnia a győztes művésznek. Most a Hybridart-al már korábban dolgozó, trash artban is munkálkodó modern művésszel, Balázs Nikolettel beszélgettem.

Kapcsolódó bejegyzések

Egy trash art születése

A Budapest Bank trash art alkotásra írt ki pályázatot: szelektív hulladékból kellett figyelemfelkeltő alkotást létrehozniuk a pályázó művészeknek. A győztes pályamű készítőjével, Posta Veronikával beszélgettünk.

Nikolett 5 éve végzett a Képzőművészeti Egyetemen és szép lassan sodródott a szobrászat felé. Egy kelet-magyarországi kisvárosból, Létavértesről származik, mely nagyban befolyásolja művészi inspirációját. A pesti létben elkezdtek hiányozni neki az otthoni tárgyak, az udvaron fellelhető fémkacatok és a többi lim-lom. Gyerekkorában szabadon játszott a kertben, kapcsolata volt az állatokkal, mindent szabadon megfoghatott, és korántsem szemétként gondolt ezekre a tárgyakra.

„Pesten nem tudtam úgy megtapogatni a dolgokat, és itt a földet is kosznak tekintik, míg nekem gyerekként természetes dolog volt, hogy a földdel játszottam.”

Nikolettet elsősorban az anyaghasználat vonzza a trash artban. Az, hogy akár egy haszontalan fémhuzal a keze munkájától értéket nyer. Élvezi, hogy ledöntheti azokat a társadalmi gátakat, amivel az egyes anyagokat és tárgyakat „beárazzuk”, és új jelentést adhat nekik.

„Számomra talán ez az értékrelativizmus a legfőbb üzenete ennek a művészeti stílusnak.”

Niki azt is elmondta, hogy óriási lehetőségek vannak a trash artban. Szerinte a digitalizáció világában különösen fontos, hogy minden kézzel fogható anyagot szabadon felhasználjunk és alkossunk. Fontos számára figyelemfelhívás és a jó ügy is, ami sok esetben a junk art mögött van, de kiemelte, hogy kellő hozzáadott művészeti érték nélkül ez hamar elvész.