Egyre gyakrabban használt szófordulat az energiaátmenet, melynek során a világ maga mögött hagyja a fosszilis energiahordozókat, ezzel pedig az üvegházhatású gázok kibocsátása is csökkenésbe fordulhatna. Egyelőre azonban az adatokból nem az átmenet gyorsulása olvasható le, és úgy tűnik még jóideig nem inthetünk búcsút a fosszilis energiahordozóknak.
Napról–napra növekszik a megújulók által termelt energiamennyiség, ami mindenképpen jó hírnek számít. Ha viszont megnézzük azt is, hogy a globális energiafelhasználás hogyan alakul, akkor már kevésbé pozitív az összkép. A megújulók bővülése nem tud lépést tartani az energiaigény fokozódásával, amit ráadásul további fosszilis források használatával fedezünk.
Kapcsolódó bejegyzések
Nap- és szélenergiával szabadulhat ki Európa a gázfüggőségből
A fosszilis energiahordozók ellátási lánca hatalmas, drága, szennyező és nagyon érzékeny hálózat, amelyet a politika és háborúk fenyegetnek. Ezzel szemben a szél- és a napenergia függetlenséget jelent.
Míg a megújulók által termelt energiamennyiség növekedése idén elérheti 35 GW-ot, addig ugyanezen időszak alatt 100 GW-tal nőtt a világ energiaigénye. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) becslése szerint 2022 végéig maximum a növekvő energiaigény felét képesek kiszolgálni a bővülő megújulók, míg a maradékot zömmel fosszilisekből fedezzük majd.
Az IEA becslései szerint 2021-ben mintegy 750 milliárd dollárt költöttek világszerte megújuló technológiákra, ám ez messze nem elég a klímacélok eléréséhez. A 2020-as évek során ennek az összegnek legalább a duplájára lenne szükség ha el akarjuk érni a 2 Celsius-fokos célt, és háromszorosa, ha 1,5 fokos határon belül szeretnénk maradni, míg 2030-tól évi 4 trillió dollárt kellene az ágazatba invesztálni.
Mindeközben egy új elemzés szerint a globális szén-dioxid-kibocsátás elérte a pandémia előtti rekordszintet. A lezárások miatti 5,4%-os csökkenés utána a fosszilis tüzelőanyagok használata a vártnál gyorsabban emelkedett, amit az egyre emelkedő energiaárak is igazolnak. A becslések szerint 2022-ben a világ meghaladhatja a 2019-es kibocsátási rekordot, amivel megint egy nagy lépéssel távolabb kerülünk majd a klímacéloktól.
Ahhoz, hogy 2050-re elérjük a nettó nulla kibocsátást, minden évben a pandémia idején tapasztalt visszaeséshez hasonló mértékben kell csökkentenünk a kibocsátást. Ez jól mutatja, hogy milyen mértékű és fontosságú intézkedésekre lenne szükség a COP26-on.
–nyilatkozta egy brit kutató
(CNBC/Guardian)