Gulácsi Erika szalatnaki polgármester tősgyökeres belbudai polgár létére leköltözött ebbe a mecseki zsákfaluba, szalatnaki gazdálkodóhoz ment feleségül, és jó úton halad, hogy változtasson a helybéli, nagyrészt mélyszegénységben élő romák életminőségén. Ha kell, uborkatermesztésre tanítja választóit, ha kell, kosárfonásra.
A Highlights of Hungary 2020-as díjazottjáról az Index készített riportot. Ebből megtudjuk, hogy a polgármester a nagyvárosból menekülve előbb a Kiskunsági Nemzeti Parkba költözött, majd egy kanyarral a Baranya megyében találta magát. Itt szinte a nulláról kezdte újra az életét, amit egyre inkább a mezőgazdaság határozott meg, hiszen idővel agronómusnak állt. Itt ismerkedett meg második férjével is, akivel végül Szalatnakon vettek házat. A házaspárnak ma 70 hektárnyi földje, van a bérleménnyel együtt 120 hektárt művelnek.
Polgármestersége újkeletű: az előző önkormányzati ciklusban megmérette magát, de akkor még alulmaradt a regnáló polgármesterrel szemben.
Én már 2015 környékén is több önkormányzatnak dolgoztam, az alsómocsoládi erdei iskolában órákat vezettem, növénytermesztési szaktanácsadó voltam, bedolgoztam a Hegyháti Gyerekesély Programba, vállvetve Kőműves Józsival, a bikali polgármesterrel. A családok ennek keretében kezdtek el uborkát termeszteni, ezt a termelési kultúrát hoztam át Szalatnakra. Ez a program országos hírű lett, a Hegyháti Gyerekesély Program mezőgazdasági részeként.
–mondja Gulácsi Erika
Még a polgármesterséget megelőzően Erika visszaült az iskolapadba, Kaposváron elvégezte a kétéves vidékfejlesztési agrármérnök mesterszakot.
Nem azért vagyok itt, Szalatnakon, mert nem tudtam elmenni, hanem tudatosan választottam magamnak ezt az életformát. Nagy utat jártam be ahhoz, hogy végre vidéki lehessek.
– mondja
Mint a riportban írják, az uborkatermesztés a Kiút Program keretében Borsodban már régen elkezdődött: a szegény családokat szaktanácsadó segítségével megtanítják az intenzív termelésre, és a megtermelt uborkát eladják. A logisztikát a program átvállalja.
Mindez azonban nem akart működni Szalatnakon, az emberek nehezen szánták rá magukat, hogy becsatlakozzanak a programba, és sokan ki is szálltak. Erikáék egy kicsi, 200 folyóméter uborka nevelésére alkalmas kertben mutatták be az embereknek a modellt, ahol kezdetben közfoglalkoztatásban dolgoztak néhányan. Érdekes tapasztalatot jelentett, hogy az emberek nem akartak otthon, a saját földjükön termelni, a mintakertbe azonban egyre többen kezdet el bemerészkedni.
Idővel már 10 ember dolgozott a mintakertben, később pedig már annyian voltak, hogy nem jutott elég munka. „Ezt már nem bírtam nézni, és kitaláltam, hogy fonjanak papírkosarakat. Amikor jó idő volt, ubiztak, amikor meg esett, a szobában kosarakat készítettek Dunántúli Naplókból” –mondja a polgármester. Az uborka és a kosarak mellett hamarosan elkezdtek foglalkozni a luffatökkel is.
Hogy lesz az újságpapírból kosár? Az újságlapot szorosan bicikliküllőre tekerik, majd bekenik lakkal, és amikor megszáradt, kihúzzák belőle a küllőt. Ami megmarad, az olyan rugalmas és tartós, akár a fűzfavessző, ebből fonják a művészi kosarakat.
Szalatnakon ma már több mint 300-an élnek, a lakók egyre nagyobb hányada pedig holland és belga. Egy helyi, magyarul kitűnően beszélő holland férfi szerint – aki már két évtizede él a településen – már húsz hollandnak és belgának van ingatlanja Szalatnakon. Mint mondja, a kiváló szélessávú internet miatt nem jelent gondot számukra a távmunkában való munkavégzés.
A polgármester szerint a faluban nagyon örülnek a betelepülőknek, mert könnyen és gyorsan alkalmazkodnak, és jótékony hatással vannak az őslakosokra is, hiszen másféle munkakultúrát képviselnek.