A világ növénytermesztésének szén-dioxid-kibocsátását elméletileg 71 százalékkal lehetne csökkenteni, ha a gazdaságokat áttelepítenénk, erősen gépesített intenzív művelésűvé alakítanánk, és hagynánk, hogy a hátrahagyott mezőgazdasági területek visszatérjenek a természetes állapotukba – derül ki egy új kutatásból.

A Cambridge-i Egyetem tudósai elkészítettek egy térképet, amely a világ meglévő, kiterjedt mezőgazdasági területeit mutatja be, és egy másik térképet is készítettek, amely megmutatja, hogyan lehetne kevesebb földet felhasználni a világ népességének élelmezésére.

Az újragondolt térkép új mezőgazdasági területeket tartalmaz számos fontos növénykultúra számára az Egyesült Államok középnyugati részén található úgynevezett kukoricaövezet környékén, valamint Afrikában, a Szahara sivatag alatt. Európában és Indiában pedig hatalmas termőterületeket állítanának vissza természetes élőhelyként. A kutatók szerint az eredmény a szén-dioxid-kibocsátás olyan mértékű csökkenése lenne, amely húsz évnyi nettó kibocsátásunk jelenlegi mennyiségével lenne egyenértékű.

A mezőgazdasági területek újraerdősítése azt jelentené, hogy a fák növekedésük során megkötnék a szenet, és segítenének abban, hogy a talaj is nagyobb mennyiségű szenet kössön meg, mint amikor növényeket termesztettek benne – áll a tanulmányban. Ebben a forgatókönyvben a növénytermesztésnek a világ biológiai sokféleségére gyakorolt hatása 87 százalékkal csökkenne.

Ez drasztikusan csökkentené számos olyan faj kihalásának kockázatát, amelyek számára a mezőgazdaság jelenti a legnagyobb veszélyt. A kutatók szerint a szántóföldek gyorsan visszaalakulnának természetes állapotukba, és sok esetben néhány évtizeden belül visszanyernék eredeti szénkészletüket és biológiai sokféleségüket.

A kutatócsoport szerint ez a tanulmány az első, amely a mezőgazdasági területek áthelyezését térképezi fel, hogy a hosszú távú környezeti előnyöket maximalizálja anélkül, hogy az élelmezésbiztonságot veszélyeztetné. Elmondták, hogy még egy visszafogottabb megközelítés és a termőföldek nem globális, hanem csak nemzeti határokon belüli újraelosztása is jelentős előnyökkel járna, például a szén-dioxid-kibocsátás globálisan 59 százalékkal csökkenne, a biológiai sokféleségre gyakorolt hatás pedig 77 százalékkal lenne kisebb a jelenleginél. De még ha a világ termőterületeinek csak egy töredékét helyeznénk is át, a termesztés szempontjából legkevésbé hatékony helyekre összpontosítva, a környezeti előnyök óriásiak lennének.

Forrás (independent)
Fotók: independent.co.uk