Az ukrajnai háború klímaügy szempontjából egyik legnegatívabb hatása a hadi kiadások emelkedése mellett az, hogy világszerte megnyirbálta az orosz részvétellel zajló kutatási együttműködéseket, így az északi-sarki kiemelten fontos tudományos munkát is.
Az amazonasi esőerdő után az Északi-sarkvidék a világ második legnagyobb karbonnyelője, amely megközelítőleg 1500 milliárd tonna szerves szenet zár magába, kétszer annyit, mint amennyi a Föld légkörében jelenleg található. Legalábbis mostanáig így volt. A régió ugyanis négyszer gyorsabban melegszik, mint a bolygó többi része. Ennek következtében az Északi-sarkon a permafroszt felolvad, ami a bolygót tovább melegítő rengeteg szén-dioxid és metángáz felszabadulásához vezet. A klímaváltozás önmagát erősítő jellegére is rámutató jelenség azzal fenyeget, hogy az Északi-sarkot karbonnyelőből nettó szén-dioxid-kibocsátóvá változtatja, kataklizmikus állapotok felé terelve a földi klímát.
Hogy ez a fordulópont mikor és milyen körülmények között fordulhat elő, ma még senki sem tudja. Az egyenletben ugyanis még bőven akad ismeretlen. A tudósok még mindig keveset tudnak a sarkvidék szénáramáról (vagyis az említett gázoknak a szárazföld és a légkör közötti cseréjéről), és nincsenek kiindulási adataik arról, hogy mennyi szenet nyel el vagy bocsát ki a régió adott helyen vagy időben.
Pedig az Északi-sarkvidék szénáramának jobb megismerése az egész éghajlatváltozás megértésének és előrejelzésének egyik legfontosabb eleme. Az egykor állandóan fagyott, ma már erőteljesen olvadó sarkvidéki talajt, a permafrosztot tanulmányozó kutatók nemzetközi csapatának egész sarkvidékre kiterjedő projektje döntő fontosságú adatokkal szolgálna a felmelegedésről, azonban a háború miatti nemzetközi felzúdulás és szankciók hatására az orosz kutatókkal folytatott tudományos együttműködés szinte teljesen megszakadt.
Oroszország főszerepben
Ahogy egy a sarkvidéki kutatómunkát az 1970-es évek óta végző tudós fogalmazott, olyan helyzet alakult ki, mintha ismét vasfüggönyt húztak volna a felek közé. A történtek szempontjából nincs nagy jelentősége annak, hogy az orosz tudósok jó része elítéli az ukrajnai agressziót, amint ezt az orosz delegátus bocsánatkérése az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) február végi online ülésén mutatta.
A kutatásban Oroszországra kulcsszerep hárul(na), mivel a munkához nélkülözhetetlenek az orosz sarkvidékről származó adatok. A sarkvidéki terület mintegy fele Oroszországhoz tartozik, ennek megfelelően a klímakutató tudóscsoport munkájának is legalább a fele Oroszországban, orosz kutatóállomásokon folyt volna.
Azontúl, hogy a háború és a rá adott reakciók felborították a jegesmedvékkel, a lazacokkal és a vándormadarakkal kapcsolatos sarkvidéki kutatásokat is, a konfliktus további súlyos következményekkel járhat, melyek túlmutatnak a permafroszt és az élővilág egyébként rendkívül lényeges vizsgálatán is.
Nemzetközi felügyelet nélkül maradhat a sarkvidék
Ukrajna Oroszország általi február végi megtámadását követően az Északi-sarkvidék nyolc országa közül hét – Kanada, Dánia, Finnország, Izland, Norvégia, Svédország és az Egyesült Államok – elítélte Oroszországot lépéséért azt is bejelentve, hogy felfüggeszti részvételét a Sarki Tanácsnak, Északi Tanácsnak vagy Északi-sarki Tanácsnak is nevezett, a régiós politikát és együttműködést koordináló kormányközi testületben. A Mihail Gorbacsovnak, a Szovjetunió utolsó elnökének ötlete nyomán megalakult tanács munkacsoportjai a fejlesztésekkel, a bányászattal, a szállítással, a kutatással és a mentéssel, az őslakosok jogaival, az erőforrások kitermelésével és a környezetvédelemmel kapcsolatos témákkal foglalkoznak.
A sarkvidéken már 2035-től beköszönthet a jégmentes nyarak korszaka megnyitva az utat a hajózási, erőforrás-kitermelési, halászati és katonai aktivitások fokozása előtt. Ha a tanács tevékenységének szüneteltetése miatt nem születnek új megállapodások a megőrzésről, a kutatásról és a fejlesztésről, akkor a következmények akár katasztrofálisak is lehetnek. A tanács munkájának újrakezdése nem várható 2023 nyara előtt, amikor az elnökséget Norvégia veszi át Oroszországtól, de a szankciók még ekkor is lehetetlenné tehetik az orosz részvételt vagy az orosz területen zajló találkozókat.
A szakértők egyik konkrét aggálya szerint érdemi felügyelet hiányában Oroszország klíma- és környezetkárosító akciókat hajthat végre, például bányászati tevékenysége fokozásával, ami egyébként az orosz sarkvidéki stratégiájának központi eleme. Igaz, a nyugati olajvállalatok technológiája nélkül ez több mint kérdéses. Márpedig a szankciók miatt a nagy nemzetközi olajtársaságok is sorra függesztették fel az orosz cégekkel való együttműködéseiket, amelyek nagy részét a sarkvidéki kutatási–termelési projektek tették ki.
