A Massachusettsi Egyetem kutatóinak nemrégiben megjelent tanulmányából kiderül, hogy a kutyák viselkedését elsősorban a nevelés, nem pedig a fajta határozza meg. A megállapításaikhoz több mint 2000 kutya genomjának vizsgálatával és 18 ezer kutyatartó beszámolója alapján jutottak el.
A kutatók azt akarták kideríteni, hogy valóban megvannak-e egy-egy adott fajtában azok a tulajdonságok, amelyeket nekik szokás tulajdonítani. Ahogy a Qubit cikke írja, az öröklődő testi jellemzők nem fontosak ebből a szempontból, a kérdés sokkal inkább hogy vajon leharapja-e az ember karját egy rottweiler-pitbull-keverék.
Kapcsolódó bejegyzések
Fegyelem és alázat – Vakvezető kutyákról szakszerűen
Április 27-e a vakvezető kutyák világnapja. Ennek alkalmából sorra vettük, milyen ebek válhatnak vakvezetőkké, és hogyan képzik négylábú társainkat. Ha érzed magadban az affinitást, akár retriever kölykök hivatásszerű nevelője is lehetsz, így alapozva meg segítőkutyává válásukat.
A kutatás eredményei alapján, ha le is harapja, nem azért teszi, mert a felmenői is így tettek. Kathleen Morrill, a kutatás vezető szerzője szerint az eddigi adatok alapján az állapítható meg, hogy még fajtán belül is elég nagy a szórás például engedelmesség tekintetében, a származás pedig alig befolyásolja az állatok viselkedését.
Az alig számszerüsítve nagyjából 9%. Ahogy írják, egyes viselkedésformák könnyebben öröklődnek, mint mások, így például azok a kutyák, akiknek a vérvonalában szibériai husky is található, hajlamosabbak üvölteni, mint mások. Ezzel együtt azok a legendák, melyek az egyes fajok vélt vagy valós tulajdonságai köré épültek, jószerivel alaptalanok, és csak annyiban igazak, amennyiben a kutyák nevelése azzá teszi.
A Qubit cikke idézi Elinor Karlssont, a tanulmány társszerzőjét is, aki szerint az, hogy például a labradorokat barátságosnak könyveljük el, azért van, mert az emberek szeretnek mintázatokat keresni mindenben, a kutyafajták jellegzetességeiben pedig épp úgy el lehet veszni, mint bármi másban.