A kutya fajtájából nem következtethetünk a viselkedésére
A kutya fajtájából nem következtethetünk a viselkedésére

A Massachusettsi Egyetem kutatóinak nemrégiben megjelent tanulmányából kiderül, hogy a kutyák viselkedését elsősorban a nevelés, nem pedig a fajta határozza meg. A megállapításaikhoz több mint 2000 kutya genomjának vizsgálatával és 18 ezer kutyatartó beszámolója alapján jutottak el.

A kutatók azt akarták kideríteni, hogy valóban megvannak-e egy-egy adott fajtában azok a tulajdonságok, amelyeket nekik szokás tulajdonítani. Ahogy a Qubit cikke írja, az öröklődő testi jellemzők nem fontosak ebből a szempontból, a kérdés sokkal inkább hogy vajon leharapja-e az ember karját egy rottweiler-pitbull-keverék.

A kutatás eredményei alapján, ha le is harapja, nem azért teszi, mert a felmenői is így tettek. Kathleen Morrill, a kutatás vezető szerzője szerint az eddigi adatok alapján az állapítható meg, hogy még fajtán belül is elég nagy a szórás például engedelmesség tekintetében, a származás pedig alig befolyásolja az állatok viselkedését.

Az alig számszerüsítve nagyjából 9%. Ahogy írják, egyes viselkedésformák könnyebben öröklődnek, mint mások, így például azok a kutyák, akiknek a vérvonalában szibériai husky is található, hajlamosabbak üvölteni, mint mások. Ezzel együtt azok a legendák, melyek az egyes fajok vélt vagy valós tulajdonságai köré épültek, jószerivel alaptalanok, és csak annyiban igazak, amennyiben a kutyák nevelése azzá teszi.

A Qubit cikke idézi Elinor Karlssont, a tanulmány társszerzőjét is, aki szerint az, hogy például a labradorokat barátságosnak könyveljük el, azért van, mert az emberek szeretnek mintázatokat keresni mindenben, a kutyafajták jellegzetességeiben pedig épp úgy el lehet veszni, mint bármi másban.

search icon