A lakásunk a menedékünk, a kanapé a pihenés és az intimitás színhelye. De hogy állunk a trendekkel? Miként hatolt be a fenntarthatóság és az emberléptékűség a bútorpiacra? Rácz Anikó dizájnerrel, a 10 éve működő Hannabi kanapémanufaktúra alapítójával beszélgettünk.
Mi volt előbb az életedben, a fenntarthatóság vagy a dizájn?
Kezdetektől fogva fontos volt számomra a fenntarthatóság, bár akkor még nem is létezett ez a fogalom. Én azt mondtam, hogy okosan élek. A 80-as években nőttem fel, átlagos körülmények között, lakótelepi gyerekként, a családom nem dúskált az anyagiakban, így nem is alakult ki bennem semmiféle késztetés, hogy felesleges javakat halmozzak fel. Apukám élsportoló, anyukám csecsemőgondozó volt, tőlük örököltem a hivatástudatot.
Már felnőttként tudatosult bennem, hogy nem vagyok különösebben lelkes fogyasztó. Voltak vágyott tárgyaim, de már kamaszként is próbáltam odafigyelni arra, hogy minőséget vegyek a lehetőségeimhez képest, és az értékekre minél jobban vigyázzak. Mindenért, amit vettem, meg kellett dolgoznom. Gyorsan leesett, hogy ha szeretnék táncolni, olvasni és kirándulni is, akkor okos dolog minőségi dolgokat vásárolni, amelyek tovább tartanak. Arról nem is beszélve, milyen menő volt a 90-es évek elején Levis-ben és Converse-ben flangálni. Akkor a márka még egyet jelentett a minőséggel.
Szerintem a fenntarthatóság alapja az, hogy tudatosan választom meg és sokáig használom a tárgyaimat, így nem keletkezik szemét és felesleges holmi. Nem is olyan régen még így éltek az emberek. Még a juhásznak is, akinek nem volt mása, szép volt a subája, mert hitványat nem lehetett kapni.
Miként kapcsolódik össze a trend és a pazarlás?
A környezetszennyezés nem ökológiai probléma, az csak a szomorú következménye annak, hogy néhány évtized alatt nagyon sokan lettünk, és nem etikusan fogyasztunk. Szélsőséges példa Amerika, ahol gyakorlatilag zaklatják az embert, ha nem költekezik és nem vásárol. Nálunk kimaradt 40 év, de a rendszerváltással ide is beözönlött a fogyasztói társadalom. Amikor elkezdtem dolgozni, rájöttem, hogy mennyire nyomaszt a sok reklám, rettenetesen zavart a sok „bullshit” és az, hogy reklám és tájékoztatás címén miket akarnak lenyomni a torkunkon.
Belsőépítészként és lakberendezőként kezdtem el dolgozni abban az időben, amikor a high tech volt szinte az egyetlen trend. A minimalista stílusirányzat hódított, de igazából szembe ment a minimalizmus elveivel, mert az ügyfelek mindenből újat akartak. A minimalizmusnak van egy tradicionális japán orientációja, aminek az értékmegóvás és az értékteremtés a lényege. Ez a trend Nyugat-Európában a magas technológiai minőség előtérbe helyezését jelentette, lehalkított környezettel, míg Magyarországon ez többnyire kimerült fehér, barna és szürke korpuszbútorok építésében.
A 90-es években hozzánk is beáramlott sok különböző márka az Ikeától az olasz luxusig. Körbenéztünk a lakásainkban, és eluralkodott rajtunk a bizonytalanság a saját környezetükkel kapcsolatban. Kicsit mindenki szégyellni kezdte azt, ami addig volt, függetlenül attól, ez jó volt-e, vagy sem. Aztán hirtelen mindent le kellett cserélni, és újakat kellett vásárolni. Azonban a 2009-es gazdasági válság változást hozott.
Kapcsolódó bejegyzések
„Csináld magad” bútorok: alkotsz, spórolsz, és megmented a bolygót
Vajon az az egyetlen megoldás, hogy besétálunk egy bútorboltba, és olyan bútorok között válogatunk, amelyeket valaki más tervezett és készített a saját igényei szerint, és az összetevői már bizonyára beutazták az egész világot? A DIY válasza erre: nem.
Mi köze a válságnak a dizájnhoz és a fenntarthatósághoz?
Válság idején az emberek csalódnak a regnáló trendekben, és az ijedség után nyitottabbak lesznek az új ideológiákra. Újradefiniáljuk a szükségleteinket és a vágyainkat. Ugyanez figyelhető meg most is. A koronavírus-járvány után rengeteg pozitív változás és igény született meg az otthonainkkal és az otthonléttel kapcsolatban. Mostanra talán jobban értjük azt is, hogy ökológiai válságban vagyunk, és változtatni kell. 2009-ben ez még nem fogalmazódott meg ennyire egyértelműen. Akkor egy gazdasági lufi pukkant ki, ami egészen új irányba vitte a lakberendezési trendeket.
2010-ben Lidewij Edelkoort, a világ talán leghíresebb trendelemzője megírta, hogy az emberek újra visszatalálnak a tartós, kézzel készített, művészi termékekhez. Divatba jött a slow life életérzés, a természethez való kapcsolódás, úgy az otthonokban, mint a pihenésben. Addig azt hittem, ez csak az én és a hozzám hasonló tervezők utópisztikus álma. Ez adott lendületet a brand megalapításához is.
Mit köszönhetünk a 2009-es válságnak?
A leglátványosabb, amit ennek a korszaknak köszönhetünk, a skandináv lakberendezés. Ekkortól lett trendi zöld növényeket behozni a lakásba, megjelentek a strukturált felületek, a vintage bútorok és a természetes alapanyagok, kiegészítők. A feszes, reprezentáló otthonok helyett megjelentek a kényelmes berendezések. Fontossá vált, hogy igazán otthonosan érezzük magunkat a lakásunkban. Ekkor jött az a gondolat, hogy akár olyan is lehet az otthon töltött idő, mintha nyaralnánk. A Milánói dizájnhéten is megjelentek ezek a trendek, bár még kissé esetlenül: a high tech standokra bekerült egy-egy nagymamafotel, borosláda és rengeteg virág. Tudtam, ha vállalkozást akarok, akkor most kell elkezdenem. 2010-ben neki is álltam megtervezni az első bútorkollekciómat.
Miért pont a kanapék?
Miután kissé kiábrándultam a belsőépítészet akkori fehér-barna világából, egy klasszikus kárpitoskanapé-készítő műhelyben kezdtem dolgozni, ahol közvetlen közelről megtapasztaltam a bútorkészítést.
Beleszerettem a kanapé szerkezetébe, amely olyan, mint egy csontváz, melyre különböző rétegek épülnek, amelyek végül megadják a végleges formáját. Szeretem, hogy befogadó és nőies, és az is felvillanyoz, hogy a mai napig kézzel készül. Egy jó kanapéban van anyag, teherhordó vasalat, amely keményfával keretezett, így a bútor örök darabbá áll össze. Viszont ha nincs ez a tartás, akkor egy könnyen amortizálódó használati tárgy születik.
Milyen anyagokat használtok?
Egy kanapé az egyik legértékesebb ingóságunk a lakásban, ehhez mérten kell kezelni. Ha egy bútor csak 5–10 évig használható, az rövid és pazarló élettartam. A valóban hosszú élettartamú bútor akár több nemzedéket is ki tud szolgálni. Nem is olyan régen a bútorok legalább 100–150 évig voltak szolgálatban.
Ehhez mérten kell anyagot választanunk, így a huzatjaink 100 százalékban poliészterből készülnek, amely nagyon strapabíró anyag. Ha már 5–10 százalék pamut van benne, bizonyos foltok nem jönnek ki belőle, és néhány év múlva újra kell kárpitozni. Egy Hannabi huzatot 30–40 évig nem kell leszedni. Ennél még tartósabbak a keretnek használt faanyagok és fémvasalatok. Ha valaki pedig meg akar válni egy Hannabi kanapétól, segítünk neki új tulajdonost találni a webshopunk second chance oldalán.
A vásárló tényleg megtervezheti magának a kanapéját?
Az új szemlélethez hozzátartozik a vásárlókkal való kapcsolattartás is. Nálunk a vásárló sofa designer programunknak köszönhetően megtervezheti a saját bútorát. Ehhez előbb át kell gondolnia, mit szeretne. Ehhez inspirálódhat az elemeinkből és a kész modelljeinkből, de a végső darab az ő igényeihez igazodva készül el. Megtervezheti magának, és mi centiméterre pontosan legyártjuk. Ez a felkészülés, tervezés hozzátartozik a vásárláshoz. Egy értékes holmi előállításakor elengedhetetlen, hogy a vásárló is részese legyen a folyamatnak. Így sokkal jobban átgondolja, mi az, amire valóban szüksége van, és ennek hála, lehet, hogy egy örök darabbal gazdagodik. Mert valójában nincs minden tekintetben fenntartható termék, csak az nem lesz szemét, amit nem dobunk ki.
Mi magyarok mennyire vagyunk nyitottak az általad említett irányzatra, és mik lesznek az új trendek?
10 évvel ezelőtt azt mondtam volna, hogy a magyarok nem nyitottak, de azóta sok minden változott. Nálunk még nem tudott olyan mértékben beágyazódni a luxus és a felhalmozás, mint az USA-ban vagy Nyugat-Európában, így talán kicsit könnyebben le tudunk mondani róla, ha erre van szükség a klímaválság mérsékléséhez. Nálunk például nagyon hamar népszerűek lettek a kis méretű mobilházak, a „minimál” otthonok. Egyre több ilyenekkel kapcsolatos megkeresésünk van.
Az aktuális trendeket valójában az emberek vágyai határozzák meg. Ezekről sokat elárul, hogyan akarunk nyaralni, hiszen ez az életünk idealizált állapota. Egyre többen választják az erdei kunyhókat, a természetet, sőt nagyon sok fiatal választja életformájának a gazdálkodást. A passzív pihenés helyett egyre népszerűbb alternatívák a túrázás különböző formái. Ez visszavisz minket a természethez, a nyugalomhoz, az egymáshoz való intimebb kapcsolathoz.
Fotók: Hannabi
