Az Aral-tó valaha a negyedik legnagyobb tó volt a Földön, mára azonban eredeti méretének tizedére zsugorodott. A tavat most gyümölcsfák ültetésével mentenék meg az elsivatagosodástól.
Korábban itt írtunk arról, hogy az Aral-tó helyzete ökológiai szempontból legalább akkora probléma, mint az amazóniai esőerdők pusztulása.
Az üzbég Moynaq városa egykor fontos kikötő volt, de most már több tucat kilométernyire fekszik az Aral-tótól. A település fizette meg az árát az emberkéz által okozott ökológiai katasztrófának.
A kiszáradt részeken maradó sós homokot műtrágyával és növényvédő szerrel szennyezték, amely ráadásul komoly egészségügyi kockázattá vált a helyiek számára, mivel a szél a közeli településekre fújja, a mezőkön pedig a talaj minőségét rontja.
A tó kiszáradása mindemellett
megváltoztatta az időjárást is, a telek hidegebbé, a nyarak forróbbá és szárazabbá váltak, ez pedig tovább súlyosbította a szárazságot és annak hatását.
Most az üzbég kormány támogatásával egyetemisták gyümölcsfákat ültetnek azért, hogy megállítsák az elsivatagosodást.