Sorra épülnek az utak, nő a forgalom, és sokan el sem tudják képzelni, hogy ez lehetne másképp. Közlekedés és áruszállítás mindenek felett, mondhatnánk. De felfogjuk egyáltalán ennek a valódi árát? Cikksorozatunk 1. részében a gázolásokon keresztül mutatunk rá a probléma súlyára.

Apró rovaroktól több száz kilós emlősökig

A világon és hazánkban egyaránt óriási probléma, hogy rengeteg élőlény pusztul el járművel való ütközés következtében. Nagyon nehéz pontosan megmondani, hogy mennyi állatról van szó, de néhány becslés segít rámutatni, hogy elképesztő számú állat élete ér véget így. Egy 2020-as tanulmány szerint az európai utakon megközelítőleg 194 millió madár és körülbelül 29 millió emlős veszti életét [1], rajtuk kívül számtalan más gerinces, kétéltű és hüllő, valamint sok egyéb állat, rovarok, puhatestűek. Hazai kutatók ezekből az eredményekből – az úthálózatok arányait figyelembe véve – arra következtetnek, hogy itthon is több milliós nagyságrendű lehet az emlősök és a madarak elütés általi pusztulása [2]. Még egyszer hangsúlyozzuk: évente!

De nemcsak a becslések, hanem a konkrét gázolásokról szóló adatok között is vannak sokkoló számok. A Hortobágyi Nemzeti Park Természetvédelmi Őrszolgálata 2021. március elején egy 65 kilométeres útszakaszon 113 elütött bagoly és 7 nappali ragadozó madár tetemét találta meg. Az állatok a megtalálásuk előtti bő három hónapban pusztulhattak el.

Tekintve, hogy mennyiféle módon ártunk az élővilágnak, felmerülhet, hogy az előbb leírt mértékű pusztulás említhető-e egy lapon akár az élőhelyek felszámolásával, akár a kiterjedt vegyszerhasználattal. Egyrészt igen, számos faj, fajcsoport esetében a szóban forgó jelenség mérhetően hozzájárul a populációk csökkenéséhez [1, 2], egyes fajoknál, például a gyöngybagolynál az úthálózat-sűrűség a vezető halálozási ok. Másrészt pedig csak egy lapon érdemes említeni mindezeket: ugyanannak a kiterjedt problémának, az ökológiai válságnak a különböző részeiről beszélünk. Ezek nem függetlenek egymástól abból a szempontból sem, hogy az élőlényeket, ökológiai rendszereket érő hatások nemcsak összeadódnak, hanem még erősítik is egymást [4]. Ha romlanak az élőhelyek, a populáció szempontjából fokozódhat az egyedek elütésének jelentősége.

Ne feledkezzünk meg arról, hogy életekről van szó!

Könnyű elveszni a statisztikák csillagászati számaiban, de jusson eszünkbe, hogy élőlények pusztulásáról beszélünk! Teljesen jogosak azok a hangok, amelyek kritizálják a haszonállatoknak és az állatkísérletek alanyainak embertelen kezelését, azonban egy ausztrál kutató felhívja rá a figyelmet, hogy úgy tűnik, a gázolásokkal kapcsolatban ez a fajta társadalmi felháborodás hiányzik [5]. Hogy ennek mi az oka, arra cikksorozatunkban még visszatérünk.

Ahol jellemző a tömeghalál: a kétéltűek

Itthon a madarak és az emlősök elütése jellemzően egyesével következik be, bár vannak úgynevezett „forrópontok” (hotspotok), ahol a gázolások jóval gyakoribbak [2]. A kétéltűeknél viszont sokszor előfordulnak óriási egyedszámú pusztulások az utakon [2]. Ez abból is következik, hogy bizonyos kétéltűfajok, amelyek életük nagy részét szárazabb élőhelyeken töltik, telelni például erdőkbe járnak, szaporodás idején felkeresik a vizes élőhelyeket. Az utak, melyek telelő- és szaporodóhelyeiket elválasztják, sokuknak végzetes akadályt jelentenek. Ilyenkor egy-egy néhány száz méteres szakaszon kétéltűek ezrei pusztulhatnak el. A probléma mérséklésére az országban sokfelé szerveznek kétéltűmentést, melynek során a résztvevők a kétéltűeket biztonságban átviszik az utakon.

Sokféle részmegoldás van, de a probléma érdemi kezeléséhez változtatnunk kell a közlekedésen (is)

A kritikus időszakokra koncentráló békamentés mellett állandó kerítéseket, illetve vadátjárókat is alkalmaznak az elütések elkerülése érdekében [6, 7]. Ezeket (más megoldásokkal együtt) cikksorozatunk további részeiben fogjuk elemezni. Ezúttal csak annyit jegyzünk meg, hogy az említett intézkedések önmagukban nem fogják megoldani a problémát. Talán csak segítenek elaltatni a lelkiismeretünket [5].

Az elütések összefüggnek azzal, hogy mennyi és milyen utat építünk, mennyit és hogyan közlekedünk [6, 7], valamint az ezek hátterében álló meggyőződéseinkkel. Mindebből az következik, hogy egy társadalmi, kulturális problémáról van szó, így ilyen válaszokra is van szükség [5]. Egyénként is megtehetjük, amire van hatásunk: igyekezzünk kevesebbet autózni, vezessünk lassabban és jobban odafigyelve, és próbáljuk megakadályozni az újabb utak épülését!

Már az elütés is épp elég baj, de az utak hatása ennél sokkal összetettebb

Kétségtelen, hogy a gázolások problémája jól látható és viszonylag könnyen megérthető, azonban az utak környezeti hatásai messze túlmutatnak ezen. Befolyásolják a levegőminőséget, a vízviszonyokat, hatnak a táj átjárhatóságára, utóbbi révén pedig a populációk genetikai állományát is alakítják. Mindemellett pedig megváltoztatják egyes területek hozzáférhetőségét az emberek számára (így például növelhetik a vadászati nyomást) [3]. Későbbi cikkeinkben ezeket az összefüggéseket is bővebben tárgyaljuk majd.

Az utak komplex hatásainak jobb megértése, a szembenézés azzal, hogy az útépítések milyen súlyos terhet rónak az élővilágra (benne ránk, emberekre is), remélhetőleg hozzájárul ahhoz, hogy az életminőségünket romboló forgalomra a megoldást ne újabb utak, elkerülőutak építésétől várjuk, sőt sokszor követeljük. Kitérünk majd arra is, hogy milyen alternatívák képzelhetők el a mai, egyéni autózásközpontú közlekedésre és a töménytelen mennyiségű szállításra. Ne tekintsük az elgázolt élőlényeket a megkérdőjelezhetetlennek vélt gazdasági növekedés szükségszerű áldozatainak!

Fotók: Pribéli Levente

Irodalmak:

[1] Grilo, C., Koroleva, E., Andrášik, R., Bíl, M., & González‐Suárez, M. (2020). Roadkill risk and population vulnerability in European birds and mammals. Frontiers in Ecology and the Environment, 18(6), 323–328.

[2] Borza, S., Godó, L., Csathó, A. I., Valkó, O., & Deák, B. (2021). A közúti közlekedés természetkárosító hatása a magyarországi gerincesfaunára. – Szakirodalmi áttekintés. Természetvédelmi Közlemények, 27, 1–17.

[3] Coffin, A. W. (2007). From roadkill to road ecology: a review of the ecological effects of roads. Journal of transport Geography, 15(5), 396–406.

[4] Brook, B. W., Sodhi, N. S., & Bradshaw, C. J. (2008). Synergies among extinction drivers under global change. Trends in ecology & evolution, 23(8), 453–460.

[5] Lunney, D. (2013). Wildlife roadkill: illuminating and overcoming a blind spot in public perception. Pacific Conservation Biology, 19(4), 233–249.

[6]  Pagany, R. (2020). Wildlife-vehicle collisions-Influencing factors, data collection and research methods. Biological Conservation, 251, 108758.

[7] Oddone Aquino, A. G. H. E., & Nkomo, S. P. L. (2021). Spatio-temporal patterns and consequences of road kills: a review. Animals, 11(3), 799.