A legtöbb egyszer használatos műanyag betiltásra kerül 2021. július 1-tól, így például az első döfésnél eltörő villáknak, vagy a nagymamák által gondosan elmosogatott, de a pörköltszafttól így sem szabaduló tányérkáknak is búcsút inthetünk – vagy legalábbis lebomló változatuktól irtózhatunk a jövőben. Ezek még rendben is vannak, de mi lesz az ikonikus szívószállal, amely több mint száz éve velünk van? És milyen alternatíváink vannak, ha a jövőben még ennél is környezettudatosabban szeretnénk szívni?

Érdemes mindenekelőtt egy kicsit elmerülni a szívószál-történelemben, mert tanulságos mese arról, miképp lesz a legfenntarthatóbb dologból valami olyasmi, amely tengeri állatok millióit öli meg évente, hogy aztán kemény harc árán, hosszú évek után visszatérjünk oda, ahonnan elindultunk.

Hejj, de hetyke a szalmád

Történelmi bizonyítékok vannak arra, hogy 5000 évvel ezelőtt sumér sörfőzők már használtak nemesfémből készült, hengeres csövecskéket arra, hogy az ital zavaros teteje alól felszívják a folyékony kenyeret. Az is bizonyos, hogy a modern szívószál 1880-as évekbeli feltalálása előtt száz évvel már gyönyörűen megmunkált ezüst szívószálakkal itták a maté teát Dél-Amerika európai gyarmatosítói, inspirálódva az indiánok hasonló szokásaiból, akik azonban szalmaszálat használhattak.

A szalmaszál ilyetén használata hosszú ideje ismert volt világszerte és talán innen nyerhette az inspirációt Chester Marvin Stone nevű amerikai feltaláló, aki a 19. század végén megalkotta a világ első nagyipari technikával készült papír szívószálát, melynek használata elődjével ellentétben semmilyen kellemetlen mellékízt nem vont maga után.

A keskeny átmérőjű szívószálak lehetővé tették, hogy a limonádéban úszó, keserű citrommagok ne kerüljenek fogyasztóik szájába, ráadásul a tengeri állatok is boldogak lehettek, hiszen a papír -még ha le is úszott a tengerekig-senki testében nem halmozódott fel gyilkos módon.

És, amikor már mindenki boldog volt, ahogy mesékben lenni szokott, megjelent a gonosz, méghozzá polipropilén képében.

Az 1930-as években flexibilis kanyarral továbbfejlesztett szívószál első plasztik verziói a második világháború után jelentek meg, de az igazi boom a ’60-as években következett a gyorséttermek elterjedésével párhuzamosan, amikor a papírnál jóval tartósabb és erősebb, valamit sokkal olcsóbb műanyag szívószálak elindultak világhódító útjukra.

Mára odáig jutottunk, hogy egyedül az Egyesült Államokban napi több mint ötszázmillió műanyag szívószálat dobnak ki. Ha ezeket egymás után fektetnénk, kétszer körbeérnék bolygónkat.

Akkor ezután fel kell majd emelnem a poharam?

Érdemes felkészülnünk arra az időszakra, amikor majd újra mehetünk olyan helyekre, ahol korábban előszeretettel használtunk szívószálat. Például gyakorolhatjuk, hogy kedves határozottsággal tudjuk elmondani a következő mondatok valamelyikét:

Köszi, de nem kérek szívószálat!
Ne tessék nekem belerakni azt a vackot!

Bár jövő júliustól mindenképp fenntarthatóbban utánozhatjuk a szúnyogok kifinomult szájszervét, érdemes megfontolni, hogy még ennél is jobb megoldást válasszunk!

Utánozhatjuk például az úttörő sumérokat, az egyik legfenntarthatóbb, újrahasznosítható útra lépve fém szívószálakkal. Ezeket akár magunkkal is vihetjük a vendéglátóhelyekre, és barátaink, ismerőseink előtt is villoghatunk új csillogó kiegészítőnkkel. A fém szívószálak az elmúlt években jelentek meg, és már az egyszerű drogériákban is kaphatók, a tisztításuk pedig könnyedén megoldható az általában mellékelt apró kefével.

Néhány kutatás szerint a szívószálat megfelelő technikával használva még jót is teszünk magunknak, amikor egészségtelen, cukros italokat iszunk, mert a fogak kevésbé találkoznak az itallal, következésképp kevésbé károsodnak.

Ha ódzkodunk a fémtől, akkor használhatjuk a gyorsan növő bambuszból készült változatot, de elérhetőek valódi szalma és papír szívószálak is a zöld boltokban. Utóbbi kettő nem alkalmas többszöri felhasználásra, viszont kiválóan komposztálhatók.

Bármelyik megoldást választjuk, mindenképp sokkal fenntarthatóbban iszunk majd, mint a polipropilén-korszakban. A fenti történet pedig rámutat arra, hogy a modern megoldások nem feltétlenül jobb megoldások, és könnyen lehet, hogy a régi módszerek megfelelőbbek tudnak lenni a jelen körülmények között.

Fotók: pixabay.com, pexels.com