„A vakvezető kutyák a látássérülteknek nagyobb segítséget jelentenek a mindennapokban, mint bármelyik élettelen segédeszköz” – vallja Komondi Piroska, a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola egyik alapítója. A miskolci székhelyű alapítvány szakemberével a szervezet alapításán túl a vakvezető kutyák életének főbb állomásairól, a kiképző iskolák mai helyzetéről, a látássérültek nehézségeiről és a segítőkutyák társként betöltött szerepéről beszélgettünk.
„A kutyák testvéreink, s nemcsak azért, mert ugyanabban a műhelyben készültek, mint az ember, hanem mert értelmük is van, néha bonyolultabb és finomabb, mint a legtöbb embernek.” Egyetért Márai Sándor szavaival?
Igen, hasonlóképpen vélekedem. Kisgyermekkoromtól kezdve érdeklődöm a kutyák iránt, így korán megismertem és megértettem a világukat. Kezdetben a beagle-öm révén a vadászkutyázás, a vércsapázás és a tenyésztés rejtelmeiben merültem el. Ezt követően hét évem a mentőkutyázásról szólt. Mindez hétvégi elfoglaltságot jelentett, amibe a kiképzések, továbbképzések, gyakorlatok, bevetések, versenyek, vizsgák és az ezeken való részvétel, később a szervezés és a hozzá köthető feladatok tartoztak. Civil foglalkozásomat tekintve eközben lovasegyesületeknél, majd állatorvosi asszisztensként dolgoztam.
Elmondható, hogy minden tevékenysége az állatokhoz kötődött. Mégis, mi indította el a vakvezető kutyák kiképzése felé?
A mentőkutyás társaimmal való beszélgetések során kiderült, hogy többünk gyermekkori álma az, hogy vakvezető kutyák kiképzője legyen. A 2000-es évek elejéről beszélünk, amikor még csak egyetlen ilyen iskola működött Magyarországon. Ezért dr. Mezősi Tamás – alapítványunk elnöke – biztatására öt lelkes kollégámmal együtt belevágtunk a számunkra félig ismeretlenbe, és megalapítottuk az iskolát.
A Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány 2006-ban alakult. Hogyan indult el a szervezet szakmai munkája?
Fő tevékenységünknek a vakvezető kutyák kiképzését és látássérült gazdákhoz való eljuttatását fogalmaztuk meg. Már az első év sikert hozott azzal, hogy egy vakvezető kutyát kiképeztünk, és átadtunk a gazdájának. Ez a szám a későbbiekben aztán folyamatosan emelkedett. Pár évvel később a Munkaügyi Minisztérium képzésekre kiírt pályázatával lehetőségünk nyílt a szakmai előrelépésre, így négy év elteltével már 11 kutyát tudtunk gazdájához eljuttatni. Jelenleg évi 15-nél tartunk, de ezt a számot szeretnénk a jövőben megduplázni. Ezért is indítottuk el a közelmúltban saját tenyésztési programunkat. Mindeközben a nemzetközi színtéren is bemutatkozhattunk, 2014-ben az Európai Vakvezető Kutya Iskolák Szövetségének tagja lettünk.
Említette a saját tenyésztési programot. Erre miért volt szükség?
A segítőkutyáknak más követelményeknek kell megfelelniük, mint a kiállításra vagy a vadászatra tenyésztett társaiknak, ezért a vakvezetőkutya-iskolák már évtizedek óta saját maguknak tenyésztik a kutyákat. Jelenleg a labrador tenyésztéséhez megfelelő küllemi eredmények és vadászati alkalmassági teszt szükségesek, lévén a labrador eredetileg vadászkutya. A tesztben olyan feladatok is vannak, melyekben a segítőkutyáknak nem szükséges jónak lennie, sőt néhány feladat színvonalas teljesítése kifejezetten hátrányos is. Ezért a segítő munkára tenyésztett kutyák szelekciójában más szempontok érvényesülnek. Egy ausztrál genetikus úgy fogalmazta meg, hogy ők már nem labradorok, hanem vakvezető kutyák.
2016-ban a Vakvezető Kutya Iskolák Világszövetségének tagjai lettek. Milyen szakmai feltételeknek kellett megfelelni a felvételhez?
Hároméves tagjelölti státuszt követően egy ötnapos akkreditációs folyamat eredményeként nyertünk felvételt az angliai székhelyű Vakvezető Kutya Iskolák Világszövetségébe (Internaional Guide Dog Federation – IGDF). A teljes jogú tagsághoz szigorú szakmai követelményeknek kellett megfelelni. Ez eddig a világon kevesebb mint 100 vakvezetőkutya-iskolának sikerült. A tagság nem csupán hatalmas szakmai elismerés, hanem óriási lehetőség is arra, hogy szakmai és tudományos munkánkban a világ legjobb kiképzőszervezeteivel működjünk együtt. A világszövetség segítségével tenyésztési programunkhoz több segítőkutyát is kaptunk. A közösség összetartó, így a környező országokban működő partnerszervezetekkel is folyamatosan tartjuk a kapcsolatot.
Kapcsolódó bejegyzések
Segítőkutyák, akik az életünkért felelnek
Sokféle segítőkutya létezik. Vannak terápiás kutyák, valamint rohamjelzők is, akik az orvosi műszereknél is pontosabban felügyelik a gazdi állapotát.
Ez az elismerés abban a tekintetben is figyelemre méltó, hogy a Vakvezető Kutya Iskolák Világszövetségének történetében Önök az egyetlenek, akik elsőre megkapták a tagságot. Mi áll a siker hátterében?
Rengeteg szakmai munka és a valóban nagyon komoly felvételi követelmény teljesítése. Kanadából érkezett hozzánk egy úriember az akkreditációs folyamatot elvégezni, s egy hetet töltött nálunk. Ez idő alatt az épületek, az autók, a szállítóboxok, a kölyökkutyák nevelése, a kiképzés módszerei, a kliensmunka, az összes dokumentáció, egyszóval szervezetünk teljes felépítése és működése nagyító alá került. Magyarország három vakvezetőkutya-kiképző iskolájából egyedüli tagként képviseljük hazánkat a világszövetségben, ami nagy megtiszteltetés, egyben szakmai felelősség is.
Alapítványuk mindössze egy évtized alatt világviszonylatban is elismertté vált. Gondoltak minderre, mikor az álmokat szövögették?
Bíztunk benne, és hittük, hogy élethivatásunknak létjogosultsága lehet. Az önkéntesek mellett ma már főállású kollégák segítik a munkánkat. A kutyás munka úgy zajlik, hogy kiképzőink hazaviszik a saját otthonukba azt a három kutyát, akikkel éppen dolgoznak. Nincs központ és kennelsor, és nincs megszabott munkaidő sem. A kutyákat a kiképző reggel és este, hétköznap és hétvégén, egyszóval életvitelszerűen gondozza és neveli. Ez a módszer előnyösebb, mintha csak napi pár órát töltenének együtt, mert a folyamatos kontroll alatt követni és korrigálni tudjuk a kutya viselkedését és reakcióit.
Kapcsolódó bejegyzések
A kutya fajtájából nem következtethetünk a viselkedésére
A Massachusettsi Egyetem kutatóinak friss tanulmányából kiderül, hogy a kutyák viselkedését elsősorban a nevelés, nem pedig a fajta határozza meg.
Minden kutyából lehet vakvezetőt nevelni?
Nem mindegyikből. Ezért is fontos a tenyésztés. Kevés kutya alkalmas arra, hogy vakvezetővé váljon. A fajtát tekintve viszont igen, ha a tulajdonságai képessé teszik rá. A vezetésre szinte minden kutyát meg lehet tanítani, egy komondort éppúgy, mint egy tacskót. A kérdés az, hogy a kutya fajtájára jellemző tulajdonságok egy adott szituációban, például egy közforgalmi helyzetben miként mutatkoznak meg. Vakvezető abból a kutyából válhat, aki minden szituációban kifogástalanul viselkedik, és képes alkalmazkodni a megváltozott életkörülményekhez is, ami egy költözés vagy akár egy gazdaváltás is lehet. A segítő négylábúak között ma a labradorok és a golden retrieverek a leggyakoribbak. Ők alkalmazkodnak a legjobban, továbbá fizikai tulajdonságaik, temperamentumuk és természetük miatt is közülük kerül ki a legtöbb segítő munkára alkalmas egyed.
Hogyan képzeljük el egy vakvezető kutya életét?
A saját tenyészetünkből születő kiskutyát nyolchetesen a kölyöknevelőjéhez adjuk. Ez azt jelenti, hogy a kiskutya önkéntes családhoz kerül: a családtagok vállalják, hogy az alapítványunk tanítási módszerei szerint tanítják a leendő vakvezetőt. A kutya felneveléséhez szükséges állatorvosi kezeléseket, felszereléseket, élelmet és minden egyéb költséget az alapítványunk fedezi. Ebben az időszakban folyamatos a kapcsolattartás és a személyes találkozás a kollégák és a kölyöknevelő család között, akik 1–1,5 évesen átadják a kutyát kiképzésre. A nevelő és neveltje elválásának megkönnyítése érdekében pszichológusok közreműködésével kidolgoztunk egy átadássegítő tréninget. Szituációs játékokkal, illetve közös beszélgetésekkel segítjük feldolgozni a kölyöknevelők számára a kutya elengedését. Ettől függetlenül a kölyök kapcsolata a nevelőcsaláddal élethosszig megmarad. Lehetőség van találkozókra, s olyan eset is előfordult már, hogy a kutya a szolgálati évei után visszakerült kölyöknevelő családjához. Hét főállású kiképzővel dolgozunk, akik az ezt követő fél évben felkészítik a kutyát a vakvezetésre.
A látássérülteknek milyen feltételeknek kell megfelelniük ahhoz, hogy vakvezető kutyát igényelhessenek?
A jelentkezést követően kollégáink személyesen is felmérik, hogy a kliens milyen életkörülmények között él, hol dolgozik, milyen járműveken közlekedik, s egyáltalán milyen a kutyákhoz való viszonya. A felelős állattartáson túl az is fontos, hogy miként érzékeli és értelmezi a kutya jelzéseit. Ez azért is szükséges, mert így tudjuk a számára legmegfelelőbb vakvezetőt kiválasztani. Ezután következik a személyes találkozó a kutyával, s ha a szimpátia kölcsönös, elkezdődik a páros közös munkája.
Több hónapon keresztül tanulják egymást, hiszen a leendő gazdának, miután véglegesen magához veszi a vakvezető kutyát, teljeskörűen gondoskodnia kell a négylábúról, és ami a legfontosabb, meg kell tanulnia együtt közlekedni és tájékozódni vele. A kutya nem taxi. Címeket, számokat nem tud értelmezni. A gazdának tehát tudnia kell az útvonalat, hogy honnan, hová szeretne eljutni. Meg kell tanulnia segítséget kérni akár egy buszmegállóban is, hiszen a kutya nem tudja leolvasni és elmondani, hogy éppen milyen busz érkezik. Sokan nem is gondolják, hogy egy látássérült embernek milyen komplex tudásra van szüksége a kutyás közlekedéshez.
Miután a páros megtanulta a mindennapi életvitelhez szükséges teendőket, egy jogszabály által előírt közlekedésbiztonsági vizsgát tesznek, s utána elkezdődik a közös életük. A vakvezető kutya általában 8–10 aktív évet tölt látássérült gazdájával. Ezután nyugdíjba vonul, de élete utolsó szakaszában is a gazdája mellett maradhat mint társa és barátja. A párossal mindvégig kapcsolatban maradunk, és támogatjuk őket, ha segítségre van szükségük új útvonal betanulása vagy egyéb megváltozott életkörülmény kapcsán.
Magyarországon 40.000 látássérült ember él, s nagyjából 250 vakvezető kutya dolgozik mellettük segítőként. Ez az arány még az 1%-ot sem éri el. Más országokban milyen a helyzet?
A „vakvezetőkutya-nagyhatalomnak” tekinthető Angliában magánadományokból évi 1000 kutyát adnak ki látássérült gazdáknak. Hazánk és a britek összlakosságát összevetve nálunk ez 250 kutyát jelentene éves szinten. Ehhez képest Magyarország három vakvezetőkutya-iskolája évente együttvéve 25 kutyát tud látássérülteknek kiképezni. További növekedésünk a számok tekintetében a támogatások mértékétől változhat. Az állami pályázatok évente 1-2 kutya kiképzését fedezik, ami nagy segítség, de ez kevés a fejlődéshez.
Egy kutya költsége a születésétől kezdve a látássérült gazdáig való kiadásig átlagosan 2,5–3 millió forint. Ez az összeg nem tartalmazza az alapítvány fenntartását, a társadalomtudat-formáló és érzékenyítő programokat, amelyeket heti szinten tartunk óvodákban és iskolákban országszerte, továbbá a kutya felnevelését, a kollégák munkájának és rendezvényeinknek a költségeit. Az imént felsoroltakat mind-mind adományokból fedezzük. Tehát alapítványunk ezekből a hozzájárulásokból tartja fenn magát.
Kapcsolódó bejegyzések
Fegyelem és alázat – Vakvezető kutyákról szakszerűen
Április 27-e a vakvezető kutyák világnapja. Ennek alkalmából sorra vettük, milyen ebek válhatnak vakvezetőkké, és hogyan képzik négylábú társainkat. Ha érzed magadban az affinitást, akár retriever kölykök hivatásszerű nevelője is lehetsz, így alapozva meg segítőkutyává válásukat.
Miben látja a fejlődés lehetőségét?
Az anyagi támogatáson túl, úgy vélem, az a legfontosabb, hogy minél többen megismerjék a látássérültek világát. Emberi természetünkből fakad, hogy amit nem ismerünk, attól félünk, és megpróbáljuk elkerülni. Sokszor tapasztalom, hogy a társadalom számára nehéz elhelyezni fogyatékkal élő embertársainkat. Ezért érzékenyítő foglalkozásainkon kiemelt hangsúlyt fektetünk arra, hogy az emberek beszélgessenek látássérült kollégáinkkal, hogy közelebbről megismerjék őket. Véleményem szerint a sérült embertársainkhoz való viszonyulás tanítását már gyermekkorban el kellene kezdeni a családban és az oktatásban is. Ennek jobban be kellene épülnie a gyerekek nevelésébe.
A Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola eddigi történetének ki a leghíresebb vakvezető kutyája?
Az elmúlt 16 éves működésünk során Rumi világhírt szerzett alapítványunknak. Ő a világ első és a mai napig egyetlen vakvezető kutyája, aki a munkája során gazdája közelgő epilepsziás rohamait is időben tudta jelezni. Rumi mindent megtett azért, hogy gazdáját megóvja a rohamok okozta balesetektől, akit neki köszönhetően nem értek már sérülések, és a 15–20 perces rosszullétek, 1–2 percesekké rövidültek. Csodálatos kutya volt, igazi szolgálattevő, a többi vakvezetőnkkel együtt.
A vakvezető kutyák társak is?
Igen, egy vakvezető kutya érzelmi biztonságot és nyugalmat ad a gazdájának. Egy kiszolgáltatott ember magabiztosabb lesz, ha van mellette egy társ, aki sosem hagyja egyedül. A látássérült embereknek a társadalmi beágyazódás és a kapcsolatteremtés is sokkal könnyebbé válik egy kutyával. Nem beszélve arról, hogy a kutya célt ad a mindennapoknak, és reményt a jövőhöz. Ehhez a kiegyensúlyozott élethez igyekszünk minél több szakmai és emberi segítséget adni a továbbiakban is.
