Nyáron, amikor a vízparton ülünk, rendszeresen rabol, „fürdik” körülöttünk a pikkelyes sereg. A békés hal vagy csak kiugrik (ezt hívjuk fürdésnek), vagy a víz felszínéhez közel merészkedve napozik. A rablók a küszöket hajtják, pezseg hajnalban a víztükör, de mi történik télen?
Ahogy rövidülnek a nappalok, és egyre hidegebbek a nappalok és az éjszakák is, a vizeink sem tartják már annyira magasan a hőmérsékletüket. A hal hidegvérű állatként a környezetére van utalva ebből a szempontból (is). Hogy életben maradhasson, mind lejjebb merészkedik, a melegebb vizek felé. Természetesen a tó fenekén sincs már 20 °C, de amikor a víz felső rétegében már fagy, jól jön akár a 2–3 °C is.
Nem vigéckednek, hanem keresnek egy nyugalmasabb helyet, ahol befészkelik magukat az aljzatba, anyagcseréjük lelassul, így próbálják átvészelni a hidegebb heteket, hónapokat. A folyókban ezt védettebb részeken teszik meg, akár egy-egy akadó mögött, alatt.
Nem tűnnek tehát el, de teljesen átalakul a napi rutinjuk: a lehető legkevesebb energiafelhasználással próbálják túlélni az ínséges időket.
Kapcsolódó bejegyzések
Kevés hazai halat fogyasztunk
Negyed annyi halat fogyasztunk, mint az eu-s átlag, és ennek nagy részét csak karácsonykor. Ez is inkább tengeri hal, pedig itthon is minőségi haltenyésztés folyik.
borító: MTI
