Diótörők

Diótörők
Diótörők

Sokáig húzta a vénasszonyok nyara, és még a múlt héten is bőven 10 Celsius-fok felett járt a hőmérő, ami így advent előtt alig pár héttel meglehetősen szokatlan. Emiatt a diószezon is jó sokáig eltartott, különféle énekesmadaraink pedig ennek roppantul örültek.

Persze nem a cinegék fogtak össze, hogy többedmagukkal valahogy hozzáférjenek az ínyencséghez, hanem fekete tollruhás professzoraink, a varjúfélék. Ők ugyanis szintén az énekesmadár-alakúak közé tartoznak, de erre szokták mondani az ornitológusok, hogy inkább a black metal műfajban jeleskednek.

De visszatérve a diókhoz! Habár a csőrük igen erős, a folyamatos diótörés annyira azért nem kényelmes vele. Azonban a legokosabb madár címhez méltóan ez sem jelent nekik túl nagy gondot. Igen sok eszükkel kifundálták, hogy a dió burka sem bír ki mindent, ezért sokszor megfigyelhetjük, hogy találékonyan igyekeznek kibontani.

A legkézenfekvőbb az, hogy felrepülnek vele magasra, majd kemény felületre ejtik, vagy kigördítik az autóútra, és várnak, míg át nem megy rajta egy négykerekű.

Ekkor gyorsan kitotyognak az útra, és felkapkodják a csemegét. Japánban megfigyelték, hogy a járókelőkkel együtt a varjak megvárják a zöld jelzést, és kiviszik az úttestre a diót, majd megállnak az út másik oldalán, és várnak, míg az autók áthaladnak rajta. Ne becsüljük le őket, ugyanis ha így haladnak, nem a Majmok bolygója című film elevenedhet meg, hanem a varjúfélék nőhetnek a fejünkre.

search icon