Egy új amerikai tanulmány szerint mindezt a csomagolásukon, akárcsak a cigarettásdobozokon, fel is kellene ezt tüntetni. Bár az ételfüggőség egyelőre nem számít kezelendő problémának, amerikai egészségügyi szakemberek szerint fel kellene venni a függőségek listájára, mert amíg ez nem történik meg, addig a megfelelő kezelési protokollját sem lehet kidolgozni.
Hasonló követelésekkel álltak elő nemrégiben egy brit diabétesz-konferencián is. Jen Unwin brit klinikai pszichológus például kidolgozott egy háromhónapos terápiás eljárást, amely alacsony szénhidráttartalmú diétával és pszichoterápiával sikeresen csökkentette az ételfüggőséget kórosan elhízott és normál testalkatú emberek esetében egyaránt.
Az iparilag azonnal fogyaszthatóvá alakított élelmiszerek a dohányhoz hasonló addikciós potenciállal bírnak, vagyis azzal vetekedő erősségű függőséget alakítanak ki
– írja cikkében Balázs Zsuzsanna.
A pszichológus szerint az úgynevezett jojó-effektus, vagyis amikor az alacsony szénhidráttartalmú diétát követően a résztvevők jelentős része visszatér a korábbi táplálkozási szokásaihoz és következésképpen annyit hízik, hogy sokszor a kiindulási súlyához képest is elhízottabbá válik, ahhoz hasonlít, amikor a dohányosok újra meg újra visszaszoknak.
A Michigani Egyetem pszichológusa, Ashley Gearhardt és kutatócsoportja szerint a feldolgozott élelmiszerek gyorsan hasznosuló magas cukor- és zsírtartalma kulcsfontosságú lehet az ételfüggőség megértésében.
Az Addiction szaklapban most publikált amerikai tanulmány szerint a feldolgozott élelmiszerek, illetve az azokban lévő gyorsan felszívódó cukor és zsír, akárcsak a dohánytermékekben lévő nikotin, kényszeres fogyasztást váltanak ki, pszichoaktívak, mert hangulatjavító hatásuk van, ezek miatt befolyásolják a viselkedést is, illetve sóvárgást váltanak ki.
(forrás: qubit.hu)