Ráfordultunk a katari világbajnokság kieséses szakaszára, így volt időnk megszokni a szinte tökéletes, smaragdzöld gyep látványát. A fű bujább, mint a legcsapadékosabb óceáni éghajlaton fekvő stadionokban. Ez talán el is várható egy vébétől, de némileg furcsává teszi a dolgot, hogy a tornát egy sivatagi ország rendezi. Hogy lehetséges ez, mit tudnak a katariak? Utánajártunk!
Ahogy korábban láttuk, a rekordösszegből rendezett világbajnokság az ígéretek ellenére a karbonlábnyom tekintetében is rekorder. Ebben a semmiből felhúzott stadionok játsszák a főszerepet, de talán nem túlzás megemlíteni a tökéletes gyepszőnyeg megteremtésére fordított elképesztő erőfeszítéseket sem. A sivatagi országban már a rendezési jog 2010-es elnyerése előtt elkezdtek kísérletezni azzal, hogyan tudnak a zord éghajlat ellenére a világbajnoksághoz méltó zöld borítást biztosítani.
Amerikai fűmag a téliesített stadionokban
A növénynemesítés egyik fő csapásiránya napjainkban a szárazságnak jobban ellenálló fajták szelektálása. A kevesebb, illetve rendszertelenebben érkező csapadék mellett is jól termő növények szerepe a világ számos pontján már ma nagyon fontos, jelentőségük pedig a jövőben még jobban felértékelődhet. Nincs ez másképp a futballpályák gyepszőnyegével sem, melynek már a mérsékelt égövön is egyre szélsőségesebb viszonyokat kell elviselnie. Hát még Katarban! A vébén használt fűmagokat egy amerikai cég, a FIFA által kiválasztott Aspire Turf állította elő. Az évi 140 tonna alapanyagot repülőgépek szállították a Közel-Keletre.
A megfelelő fűmag önmagában nem elég az üde zöld sikerhez, a megfelelő körülmények megteremtése legalább ennyire fontos. A katariak úgy találták, hogy a fű akkor zöldell a legszebben, ha „téli körülményeket” teremtenek számára, így a stadionok hűtését már szeptemberben megkezdték. A meccseket nézve bárkinek feltűnhettek a sötétszürke fúvókák a pályák mentén: ezekből érkezik a 21–22 fokra hűtött levegő a pályára. A gyepszőnyegbe épített szenzorok adatai alapján folyamatosan képesek ideális hőmérsékletet és páratartalmat biztosítani a fű számára.
Ahol nincs víz, ott drága dolog locsolni
Magyarországon átlagosan 500–750 milliméter csapadék hullik egy évben. Ehhez képest Katarban mindössze 70 mm, de ez a futballpályákat nem érdekli: ha nem locsolják őket, kiszáradnak. A térség legtöbb államában jellemzően alig akad édesvíz, így az igények kielégítésére – rettenetes környezeti terheléssel – a tengervízből állítják elő az édesvizet. Több sótalanítási eljárás ismert, ám mindegyikre érvényes, hogy rengeteg energiát igényel. A szomszédos Szaúd-Arábiában, amely a világ legnagyobb sótalanítója, 30 üzemben napi 47,7 millió liter üzemanyagot égetnek el, hogy ivóvizet állítsanak elő.
A sótalanítás problémái
A sótalanítás a tengeri élővilág számára közvetlen veszélyt jelent. Az üzemek beömlőnyílásain nagy sebességgel áramlik a víz, magával ragadva az arra tévedő élőlényeket. A kisebb testű lények, akik nem a beömlő rácsán végzik, a folyamat során pusztulnak el. Az édesvíz mellett létrejövő salakanyag a magas koncentrációban jelen levő só mellett számos szennyező anyagot is tartalmaz. Ennek ellenére visszapumpálják a tengerbe, ezzel újabb halálos veszélyt szabadítva az ottani élővilágra.
Katarban egyébként, fittyet hányva a sivatagi körülményekre, az egy főre jutó vízfogyasztás magasabb, mint számos európai országban. Többek közt a 1403 literes magyar értéket is meghaladja. Erre tett rá még egy lapáttal a világbajnokság. A torna 8 stadionja mellett 136 edzőpályán kellett biztosítani az üde zöld gyepet. A nyári időszakban pályánként 50 ezer liter sótalanított vizet használtak az öntözésre, ami mostanra napi 10 ezer literre csökkent, de a szám így is elképesztő.
Főként akkor, ha ehhez hozzávesszük a 425 ezer négyzetméternyi, további 40 pályára elegendő fűtartalék igényeit is. Összehasonlításképp a magyar Parlament alapterülete a 18 ezer négyzetmétert sem éri el. A Dohától északra fekvő fűfarmon nagyjából fél Margitsziget méretű területen nevelik a tartalékfüvet, melyet szükség esetén 8 órán belül le tudnak fektetni a stadionokban. Pedig erre vélhetően nem lesz szükség, ugyanis – amellett, hogy speciális növényvédő szerekkel óvják a füvet a gombás és más típusú betegségektől – a stadionok pályái alatt olyan rendszert építettek ki, mely képes elszívni a felesleges nedvességet.
Borítókép: flickr.com/koreanet