Egy új kockázatelemzés szerint az 1,5-2°C-os éghajlati célok átmeneti túllépése több mint 70%-kal növelheti a Föld rendszerének több elemét érintő billenési kockázatot. Ez a billenési kockázat még akkor is megnő, ha hosszabb távon a globális hőmérséklet a párizsi célértékek között stabilizálódik.
A tĂşllĂ©pĂ©s elkerĂĽlĂ©se tehát korlátozná a kockázatokat, állapĂtják meg a kutatĂłk. A kutatĂłcsoportban a Potsdami Éghajlati HatáskutatĂł IntĂ©zet (PIK) Ă©s az Exeteri Egyetem munkatársai vettek rĂ©szt.
Megmutattuk, hogy bizonyos globális felmelegedési túllépési forgatókönyvek esetén nagyon jelentősen megnőhet egyes billenési események kockázata
– mondta Nico Wunderling, a PIK kutatĂłja, a Nature Climate Change cĂmű szaklapban megjelent tanulmány vezetĹ‘ szerzĹ‘je.
A kutató hozzátette, hogy ha mégis sikerülne is 1,5°C-ra korlátozni a globális felmelegedést egy 2°C-ot meghaladó túllépés után, akkor az ugyanúgy nem lenne elég, mivel egy vagy több globális billenési pont kiváltásának kockázata még mindig magas lenne. Hosszú távon a további felmelegedéssel a kockázatok drámaian megnőnek.
Az összes billenési kockázat hatékony megelőzéséhez a globális átlaghőmérséklet növekedését legfeljebb 1°C-ra kellene korlátozni. Jelenleg már körülbelül 1,2°C-nál tartunk.
Az IPCC legutĂłbbi jelentĂ©se azt mutatja, hogy nagy valĂłszĂnűsĂ©ggel azon az Ăşton vagyunk, hogy átmenetileg tĂşllĂ©pjĂĽk az 1,5°C-os hĹ‘mĂ©rsĂ©kleti kĂĽszöbĂ©rtĂ©ket. Az eredmĂ©nyekhez a tudĂłsok a Föld Bizottság (Future Earth) által összehĂvott vezetĹ‘ tudĂłsokbĂłl állĂł csoport a globális felmelegedĂ©si tĂşllĂ©pĂ©si forgatĂłkönyveket használták 2-4°C-os csĂşcshĹ‘mĂ©rsĂ©kletekkel. Ezeket nĂ©gy, egymással kölcsönhatásban állĂł billenĹ‘ elemre alkalmazták: a grönlandi jĂ©gtakarĂłra, a nyugat-antarktiszi jĂ©gtakarĂłra, az atlanti meridionális felborulásos cirkuláciĂłra, Ă©s az amazĂłniai esĹ‘erdĹ‘re.
A kutatĂłk modellszimuláciĂłk milliĂłin alapulĂł kockázatelemzĂ©si megközelĂtĂ©st alkalmaztak, hogy tĂĽkrözzĂ©k a releváns paramĂ©terek, pĂ©ldául a kritikus hĹ‘mĂ©rsĂ©kleti kĂĽszöbĂ©rtĂ©kek, valamint a kölcsönhatások erĹ‘ssĂ©ge Ă©s a kölcsönhatás szerkezetĂ©nek bizonytalanságát.
A kĂĽlönbözĹ‘ tĂşllĂ©pĂ©si forgatĂłkönyvek esetĂ©ben a kutatĂłcsoport ezután elemezte a kritikus kĂĽszöbĂ©rtĂ©kek átlĂ©pĂ©sĂ©nek kockázatát Ă©s a nĂ©gy elem közötti kölcsönhatások kiváltásának lehetĹ‘sĂ©gĂ©t. A tĂşllĂ©pĂ©s nagyságátĂłl Ă©s idĹ‘tartamátĂłl, valamint a hosszĂş távon fennmaradĂł felmelegedĂ©stĹ‘l fĂĽggĹ‘en folytattak vizsgálatokat, Ă©s azt találták, hogy a csĂşcshĹ‘mĂ©rsĂ©klet emelkedĂ©sĂ©vel nĹ‘ a kockázata legalább egy billenĂ©si esemĂ©ny kialakulásának. Egy ilyen esemĂ©ny után az adott terĂĽlet, illetve a Föld állapota már nem biztos, hogy helyreállĂthatĂł lesz.
(Forrás: exeter.ac.uk)