Valahogy sorra derülnek ki régi, hagyományos dolgainkról, hogy bizony jobban megállják helyüket ma, mint kortárs praktikáink. Így van ez a gyógymódokkal, a táplálkozásunkkal és bizony az épületeinkkel is.

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a technológia emberi ésszel felfoghatatlanul gyorsuló fejlődésével együtt az életünk is csak könnyebb lett. Aztán néha kiderül, hogy némely felhasznált anyag vagy módszer inkább az életünkre tör, semmint segítené azt. Eleink módszerei viszont egyre többször élednek újjá, hiszen az ő életüket a szükség többször alakította, mint a kényelem, ellenben a hosszú évszázadok alatt ez a kettő végül összeért.

Az egyszerűen javítható vályogházak, ezek hőszigetelése, az őrségi tókák vagy az egyszeri viseletek és szerszámok kiforrottságukban érnek össze. Nincs ez másképp a régi idők lakóépületeinek fedésével, a náddal sem. Ez pedig azonkívül, hogy hatékonyan óv minket (és a pénztárcánkat), a lehető legkörnyezetbarátabb módszer. Őseink ugyanis – velünk ellentétben – a természettel együtt élve hasznosították annak javait, de mindig úgy, hogy maradjon belőle a jövő nemzedékeinek is.

Persze sokan aggódnak a nád miatt, hiszen azt hallani, hogy drága a fenntartása. Míg az agyagcserép évezredekig eláll különösebb javítás nélkül, a nádról ez nem mondható el. Sőt, sokkal gyúlékonyabb is, mint bármely más tetőfedésre használt anyag. Nézzük meg, hogy ez valóban így van-e!

A nádat mindig télen aratják, külön foglalkozás kapcsolódik hozzá, amely nem könnyű irodai munka: zord időben, nehéz szerszámokkal kell a jégen dolgozni. Persze manapság vannak erre is gépek, de az emberi szerepvállalás nélkülözhetetlen. A házak tetejére a levágott nád már kötegekben kerül, s minél vastagabb, annál jobban szigetel, és annál többet segít a fűtésszámlán is. Időről időre természetesen fel kell újítanunk. A legmodernebb technológia szerint ezt elég körülbelül nyolcévente megtenni, és ekkor sem kell újrarakatni méregdrágán az egészet, csupán a tetejét – írják a szakemberek.

A nád a tűzre tagadhatatlanul fogékonyabb, de ha nem jön egy csapat tatár lángoló fáklyákkal, és nem hajigálja rá őket a házainkra, akkor nagy valószínűséggel nem fog spontán felgyulladni a tető. Sőt, a villámhárító és a különféle impregnálószerek révén teljesen biztonságossá tehető.

Mindemellett pedig kétség sem fér fenntarthatóságához, hiszen a nádasok visszavágása egyébként is évről évre szükséges, hogy ne takarják be vízfelületeinket. Azonban teljesen kiirtani dőreség volna, hiszen nemcsak tetőnk nem lenne, hanem élőhelyek sokaságától válnánk így meg.