Magyarország Hosszú Távú Épületfelújítási Stratégiája (HTFS), melynek egyik fő célja az épületállomány energiahatékonyságának növelés, ezen keresztül az épületállomány dekarbonizációja, kihagyja a felújítandó épületek közül a természetes és helyben fellelhető anyagokból épült, így kiemelten környezetbarát vályogházakat.
Ez nem csupán azért nagyon problémás, mert egy alapvetően nagy hőtároló-tömeggel bíró, ezen keresztül akár kevés javítással is igen környezetbarát és egészséges megoldásról beszélünk, hanem azért is, mert a vályogházakat elsősorban a legszegényebbek lakják.
Ahogy a most publikált jelentés írja, „nem javasolt felújítani, mert az értékük (gyakran az elhelyezkedésükből is adódóan) olyan alacsony, hogy a felújítás piaci értéken nem térül meg”. Továbbá “a nagy energiafelhasználás mellé gyakran társulnak szerkezeti problémák, és alacsonyabb lakókomfort. […] Ebben az esetben bontásuk jelenthet megoldást. Ezért felújításukra célzott támogatási program indítása nem célszerű.”
Kapcsolódó bejegyzések
Hosszútávú, nagy volumenű épületfelújítási program nélkül csak álmodhatunk a klímacélokról
Egy energiahatékonyságra ösztönző hosszútávú program sokat segítene az egészségügyi kockázatok csökkentésében, az életminőség javításában, a tartósan alacsony rezsiköltségek elérésében, sőt a levegőminőség javulása mellett az ország energiafüggőségének mérséklésében is.
Feldmár Nóra, a Habitat for Humanity energiaszegénység-szakértője szerint a jelentés nem csak a mintegy 600 ezer magyarországi vályogház felett mond ítéletet, de a vályogházakban élő, több mint 1 millió lakó felett is, akiknek túlnyomó része a legalacsonyabb jövedelmi csoportokhoz tartozik.
Érdekes ellentmondás, hogy a közvetett cél a kibocsátáscsökkentés lenne, azonban a leginkább rászorulók támogatása és az ő épületeik felújításában megvalósuló szerepvállalás nélkül nem elérhetők a klímacélok, és érdemben a légszennyezettség sem csökkenthető.
A képet tovább árnyalja, hogy Magyarország egyébként is az egyik legrosszabb hatékonyságú lakóépület-állománnyal rendelkezik az EU-ban. A lakásaink több mint 85%-a 1990 előtt épült, és csak nagyon kis hányadukon történt lényegi energetikai felújítás. Bár a HTFS szerint 2030-ig évente az épületek 3%-án fog mélyfelújítás történni, jelenleg ez az évi 1%-ot is alig éri el.
A vályogházakról való lemondás pedig, azon túl, hogy a fenti okok miatt egyáltalán nem életszerű, olyan, adott esetben korszerű, természetes és takarékos lakókörnyezet lehetőségétől fosztja meg lakóit, melyek a célok elérésének egyik alapját képezhetnék.
Rengeteg fontos információ vár még rád! Nézz szét!
(hvg.hu)
