Az energiaszegĂ©nysĂ©g Ăşj keletű kifejezĂ©s. Több definĂciĂłja lĂ©tezik, amelyek ugyan számos ponton eltĂ©rnek egymástĂłl, de közös bennĂĽk az, hogy egy háztartás akkor tekinthetĹ‘ energiaszegĂ©nynek, ha a lakás nem fűthetĹ‘ fel megfelelĹ‘en, illetve az összbevĂ©tel egy meghatározott százalĂ©kánál több megy el az energiaszámlákra.
Az energiaszegĂ©nysĂ©g kĂ©rdĂ©sĂ©nek idĹ‘szerűsĂ©gĂ©t jelzi, hogy körĂĽlbelĂĽl 50–125 milliĂł embert Ă©rint EurĂłpában. Ami hazánkat illeti, a Központi Statisztikai Hivatal 2012-es adatai alapján a háztartások 10–21%-a tekinthetĹ‘ energiaszegĂ©nynek. Görögországban a háztartások 36%-a, Romániában a háztartások 14%-a, hazánkban pedig a háztartások 11%-a nem tudja idĹ‘ben befizetni a rezsiszámláit. Az energiaszegĂ©nysĂ©g sokszor egybeesik a szegĂ©nysĂ©gi mutatĂłkkal, Ăgy az elmĂşlt idĹ‘szakban egyre több figyelem irányul rá.
Az energiaszegénység három fő oka az alacsony jövedelem, a magas energiaárak és a háztartások alacsony energiahatékonysága. Az energiához való hozzáférést több tényező befolyásolhatja. Ilyen a lakóhely energiával való ellátottsága, a környéken jellemző energiaformák elérhetősége és ezek megfizethetősége. Az energiaszegénységet előidézheti még a nem körültekintő energiapolitika, valamint a lakások, házak nem megfelelő állapota is.
Bizonyos társadalmi csoportok erősebben érintettek: a szegregátumok lakói, az idősek (főleg az egyedülállók), a tartós betegséggel élők, a fogyatékossággal élők és az egyedülállók.
Az energiaszegĂ©nysĂ©g káros következmĂ©nyei között kell megemlĂteni a fizikai (fĹ‘kĂ©nt lĂ©gzĹ‘szervi) Ă©s mentális megbetegedĂ©seket, az Ă©pĂĽletek állapotának romlását, valamint az ezzel egyĂĽtt járĂł fokozĂłdĂł szĂ©n-dioxid-kibocsátást.